Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-364

16 364. országos ülés 1903 deczember 28-án, hétfőn. zeti politika is hozzá van kötve. (Helyeslés a baloldalon.) Nem internaczionális érdek ez, hanem a magyar nemzeti politikának következménye a Keletre való figyelés. (Helyeslés a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Nem kell magyar pénzen és magyar vérrel osztrák provincziát foglalni. Szederkényi Nándor: És midőn ők arra mutatva azt mondják, mi romboljuk a hadsereget, holott onnan jön a veszély, én erre azt mondom, hogy először is ez nem áll, t. honvédelmi miniszter ur. Onnan bizony határainkra senki sem fog tüzet gyújtani, mert a maczedónoknak elég bajuk van a törökkel, nemhogy idejöjjenek. Hát kik azok? A bosnyákok, a herczegóczok? Ez is egy olyan drámai fogása a t, miniszter urnak, a melyet a' hatás kedveért akart csak előadni. Magyarországnak egy nagy érdeke van a Kelet felé, de ez az u. n. magyar állami impérium kérdésével van összefüggésben és ha mi a magyar nemzeti állami impériumot nem vagyunk képesek megalapítani, akkor fittyet sem ér a Keletre vonatkozó észrevétel. B. Kaas Ivor: Itthon nem tudunk magyarok lenni és Maczedóniában akarunk magyarok lenni ? Szederkényi Nándor: Hátunk mögött velünk akarják ott a gesztenyét kikapartatni Ausztria javára, erre azonban mi kaphatók nem vagyunk, (Helyeslés balfelöl.) mert hogy a magyar vér omoljon ott és a magyar csontok ott pihenjenek nem tudom, kinek a kedveért: hát erre én is azt mondom, hogy sem egy magyar csontot, sem egy csepp magyar vért arra, hogy mi az osztrák érdekeknek a Keleten a hasznot kikaparjuk, nem áldozunk, ez ellen mi mindig tiltakozunk. (Helyeslés balfelöl.) Az a politika, melyet önök folytatnak, erre czéloz; az nem magyar nemzeti politika, a melyet önök folytatnak a keleti kérdésben. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Nekem nincs már időm, nem is készültem arra, hogy ezen irányban a história igazságát kimutassam, de majd máskor ki fogom mutatni. Tudom én azt, hogy miként kell éreznie a t. miniszter urnak, hiszen olyan helyzetben van ma, mint a régi időben a pánczéiba öltözött lovagok, hogy csak annyi mozgása van, a menynyit a pánczél megenged. A t. miniszter urnak szivében mi Yan, ő tudja, mozognia azonban csak ugy lehet, a mint a bécsi pánczél engedi. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) T. képviselőház! Álláspontom igazolására kötelességem volt ezeket elmondani, habár az önök nemtetszésével találkozom, mert hiszen önök az ilyeneket hallgatni már nagyon unottak és elfásultak. Spleenjük van már. Oh, minek ez a beszéd, hisz már annyiszor hallottuk, mondják. Ha önök a maguk igazságaikat érveikkel adnák elő, mi szívesen meg fognánk hallgatni és szívesen Í3 fogunk arra válaszolni, mert ezt tartom én a parlamentáris élet követelményének, (Helyeslés balfelöl.) de csak hallgatni és akkor a hallgatás folyamán vádakat emelni, hogy mi az ország érdekeit romboljuk, Magyarország érdekeit a Kelet felé megzavarjuk, hogy mi az árváknak és a szegényeknek bajt okozunk, mert a rezervistákat behívták: akkor nekünk nem egyszeri felszólalásra, de ha lehetne, száz felszólalásra kellene a jogot igénybe vennünk, hogy önöknek ezen vádjait eloszlassuk, önöket meggyőzzük a mi igazságunkról. Mert én hiszek az igazság erejében, hogy bármint adják önök az unottat, azért önöket meggyőzni lehet és erről a hitünkről sohasem mondunk le. (Ugy van! balfelöl.) Önök nagyon szeretnék, ha mi is igen t, szomszédainkkal tartanánk és bizonyos feltételek fejében mi is abbahagynók a küzdelmet. EB ezen feltételekre nem teszek észrevételt; én a magamét megmondtam annak idején, hogy én a nagy nemzeti kincset, a nemzet nyelvét, a melyben van a nemzet élete — hiszen nyelvében él a nemzet — semmi feltételeknek alárendelni nem vagyok hajlandó. (Helyeslés balfelöl.) Ma is ugyanezt állítom; de önök azt szeretnék, hogy legyen már rend és ez a függetlenségi párt legyen ismét a régi, olyan, mint a pusztában maradt Memnon szobra, a mely néha-néha, midőn az idő elkövetkezik, megszólal, bús nótákat zeng a múltról, azután ismét elhallgat, várva az időt, a midőn újra megszólalhat. Ezt a politikát — be fogják látni t. barátaim — tovább folytatni nem lehet, hogy mi trubadúrok vagy hegedősök mintájára elregéljük a régi multakat és követeléseket. Ez többé a mai időben fenn nem állhat, ez meg nem maradhat. (Ugy van! ugy van! balfelöl.) Tudom, hogy igen t. szomszédaink nem is igy értik ezt. Itt épen az a kérdés, hogy ki fog csalódni. A t. kormány csak azt várja, hogy végre mindezeken a bajokon túlessék. Hát azt hiszi, hogy ezek a kérdések el fognak talán aludni ? Nem hallja a t. kormány t. társaink egyes megnyilatkozásait hírlapokban is, hogy csak kíséreljék meg a létszámemelést, akkor újra neki kell majd menni az obstrukcziónak ? Azt hiszi talán a t, kormány, hogy már örökre lemondtak itt az obstrukczióról és a küzdésnek azon neméről, a melylyel egyedül lehet czélt érni e parlamentben, (Lgy van! Ugy van! balfelöl). a hol a tanácskozásra 40 tag és a határozathozatalra 100 tag elegendő? Ne higyjék tehát, ne is éljenek abban a csalódásban vagy abban a hitben, hogy talán majd lefőzik szomszédainkat, a kik most elhallgattak és elállottak az erősebb küzdelemtől. Ez csak egy ideiglenes dolog. A miért mi küzdünk, az az, hogy szűnjék meg ez az Öröküs küzdelem végre-valahára. Ezt kívánjuk, ezért törekszünk á mostani' '•• megöl* dásra. Vagy van megoldásuk önöknek és akkor adják meg most — mit tartogatják, hogy majd egy esztendő múlva vagy két esztendő múlva