Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-364

364. országos ülés 1903 azt a konfliktust, miben is áll az ? (Halljuk! Halljuk !) A nemzet 1790—91-ben azon keserves esztendők után, a melyeket a Josefinizmus alatt eltöltött, törvényalkotásokba bocsátkozott, biztosítékokat kívánt, törvényeket alkotott, a melyek akkor kielégítők voltak és ma is kielégítők, csak azok szelleme, csak azok betűje értelmében kormányozzanak a t. miniszter urak és azt tartsák szem előtt, hogy az ország független, másnak alárendelve nincsen, hogy ez ország saját törvényeivel és nem idegen országok rendeleteivel és szokásaival konnányoztatik. (Ugy van! halfelöl.) Tessék ezt megtenni és akkor megszűnik Magyarországon a hadseregnek német része is. Az a konfliktus, a mely József császár és a nemzet között létrejött, megoldatott az 1790/l-iki törvényekben. (ügy van! balfelöl.) És erre jöttek a francziák, a napóleoni háborúk a nemzet lojalitásának hallatlan kifakadása, a melyhez hasonlót a világ nem mutat fel. (Úgy van! halfelöl.) íme ez a konfliktus ide ment ki azzal, hogy 1790/l-ben azok a megnyugtató törvények hozattak. De hogy közelebbi időire menjek át, — nem akarok a 48-as időkről beszélni, mert ezt a historikusokra bizom, — csík rátérek az 1866 03 időre, midőn a kiegyezés újból felvétetett az 1860/1-iki alkotmányos próba után — az ott kifejlett konfliktus folytán — mert hiszen az is konfliktus volt — a nemzet és az uralkodó között. Hová fejlődött ez a konfliktus? Oda fejlett 1866-ban, hogy midőn a császári hadak Königgrätznél az utolsó csapást is elszenvedték és a mint az akkori újságok híresztelték és hozták — mert én azok után beszélek és elfogadom, mint legendát igaznak, — hogy midőn ő Felsége a Burgba kocsizott, a szerencsétlen königgrätzi csata hírének hatása alatt a néptömeg összefutott és az uralkodóra lármázott, hogy köszönjön le. (Felkiáltások: Ugy van!) B. Kaas Ivor: Ez bécsi lojalitás! Szederkényi Nándor: Ez történt akkor. Utána néhány hónappal ő Felsége magában lejött ide Budapestre. A kik akkor éltek és részt vettek a politikában, igen jól tudják, hogy az egész Pest és Buda kiment ő Felsége elé, a kit Bécsben leköszönésre szólítottak fel az utczai tömegek, s itten oly lelkes fogadtatásban része sült, a milyet még soha nem látott. Ezután megalkották a 67-es kiegyezési törvényeket, Az 1860/1-diki konfliktus tehát igy végződött. A nemzettel azt hitették el az 1867-iki törvények megalkotása után, hogy a nemzet mindent megnyert. Erről már én is tanú vagyok, hogy nem itt, hanem a másik képviselőházban hallottam, hogy az illető képviselő urak mellüket verve jelentették ki, hogy az országnak ez időszerint nincs kívánni valója, mert mindent megnyert az 1867: XII, törvényezikkben. íme tehát ez a konfliktus igy végződött abban a hitben, hogy a nemzet csakugyan mindent megdeczember "/8-án, hétfőn. 15 nyert. El is hitték ezt azok, a kikélnek az önök soraiban, azok közül, a kik azon időben működtek, sőt az országnak nagy részében is elhitették. A jó magyar pedig hisz és bízik. Holló Lajos: Bizik örökké! Háromszáz esztendő óta bizik! Szederkényi Nándor: Most meg kiderül, hogy egy nagy vitás pont van az 1867 : XII. törvényezikkben, mert azoknak az intézkedéseknek, a melyek állítólag ezek alapján történtek, azoknak helye nincs itt benn az országban és midőn 30—35 éven keresztül láttuk és látta az ország, hogy azok a törvények nem arra használtatnak fel, hogy az azokban lefektetett elvek érvényesüljenek, hanem ellenkezőleg, hogy még fennálló reménységét is a nemzetnek nemcsak aláássák, de meg is semmisítsék, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) akkor tessék biróul felállnia akárkinek itt e képviselőházban, azt kérdem: nincs-e igazunk és nincs-e igaza azoknak, a kik küzdenek abban a tekintetben, hogy ezt tűrni nem lehet ? (Iqaz! Ugy van! a haloldalon.) Mert ez nemcsak a 67-es törvények meghamisítása, de a nemzeti jogoknak örökre való elsikkasztása. (Iqaz! Ugy van! a haloldalon.) B. Kaas Ivor: Ez a czél! Holló Lajos: Tovább kunyoráljunk nyelvünkért ? Szederkényi Nándor: Sam a honvédelmi miniszter ur, sem a miniszterelnök ur nem azt mondja, hogy: »Uraim, most ezt nem lehet elérni, mert ilyenek az állapotoké, hanem azt mondják: »Nem lehet!« Holló Lajos: Az ő joga! Szederkényi Nándor: Ez tehát azt jelenti, hogy erről le kell mondani, ezt sohasem lehet elérni. Ha nincs ugy, tessék erről bizonyságot tenni. Önök hallgatnak, pedig magukban érzik, hogy igazam van. Miért nem adnak hangot? Hiszen ezzel a hangadással már sok kibékitést idézhetnének elő! (Igaz! a baloldalon.) Azok, a kik kötelességüknek tartják ma a küzdelmet, nemcsak azt tartják szem előtt, mi a törvény, hanem főleg azt, a mit önök propagálnak, hogy örökre le kell mondani. Ha pedig igy áll a dolog, akkor mi itt küzdünk addig, a mig össze nem roskadunk. (Éljenzés a haloldalon.) ítéljenek el önök! (Egy hang a középen : Elitéljük!) Jól van, ítéljen el mindenki, de megmentjük a magyar nemzeti nyelv becsületét a történelem számára. (Helyeslés a, baloldalon.) Ezt a küzdelmet pedig nem önök fogják elbírálni a történelemben, hanem erről utódaink fognak ítélni. A t. honvédelmi miniszter ur lángokat festett nekünk. Szinte magam is megriadtam. Ámde merre vannak? Majd lesz, — mondja — Keletről. (Mozgás a baloldalon.) Ez az, a mit szem előtt tartunk mi is. A miniszterelnök ur és a honvédelmi miniszter ur is rámutatott arra, hogy a görögök történetétől kezdve egész máig, Magyarországnak mindig érdeke volt az a Kelet. Erdeke, de ehhez az érdekhez a nem-