Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

196 371. országos ülés 1904- január 9-én, szombaton. körüli alkotmányos fejedelmi jogai kiterjeszkednek arra is, hogy a közös hadsereg vezényleti és szolgálati nyelvét ő állapithassa meg.« Buzáth Ferencz: Ez a nemzeti vivmány! Okolicsányi Lászió: Ez a nagy eredmény! Ugron Gábor: Már most kinek válik hasznára az, hogy egy parlamenti béke megköttetik, vagy ha béke nem köttetik, csak egyszerűen vélemények cseréltetnek ki itt az ország szine előtt és azt állítják az emberek, hogy ebben a meghatározásban : »minden jognak forrása a magyar törvényhozás«, ők egyet értenek? Kérdem, t. képviselőház, nem kétértelmű játék-e az, hogy a magyar közönséggel elhitessük, hogy egy ilyen határozati javaslat elfogadásável az ő joga meg van védelmezve? (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Én vitattam és állítottam, hogy más joga itt nincs, mint a mit a nemzet maga konstruált. A nemzetnek pedig minden jogból birnia keli azt, a mi az ő létéhez és fenmaradásához szükséges. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez minden állami szervezkedésnek, minden nemzeti szervezetnek feltétele, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) mert a nemzeti és az állemi lét feltétele egyúttal feltétele a törvényhozásnak, a nemzeti szuverenitásának is, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Magyarország törvényhozásának nem lelkéből és szelleméből, de egész történelmi múltjából folyik az, hogy a királynak nincs több joga és nincs más joga, mint a mit a nemzet világos törvényben ráruházott, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) mert a nemzet az uralkodóházat választás utján emelte trónjára és csak miután választás utján hosszabb időn keresztül uralkodott, akkor örökletessé tette az uraíkodóházban a trónon való következést, de annak az öröklésnek megszabta feltételeit; megszabta a trónrajutás feltételéül a választási monarclüanak minden feltételét; hitlevelet kell, hogy adjon a király; meg kell, hogy koronáztassa magát ezen hitlevél adásával kapcsolatban, s azt a hitlevelet nem magától adja a király, ugy, a mint neki tetszik, hanem ugy, a mint azt a magyar törvényhozás megállapította. (Ugy van! Ugy van! halfelöl.) Az tehát szerződés a nemzet és a király között, a mely nemcsak akkorra köttetett meg, a midőn az öröklési jog a királyra ruháztatott, vagy a női ágra is átvitetett, hanem a mely minden trónralépés alkalmával megujittatik, kiegészíttetik s pótoltatik. (Élén!: helyeslés és taps a balés a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Mutassson fel nekem valaki egy törvényt, (Ugy van! balfelöl.) mutasson fel valaki egy, törvények által elfogadott és elismert gyakorlatot arra nézve, hogy a Magyarország által kiállított hadseregnek nyelvére nézve Magyarország beleegyezett volna és a királyra ruházta volna azon jogot, hogy ő azt németté tehesse! (Élénk helyeslés balfelöl.) Holló Lajos: Itt van a konzekvenczia! Ugron Gábor: Nem; ilyen törvény nincs és ha száz miniszterelnök mondja is, és hatalmasabb, mint magának a Tiszának az áramlata, akkor is azt mondom, hogy az az ember, a ki ilyet állit, vétkezik Magyarország közjoga ellen, (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon) ; vétkezik a magyar király ellen, (Igaz! Ugy van! balfelöl), mert a király tanácsosának a király előtt őszinte véleményt kell mondania, (Ugy van ! balfelöl.) a magyar közjogot a maga valóságában fel kell tárnia. (Ugy van ! balfelöl.) A királynak a miniszterek alakjában megválasztott tanácsosai nem arra valók, hogy az ő szeszélyeit, képzelődését kiszolgálják és azt táplálják, megerősítsék és izmosabbá tegyek, hanem arra valók, hogy a nemzet és a király között az egyetértést létrehozzák; a királyt felvilágosítsák az ő jogainak határairól, a nemzetet pedig felvilágosítsák az ő törekvéseinek helyességéről vagy helytelenségéről. (Ugy van! balfelöl.) De hogy egy miniszterelnök az ország törvényeinek szelleme ellenére itt azt állithassa, hogy a királynak joga van a magyar hadseregben is megállapítani a szolgálat nyelvét, és joga van a német nyelvet ezzé megállapítani, ezt'vissza kell, hogy utasítsam . . . (Helyeslés halfelöl.) Madarász József: Valóságos bűn! Ugron Gábor: ... ezt el kell, hogy ítéljem, (Ugy van! halfelöl) mert az a miniszterelnök nagyon jól és tetszése szerint kihasználhatja ugyan a királyi hatalmat és kegyet, (Ugy van! bal felöl) de nem fog szolgálatot tenni sem a királynak, sem a nemzetnek. (Ugy van! halfelöl.) Mert a királynak mire van szüksége? Arra, hogy az a szeretet, az a vonzalom, a mely személye iránt évtizedek óta a multaknak daczára mind jobban megerősödött, ne csökkenjen és el ne hidegüljön, a nemzetnek pedig arra van szüksége, hogy közjogi életét, állami életének rendjét már egyszer végleges és szilárd alapokra fektesse, a melyeken a nemzeti lét, a nemzeti fejlődés megtalálja a maga számára az állami hatalomnak minden erejét, minden gondviselését és minden támogatását. (Ugy van! halfelöl.) Jaj annak az államnak, a mely a huszadik században azért szervezett politikai hatalmat és miniszteri kormányzatot, a mely azért tart fenn királyi hatalmat, hogy az ellensége legyen neki az anyagi életben; ellensége legyen szellemi fejlődésében; ellensége legyen a politikai szenvedélyek megnyilatkozásában. (Elénk helyeslés és taps balfelöl.) Mert akkor az a nemzet előbb-utóbb azon kérdés elé fog sodortatni, hogy válaszszon a között, hogy akadálytalanul akar-e tovább élni, avagy az akadályoknak alárendeli-e magát és elveszti fajának jövőjét, elveszti jogát, államiságát, nemzeti mivoltát. Nem a népek vannak a királyokért, hanem a népek szervezték a királyi hatalmat. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Szervezték pedig saját védelmükre és 1 szervezte a magyar nemzet különösen a királyi