Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

874. országos ülés i90h- január 9-én, szombaton. 199 annyival, a mennyivel mi az idén többet adunk; mert ha a 103.100 főnyi létszám a népszámlálás arányában megváltoztattatnék, akkor természetesen Ausztria is több ujonczot adna, mint ma, niig igy, miután a kontingens változatlan, ellenben a mi hozzájárulásunk 187 emberrel emelkedett, mi több ujonczot adunk az idén, mint tavaly, Ausztria pedig kevesebbet ad az idén, mint tavaly. Nem elég, hogy anyagi áldozatok terén folyton hátrányban vagyunk, ime, számokkal bizonyítottam be, hogy még a véráldozatok terén is sokkal többet adunk, mint Ausztria, és ha igy lesz évenkint, hogy t. i. a népszámlálás arányában lesz megállapítva az ujonczjutalék, akkor minden évben többet és többet fogunk adni, Ausztria pedig mindig kevesebbet fog adni. Ezért sürgette mindig ez a párt, hogy állapítsuk meg az ujonczkontingenat fix összegben, nehogy Magyarország ilyen méltánytalanságba sodortassák, Ausztria pedig folyton előnyben részesüljön. Hiszen még egy másik úton-módon, a nélkül, hogy a törvényhozás intézkedése alapján kérnék tőlünk az ujoncztöbbletet, alkalma van a hadügyi kormánynak az ujonczlétszámot felemelni, mert a póttartalékosok sincsenek kontingentálva, ott is egy meghatározatlan szám jut a hadügyi kormány rendelkezésére. Ezért ismételten fogjuk sürgetni, és nem nyugszunk addig, mig az ujonczjutalék, valamint a póttartalékosok létszáma kontingentálva nincs. Nemcsak az ujonczjutaléknál van ez az aránytalanság, hanem még a tényleges szolgálatban is. Tavaly Boszniában tudták, hogy Magyarországon fel lesz emelve az ujonczjutalék és 25.000 emberrel több lesz ott a helyőrség, mint eddig volt. Az a közös terület tehát, Bosznia és Herczegovina, a melyet nagyrészben magyar vérrel hódítottunk meg, nemhogy a quóta arányában lenne előnyünkre, hanem Ausztriának van előnyére, mert még vasútja és postája is katonák által kezeltetik, iskolájában a német és horvát nyelvet használják, szóval itt is teljesen német a kultúra. De nemcsak háborúval kellett nekünk azt elfoglalni, hanem még a békében is, a mint most kitűnik a zavargásokból is, a mi véreinknek kell ott éveken keresztül sínylődniük Ausztria javára, ugy, hogy 80 százalékát teszi r a helyőrségnek Boszniában a magyar katona. És mit csinálnak ezek a magyar katonák ? Némelyik köveket tör, mint épen a múlt héten hallottuk, azután vannak u. n. Werkek, művek, a melyek egy hegysziklán vannak felépítve, az egyik Werktől a másikig csinálják a hadgyakorlatot, megtart két és fél óráig, mig egyik helyről a másikra megy a katona, ugy, hogy az ilyen gyakorlat végeztével, a mely gyakorlatnak pedig a harczképességre és a védképességre egyáltalában semmi befolyása sincsen, az Abtheilungnak fele maródi, egy harmadrésze pedig oly súlyos beteg, hogy kórházba kell szállítani. A dolgok ilyetén állásánál rendkívül csodálkozom, hogy mikor mi ezt itt szóvá teszszük, mikor itt a színigaz ságot feltárjuk, akkor a túloldal részéről még méltatlankodással és türelmetlenséggel is találkozunk. A boszniai események, melyek most ott ismétlődtek, nem egyes fázisok és nem az obstrukeziónak köszönhetők, mert hisz állandóan szökdösnek át montenegrói Niksics nevű városba, egész telepítés van ott osztrák katonákból, a bilek-trebinjei vonalon állandóan őrjáratok czirkálnak, a kik visszatartják a katonákat, hogy át ne szökjenek és onnan Niksicsből szépen visszaszöknek Magyarországba. A hadügyi kormány ezt nem mondja nekünk, ugyanazért majd fogok kívánni egy kimutatást a hadügyi kormánytól, a melyből megtudjuk, hogy a Boszniában államásozó magyar csapatokból évenkint hány ember szökik meg. Ebből is látni fogjuk, hogy miféle bánásmódban részesülnek ott a katonák és mennyi magyar katonaság van ott elhelyezve. De ott magyar polgárembernek úgyszólván lehetetlen meg is maradni. Ha jól tudom, a múltkor valami magyar egyesületet akartak ott alakítani és egy Pöltzl nevű miniszteri tanácsost kértek fel elnöknek a magyarok, de ez nem fogadta el, azt mondván, hogy ilyen exponált állásban nem akar résztvenni. (Zaj balfelöl.) Cseh, szláv egyletek, a Besedák százszámra vannak ott, de magyar egyletre nem kaptak elnököt, mert ez nagyon exponált állás. Minek szaporítsuk tehát annak a hadseregnek a létszámát ? A mi kultúránkat, a mi gazdasági életünket támogatjuk-e ezzel? Van-e egy tér is, a melyet a katonaság meg tud nekem mutatni, hogy 35 év alatt ott a magyarság előbbrement? Ezzel szemben azonban, miként a múltkor is kimutattam, évenkint folyton és folyton emelkedik az a hozzájárulási arány, a melyet mi tartozunk a közös költségekből viselni. De tegyük fel, hogy a katonaság megfelel a maga kötelességének, a mit a legjobb akarattal sem lehet mondani, még akkor is a mai körülmények, a mai hadászati viszonyok között én ezt a kontingenst túlmagasnak találom, (Ugy van! balfelöl.) különösen a mi helyzetünkben, a kik annyi gazdasági érdekünket feláldozzuk azért a hármas-szövetségért, mert a nagyhatalmi állás kedveért mennyi áldozatot adtunk éveken keresztül Olaszországnak a borvám-klauzulában foglalt kedvezményben, mennyi kedvezményt adtunk Németországnak? Milliókra és milliókra megy ez csak azért, hogy a hármasszövetségben benut maradhassunk és hogy az osztrák ipart megvédhesük. Hogyha pedig évenkint milliókat és milliókat áldozunk erre, akkor mi czélja van annak, hogy még e mellett egy óriási hadsereget kell fentartani, a mely évről-évre szaporodik és ugy kiszívja a nemzet életerejét, hogy a mikor arra kerül a