Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

371. országos ülés 1904- január 9-én, szombaton. 201 hetetlén valami. Hát miféle hadsereg részére akarják megszavazni az ujonczokat? Hiszen ez lehet a hottentotta hadsereg is. Közös hadsereg a mi közjogi fogalmaink szerint nem létezik, mert ha léteznék, akkoz ez épen önök ellen szólna, mert annak intézményeiben egyforma jogainknak kellene lenni, a német nyelv mellett a magyarnak is érvényesülni kellene, az osztrák zászló mellett pedig a magyarnak is ott kellene leDgeni. Nagyon vigyázni kell közjogi törvények megalkotásánál. Magánjogi törvények megalkotásánál lehet a hibákat reparálni. A magánjogi törvényeket a polgárok egymásközti viszonyának szabályozására hozzák, ezeknél a hatalom enged a maga jogából, közjogi törvényeknél ellenben polgárság enged a maga hatalmából a központi hatalom számára. Itt' tehát megfordított a viszony. Nagyon vigyázni kell, hogy azt a jogot engedje át, a mit átengedni akar. Ha mi magyar ujonczokat akarunk megszavazni, akkor azt a törvényben ki kell fejezni, mert hogy ennek az ellenkezője milyen veszedelmes, azt látjuk abból, ha meggondoljuk, hogy az előadói székből is azt hangoztatták tegnap, hogy az 1889-iki törvény preczedenst alkot. Húsz év múlva már nem is preczedensnek mondják ezt, hanem ősi jogforrásnak, pedig mi mennyire tiltakozunk ellene és nincsen semmi foganatja. A túloldal részéről hozzá vagyunk szokva, hogy kötött marsrutával jönnek ide és érvekkel őket meggyőzni nem lehet. Az a határozati javaslat, a melyet a múlt héten elfogadott a képviselőház, eredetileg azért készült, hogy azzal a chlopyi hadiparancs által okozott sérelmet jóvátegyék. Kubinyi Géza képviselő ur azt mondotta, hogy nem nyugszik addig, a mig a hadiparancscsal ejtett sérelem megtorolva nincsen, Ellenben a t. miniszterelnök ur tegnap azt mondta, hogy hiszen ez kormánynyilatkozattal el van intézve. Mikor azt látjuk, hogy máról-holnapra ilyen magyarázatokat adnak bizonyos dolgoknak, akkor nekünk ismételten figyelmessé kell lennünk minden olyan hibára, a melyet veszedelmesnek tartunk. Az elébb mondottam, hogy közjogi téren roppant skrupulózusnak kell lenni, mert könnyen csinálnak valamely kifejezésből jogi formulát. Hiszen láttuk tegnap is, hogy jogfosztó tényekből akarnak preczedenst alkotni, pedig a törvényt sohasem lehet in pejus, hanem csak in melius magyarázni. Ilyen fogalmakkal szemben nekünk résen kell lennünk és a t. előadó ur tegnap nem is válaszolt erre, mert erre nem is lehet válaszolni, mert ez általánosan elfogadott nézet. Nem tudom megérteni, hogy miért kellett megváltozni ennek a mostani szövegnek az 1902. évi szöveghez képest, mert az 1902. évi törvény igy szól, méltóztassanak meghallgatni (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A véderőről szóló 1889, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTETévi VI. t.-cz. 14. §-ának 1. bekezdésében foglalt és az 1899. évi II. törvényczikk által az 1899. év végéig, az 1900. évi I. törvényczikk által az 1900. év végéig, s végül az 1901. évi I. törvényczikk által az 1901. év végéig kiterjesztett, illetőleg fentartott azon rendelkezés, a mely a közös hadsereg és haditengerészet fentartására szükséges évi ujonczjutalékot a monarchia két államára nézve 103.100 főben állapította meg, s ugyanezen szakasz 5. bekezdésében — valamint ezzel megegyezőleg a honvédségről szóló 1890. évi V. törvényczikk 3. §-ában foglalt rendelkezés, a mely a magyar korona országai honvédségének fentartására szükséges évenkinti ujonczjutalékot 12.500 főben állapította meg, az 1889. évi VI. törvényczikknek az 1893. évi I. törvényczikk 1. §-a által módosított 14. §-ában foglalt összes egyéb föltételeknek és korlátozásoknak is érvényben hagyásával az 1902. év végéig kiterjesztetik, illetőleg fentartatik.« Lovászy Márton: Halljuk az ideit! Molnár Jenő: Tovább nem szól az első szakasz. Ez megvan ennek a 404. számú törvényjavaslatnak első bekezdésében is, ellenben ahhoz még a következő van hozzászurva (olvassa): »A közös hadsereg és haditengerészet számára fentebb megállapított ujonczjutalékból az 1889. évi VI. t.-cz. 14. §-a első bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az 1900. évi deczember 31-én foganatosított népszámlálás eredménye alapján eszközölt felosztáshoz képest és az 1893. évi I. törvényczikk 1. §-ának megváltoztatásával, a magyar korona országaiból 44.076 ujonez állítandó ki.« Ennek a pótlásnak mi értelme van? Majd megmondom, hogy körülbelül mi is az értelme. Nevezetesen az, hogy miután itt, nem tudom, miféle czimen, nem csak a mi kontingensünket állapítjuk meg, hanem még az osztrákokét is, nehogy vitás legyen ezen hozzájárulási arány, már az 1. §. megmondja, — mert impliczite benne van — hogy a 103.100 főnyi állomány nem változik, ellenben a hozzájárulási arány a tavalyihoz képest változik, mert mindjárt az 1. §-ban, ha elfogadjuk, megállapítjuk azt, hogy nem 43.889, hanem 44,076 ujonczot adunk. Igyekeztek tehát mindiárt ezen a kérdésen is túlesni s azt hitték, hogy vita nem lesz s át fogunk rajta siklani. Hiszen nem kell ilyen bujkálást csinálni. Ha önök törvényesen és igazságosan járnak el, akkor felemelt fővel hirdetheti és magyarázhatja meg a t. előadó ur arról a székről, miért kell nekünk az idén több ujonczot adni, mint tavaly . . . Gajáry Géza: A népszámlálás arányához képest! Molnár Jenő: . . . a népszámlálás arányában, azt tudom, de azt tessék megmagyarázni, hogy miért kell kevesebbet adni Ausztriának ? 2G