Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

200 371. országos ülés 1904 január 9-én, szombaton. sor, hogy háborúba menjen, nem lesz sem pénzüDk, sem hitelünk. Különben is ezt a nagy tömeget miképen fogjuk barczvonalba állitani? (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök (csenget.): Csendet kérek! Molnár Jenő: Hisz a modern háborúkban nem emberek emberekkel fogják a harczot inegvivni, hanem a technikai eszközök a technikai eszközökkel és a gépek fogják a harczok sorsát eldönteni. Ha egy millió embert akarunk Oroszországba expediálni, ahhoz 10.000 vonat szükséges és legalább két hónapig tartana, a mig azt barczvonalba tudnók állítani. Hogyan akarja tehát a hadügyi kormányzat ezt a hadügyi létszámot folyton emelni, a mikor évről-évre épen annak az ellenkezője derül ki, hogy a jövőben csapatok fognak csapatokkal, illetve kéz kézzel szemben viaskodni, a mint ez a rég elmúlt időkben történt. Most pedig össze kell hasonlítani, vájjon arányban áll-e a hadsereg létszáma a mi viszonyainkkal és arányban áll-e az más államokéval ? Vegyük például az államterületeket. Megjegyzem, hogy mindig csak a hármasszövetségről beszélek, a többiről nem is akarok szólni, mert minden vér- és pénzáldozatot ennek a, nézetem szerint szerencsétlen alliancenak lentartása érdekében hozunk. Magyarország területe Ausztriával együtt 676.648 négyzet kilométer. A német birodalomé 540.000, Olaszországé 286.589. A lakosok száma a következőképen áll: a német birodalomban van 52 millió, Ausztria-Magyarországon 44 millió, Olaszországban 31 millió lakos. Nézzük már most, hogy mint állanak a terhek. Minden emberre jut az állami kiadásokból Magyarországon 61, Németországon minden főre 67 és Olaszországban 52 korona. Most még csak egy adatra van szükség, hogy mennyi ezen államoknak a hadi létszáma és fegyveres ereje? A német birodalomnak fegyveres ereje 607.000 a békeállományban, az osztrák magyar birodalomé 340.000, Olaszországé 275.000. A területekből kitűnik, hogy Németországban a lakosság sűrűsége sokkal nagyobb, tehát a megélhetési viszonyok is sokkal könnyebbek, mint Auszria-RIagyarországon. A terhekből pedig kitűnik, hogy Argyelan Vasili belényesvidékíre ugyanannyi teher jut, mint Schultze Károly württembergi gyárosra. Már most, látva ezeket, hogy hozhatunk ilyen szövetségnek áldozatot, a mely csak életerőnket szívja el ? (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) A másik ok, a mit felhoztak, a mikor a létszám felemelést reklamálták, az volt, hogy nekünk egyenrangúnak kell lenni a hármasszövetség többi tagjaival, pedig azok nem lehetünk semmi körülmények között, mikor Olaszország lakossága kevesebb, területe is kisebb, Németország pedig nagyobb és lakossága aránylag is több. És azután miért fogadják be Olaszországot 278 000 emberrel és miért kell nekünk 400.000 embert adnunk a hármasszöveíséghez, mikor ennek a hármasszövetségnek Olaszország gazdaságilag is, erkölcsileg is sokkal nagyobb hasznát látja. Hiszen pl. Albániában a mi pénzünkön Olaszország számára készíti a talajt a rossz osztrák-magyar diplomáczia, a mely a helyett, hogy Albániában magyar vagy albán-szláv vagy török iskolákat csinálna, olasz iskolákat állit fel. Azt hiszem, ezek az érvek mind a mellett szólnak, hogy ezt a túlhajtott militarizmust abba kell hagynunk, mert ez megölője minden modern államnak és megöiője Magyarországon a magyar kultúrának. Elmúlt már az az idő, a mikor a népeknek háborúra volt szükségük. A múltkor megemlítettem, hogy mikor a népek elfoglalták helyüket Európában, megvívta mindegyik a harczot a maga területeért. Ma nemzetiségeknek úgyszólván már meg vannak határozva azok a területek, a melyeket egy-egy nemzetiség elfoglal. Ma már csak a dinasztiáknak van érdekükben a háború és pedig annál inkább, mennél inkább fejlődik a czivilizäczió és a polgárságnál az a tudat,.. hogy elvégre is mindig kell egy központi hatalomnak lenni, a mely alatt az állam békésen fejlődik. A dinasztiák ezt teljesen megfordítva értik, pedig központi hatalmat legfeljebb csak ideig-óráig lehet szuronyokkal fentartani, de egy modern állam állandó fentartásához minden polgárnak anyagi és erkölcsi hozzájárulására van szükség. A miniszterelnök helyzete is azért ilyen nehéz, mert egy lehetetlen programmal, az erőszak programmjával jött ide. Ez a szó: erőszak, már maga is kizárja a törvényességet. Hogy képzelhette azt a miniszterelnök ur, hogy ha mi -ezt a programmját meghalljuk, hogy ha ő a törvénytelenséget és az erőszakot hirdeti, akkor mi majd meghajlunk előtte ? A mint látja, nem sikerült neki. Azt szokták mondani, hogy az ember nem abban a betegségben pusztul el, a melyben lefekszik, hanem egy aztán bekövetkező komplikáczió következtében. A t. miniszter ur helyzetét nem az gyengítette meg, hogy erőszakkal jött ide, hanem az, hogy abba kellett hagynia az erőszak politikáját és most a békében a passziv rezisztencziában kell neki indulatoskodnia. (TJgy van! balfelöl.) Áttérve a szakaszra. . . (Felkiáltások jobbfelöl: Végre!) Kérem, egy szó sem volt eddig, a mi nem a tárgyhoz tartozott volna! A közös hadsereget emliti ez a törvény és a magyar korona országait. Azt hiszem, Ugron Gábor t. képviselőtársam eléggé megvilágította már ezeknek a kifejezéseknek helytelenségét. En tehát nem értem, hogy a magyar képviselőházban, magyar képviselők, a kik a magyar földből élnek és a magyar levegőt szívják, miért irtóznak attól a szótól, hogy »magyar hadsereg ?« Ez ért-