Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

37 i. országos ülés 190U Mikor a »birodalnii tanácsban képviselt országok« és »a magyar korona országai«-féle kifejezések használtatnak a törvényekben, akkor a látszat az, hogy itt egy más állam van, a melynek neve vsn. Mi oka lehet a magyar törvényhozásnak arra, hogy használja ezt a kifejezést, hogy: »a magyar korona országai,« vagy »a monarchia két állama,« mikor használhatja azt, a mi a dolog igazi valósága, hogy: »AusztriaMagyarország ?« Mi értelme van annak, hogy képletes nyelven beszéljünk hazánkról, Magyarországról, hogy »a magyar korona országai ?« Hiszen a korona is a nemzeté, az ország is a nemzeté. A »mägyar korona országai^ kifejezés poéták számára egy igen szép és alkalmatos kifejezés, de az önérzetes és politikai öntudattal biró hazafiak másként ezt a földet nem nevezhetik, mint ugy, hogy: »Magyarország,« (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) Hát hol van az a nagy hazafiság, hol van az a nagy politikai előrelátás, a melylyel akkor, a midőn Ausztriában egy foederativ államalakulásnak nagy és erős harcza és küzdelme folyik, midőn előre lehet látni és tudni azt, hogy egy ilyen foederativ államalakitási harcz és küzdelem át fog ragadni még Magyarország területére is, és midőn jól tudjuk, hogy a nemzetiségi agitátoroknak némelyike ilyen értelemben igyekszik propagandát csinálni, akkor mi törvényeinkben efféle poétikus kifejezéseket használunk, nem pedig azt az egy rövid, valóságos kifejezést, hogy: »Magyarország.« Miért kelljen nekünk törvényeinkbe azt irni, hogy: »a magyar korona országai,« s miért nem irjuk, hogy: »Magyarorsiág?« Kinek lehet ez ellen kifogása? S ha nincs ez ellen senkinek kifogása, miért nem élünk vele? Miért nincsen minden törvényünkben ott, a hol az a területi és politikai hatalmi fogalom van, a mely a mi hazánkat jelöli meg, ez a szó, hogy: » Magyarország ?« Miért kelljen azt kerülő szóval körülírni, mint valami tisztességtelen vagy rossz illatú dolgot ? (Mozgás.) Nem, t. ház, a közjogi törvényhozásunkban végét kell, hogy vessük az alakoskodásoknak, végét kell, hogy vessük a kétértelműségeknek, (Helyeslés a baloldalon.) Nem lehet megengedni azt, hogy örökké verjük a mellünket, hogy mi milyen nagy hazafiak vagyunk s a közben elnézni, hogy törvényeink hogyan telnek meg azokkal a fogalmakkal, azokkal a kifejezésekkel, azokkal a meghatározásokkal, a melyek Magyarországnak jogát, Magyarországnak területi egységét, Magyarországnak szuverenitását, a magyar államnak feltétlen függetlenségét aláássák, kisebbítik, gyanússá teszik, idegeneknek pedig módul ós alkalmul szolgálnak arra, hogy a mi alárendelt állami létünket, a mi tartományi voltunkat, egy hatalmas császári fogalom alá való rendeltségünket abból igazolják, bizonyítsák. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hiszen, t. ház, a mig Deák Ferencz a törvényhozásra lényeges befolyást gyakorolt, január 9-én, szombaton. 195 addig ezek a kifejezések, hogy: »Ausztria és Magyarország«, vagy: »osztrák-magyar monarchia« a törvényekben nagyon ritkán fordultak elő, igyekeztek azokat elkerülni, ezeket a fogalmakat folyton a maguk helyes kifejezésével jelölték meg. Használták abban az időben akkor, midőn Ausztriáról és Magyarországról akartak beszélni azt a kifejezést is, hogy: »ő Felsége mindkét áll ima«. Ez ellen nincsen kifogásom, ebben nincs támadás. S maga a 199. számú törvényjavaslat, t. i. az az ujonczozási törvényjavaslat, a melyet Khuen-Héderváry gróf félretétetett s a mely ma is félre van téve. de visszavonva nincs, igy mondja: »Az ő Felsége uralkodása alatt álló mindakét állam területe«. Ez a kifejezés még jó és. elfogadható, de az a kifejezés, hogy: »a monarchia két állama«, semmiképen el nem fogadható, mert mi itt egy fenségi hatalmat, egy egyeduri hatalmat, a milyen alatt Ausztria és Magyarország nem létezik, el nem ismerhetünk, annak magunkat alá nem rendeljük, törvényezikkeinkbe pedig épen nem iktatjuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, hogyne telnék meg a magyar törvénykönyv ilyen kétféleképen magyarázható kifejezésekkel, mikor a magyar politikusoknak, különösen azoknak, a kik hatalomra kerülnek, vagy e hatalomhoz akarnak férkőzni, mindig az a törekvésük, hogy a nagy császári és összbirodalmi törekvésekkel összeütközésbe ne jöjjenek s ezért olyan szövegeket fogadtassanak el, a mely szövegek bírhatnak azzal az értelmezéssel is, melyet ez a czézárizmus megkíván, s a mellett az az értelme is lehet, a melyet a magyar törvényhozás önállósága és függetlensége megkíván. A jogtalan, de azért létező és folyton fennálló s a magyar állami életet befolyásoló, az osztrák politikai életet pedig teljesen a hatalmában tartó nagy czézári és összállarm törekvéseknek ekként szolgálnak, ekként szegődnek oda eszközükül. így azután a mi törvényeink megtelnek ilyen kifejezésekkel, megzavarodik az emberek politikai felfogása, elvesztik az emberek a tiszta és világos magyar közjog iránt való érzéküket és nem tudják, hogy mi legyen már most az igazság, a mi mellett élet-halálra meg kell állani, mi az, a miből engedni nem lehet. Hát, t.* képviselőház, nem épen ehhez hasonló jelenet volté az, a mely itten tegnap a t. miniszterelnök ur és Polónyi Géza képviselő ur között lejátszódott? A kérdés a körül forgott, hogy minden jog fórrá-a a magyar törvényhozás. Polónyi Géza képviselő ur ezt ugy érti, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában bennefoglaltatik az is, hogy a magyar király a hadsereg nyelve felett nem rendelkezhetik, azt ő maga meg nem állapithafja. A miniszterelnök ur felszólalt ez ellen, s a következőket mondta — szórói-szóra idézem,^ nehogy félremagyaráztassam — (olvassa); »0 Felségének a hadsereg 25*