Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-364

14 364. országos ülés 1903 deczember 2S-án, hétfőn. vezénylet és magyar főtisztek voltak előtérben és azok voltak a vezérek. Az 1848-iki törvények értelmében a nemesi jogok kötelezettségekkel ruháztattak át az ország minden lakosára. A nemesi jogok megszűritek kiváltságok lenni. így az 1868. évi véderó'törvényben kimondatott az általános védkötelezettség. Nem egyéb ez, mint a régi nemesi védkötelezettségnek, hadbanállási kötelezettségnek átruházása az ország minden lakosára. (TJgy van! a baloldalon.) Mi ennek a folyománya? Az, hogy ugyanaz a nemzeti irány, a mely a nemesi felkelésre nézve régen fennállott, hivatva van további fennállásra az igy minden lakosra átruházott kötelezettségnél fogva. (TJgy van! a baloldalon.) Az 1867 : XII. t.-cz. megalkotásánál még nem volt kimondva az általános védkötelezettség, tehát az 1867 : XII. t.-ez. még mindig a régi hadrendszer keretében mozgott. És midőn azt a jogot — hogy t. i. a vezérlet, vezénylet és belszervezet ügyét ő Felsége intézze — megállapították, ez még mindig a régi rendszer ér-. telmében történt, mert 1867-ben még nem volt a védkötelezettség általánosítása kimondva, tehát ő előttük csak a régi rendszer lebeghetett. (Ufjy van! a baloldalon.) Ha pedig ez igy van, mi következik ebből? Az, hogy az 1868-iki véderőtörvény megalkotásával és a védkötelezettség általánosításával a régi rendszer abban az alakjában, hogy a királynak szavaztattak meg segedelemképen az ujonczok, megszűnt. (TJgy van! a szélsőbal oldalon.) A királynak nincsenek többé állami jövedelmei, minők ezelőtt voltak a kamerális jövedelmek és a vámok, a melyek közvetlenül a király rendelkezésére állottak. A királynak ma vau külön czivillistája, a többi bevétel pedig országos kezelés alá vétetik és pedig azért, mert az általános védkotelezettséggel a véderőről való általános gondoskodás is szükségessé vált. Kimondatott az általános adózás. A hadügyi vezetőség megcsinálja a költségvetést és ennek alapján szavaztatnak meg a költségek, de nem segélyképen, hanem országos szükséglet fedezésére. Ne méltóztassék tehát ott abban a honvédelmi miniszteri székben mindezekről megfeledkezni, és méltóztassék mindezeknek következményeit is figyelembe venni. (Helyeslés balfelől.) A hadszervezet mai alakjában, a midőn a hadi rendszer nem a személyes bátorságon, nem a személyes erőn, nem a személyes ügyességen épül fel többé, hanem a midőn a hadi rendszernek alapját a tudomány, az összes létező tudományágak képezik, a midőn kezdve a kémiától a fizikának és technikának minden ágáig, az összes ismeretágak a hadirendszer szolgálatába vétetnek és a hadi rendszer ezeken alapul; ma, a midőn, mondhatni, az összes közigazgatás igénybe vétetik a hadi rendszer által, igy pl. a vasútépítések körül: többé nem élünk abban a világban, mint a minő a XVI. vagy XVII. század volt, a midőn még a harczban állott seregek, akár Nagy Frigyeséi voltak azok, akár XIV. Lajoséi, mindig a királynak saját fegyveres erői voltak, mert ő fizette, s az ő nevében toborzottak azokat. Hiszen ma mindez már megszűnt! A hadi tudomány mai állása már meg sem tűri azt, hogy e tekintetben felségjogról beszéljenek. El lehet-e azt komolyan képzelni, hogy a hadi tudomány mai állása, a technika uj vívmányai, s a mai kémiai ismeretek oly bőséges felhasználása mellett a hadi rendszer keretében felségjogokról beszélhessünk? Ez ha nem képtelenség, akkor lehetetlenség! (TJgy van! balfelöl.) A Felség talán azt a, technikai és kémiai ismereteket feltételező hadi tudományt maga műveli? Nem, hanem mások művelik. Kik? A legilletékesebbek. Kik a legilletékesebbek ? Azt felelik erre, hogy bizzuk ennek eldöntését ő Felségének felségjogára. A midőn ma milliók és milliók hivatnak az egyes államok részéről fegyverbe; a midőn milliónyi és milliónyi kiadások követeltetnek a hadseregek fentartására: fenn lehet-e tartani azt az elvet, — még ha fennállott volna is a múltban — hogy ily viszonyok között, a midőn egy háború egész országok exisztencziáját dönti meg; a midőn a tudomány tételeinek helytelen felhasználása akár a léghajózás terén, akár a villamosság alkalmazása terén szerencsétlenségbe dönthet egy egész országot, lehet-e abban megnyugodni, hogy mindezeknek ez vagy ama része felségjog ? Ma a tudomány kihívja a legerősebb kritikát, a hadszervezet is kihívja azt, sőt kötelessége az illetőknek intézkedéseiket a legerősebb kritika alá vetni, hogy ott esetleg a félszegségeket vagy hibákat felismervén, azokat ugy intézzék el, a mint az szükséges. Egy hires külföldi író, Stein Lörincz egyik kiváló munkájában azt irja: »hogy a sereg élete nem különvált ma már a nép életétől, a sereg kultúrája, a nép kultúrája, a nép minden család- és osztálykülönbség nélkül a fegyveres erőhöz tartozik és kötelessége vérét ontani a hazáért, ezzel a sereg ügye az összesség ügyévé és^nem az egyes ügyévé lett.« {Ugy van! balfelöl.) És ezen ügynek ellenőrzése és gondozása hol nyerhet kifejezést, ha nem itt a parlamentben, ha nem itt köztünk? Én tehát, a mi az egész hadsereg ügyét illeti, kimondom, hogy az mind a parlamentnek feladatai közé tartozik. (Helyeslés balfelöl.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy a nemzet belátta, hogy konfliktus jönne létre a nemzet és az uralkodó között — és ezt ellenünk hozza fel — és hogy a nemzet ezt belátván, ezekről a követelményekről lemondott. Ez annyit tesz, hogy hasztalan küzdünk, mert ugy sem nyerhetünk, tehát a Dante poklának kapuja van előttünk: mondjatok le minden reményről. íme, ezt hirdetik a nemzetnek, mondjatok le minden reményről, mert különben konfliktus jön létre a nemzet és az uralkodó között. Nézzük csak meg