Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

176 370. országos ülés 1904 január 8-án, pénteken. ellenzék, nem kisebb ellenzéki egyének, mint Tisza Kálmán, Grhyczy Kálmán, Várady Gábor, Kerkapoly, Ivánka Imrének részvételével. Akkor is ez a törekvés, a mely őket vezette a magyar hadsereg ezimének visszaállításában, állandó visszautasításban részesült a t. túloldal részéről. Midőn aztán ők kormányra jutottak, mindenkiben az a meggyőződés élt évek bosszú során keresztül, hogy azok az egyének, a kik annyira védelmezték éveken keresztül a közjogilag korrekt kifejezéseknek felvételét, csak garancziát képezhetnek arra nézve, hogy kormányra jutván, be fogják vinni a törvénybe a helyes czimet. Az ellenzék részéről tehát bizonyos várakozás, bizonyos elbizakodottság uralkodott épen az ellenzéken bizalmat keltett férfiak tényei iránt. Mikor azonban bebizonyosodott, hogy másra nem szolgálnak az ellenzéki programmok, mint hogy ezeknek vállán a nemzeti közvélemény elaltatásával az illetők a hatalomra helyezkedjenek, de a mint behelyezkedtek, ezeket többé magukra nézve nem létezőknek tekintik, akkor esak lassankint jött az egész közvélemény és maga az ellenzék azon álláspontra, hogy ime, ezen urakkul szemben jobban kell megvédelmezni az ellenzéki álláspontot, mint a Deákféle kormányokkal szemben, mert ezek még abból a felfogásból is engedtek, a melyet a Deák-kormányok akkor a »sorhadi csapatok« elnevezés által fentartottak. A t. előadó ur áttér arra a kérdésre, hogy az ujonczlétszám felemelésének kérdése, a melyet én is felhoztam beszédemben és a melyet báró Kaas Ivor indítványába belefoglalt, nem lett tisztázva és azt mondja, hogy melegen ajánlaná ennek a kérdésnek, is a rendezését. Gondolom, azt nem is kell kitalálnunk sem, — ezt különben ki is fejezte — hogy a létszám felemelésének mielőbbi behozatalát tartaná helyesnek és melegen ajánlhatja azt. Ez a t. előadó ur felfogása. Hiszen, ha a t. előadó ur itt is és Bécsben is ezt a meleg ajánlást fentartaná is, az ellen nem volna semmi kifogásom, de a mikor ilyen meleg ajánlások jönnek a nélkül, hogy abból az előadói székből valamikor is ellenszolgáltatás gyanánt ezen harczképesség fokozásának másféle feltételei, belső tartalmi, lelki, ethikai feltételei is hozzáfüzessenek, akkor ez a meleg ajánlás csak arra szolgál, hogy ugy az előadó, mint a hivatalos tényezők Magyarországon részvétet, rokonszenvet és támogatást nyerjenek azon katonai köröknél, a melyeknek szükségük van reá, hogy az előadói székekből és a hivatalos helyekből történjenek a felajánlások ezekre a czélokra. Nem értem én, nem tudom, egyéni érdekét akármelyik politikusnak erre a czélra, de politikai pozicziójuk megerősítése czéljából azok az egyének, a kik még mindig háttérben vannak vagy háttérben voltak, mint szürke egyéniségek, nem az előadó ur, hanem más szürke egyéniségeket is láttunk, a kik nem emelkedtek még fel az ismeretlenségből: azok mindig abban kerestek az emelkedésre maguknak utat és alkalmat, hogy ezen meleg érdeklődést és meleg ajánlást a hadvezetőségnek tudomására hozzák és nyilt kifejezésre juttassák a delegáczióban és más ilyen fórumbeli tárgyalásoknál. Ha a t. előadó ur nekünk azt mondja, hogy én a létszám felemelését az ország, a trón biztonsága érdekében helyesnek találom, de egyúttal szükségesnek tartom, hogy 35 évi közjogi dermedtség után egy államnak azon igényei, a melyeket minden állam az ő hadseregében jogosítva van megkövetelni, szintén kifejezésre jussanak és előbbre vitessenek, ha ezeknek az igényeknek zászlóvivője lesz azon katonai forumoknál, a melyekkel szemben éppen azon helyről kellene megvédelmezni Magyarország közjogi önállását és előbbrevitelét; akkor ez a meleg ajánlás nem fog nálunk süket fülekre találni, ez nálunk visszhangot fog kelteni, mert mi is azt mondjuk, hogy a trónnak, az országnak és a két államnak biztonsága érdekében menjünk el addig a szélső határig, a meddig el lehet menni a harczképesség arányában, de mi egyúttal megkívánjuk azokat a feltételeket is, a melyek ugy a harczképesség erősítésére, mint az ország közjogainak érvényesítésére is szükségesek. (Ugy van! bal felől.) De ezeknek a felemelési kérdéseknek előtérbe tolásánál sajátságos, hogy mindannyiszor olyan dolgok utasíttatnak vissza egyszerűen mereven, durván, a melyeknek visszautasítása még azon padokról és azoknak az elveknek alapjáról sem indokolt, a melyeket a t. előadó ur is vall. Pl. ki lett emelve, hogyha már a magyar tiszti állományba változtatást és Magyarország közjogi rendjében egy ujabb vívmányt akarnak behozni, akkor elemi feltételként tűzzék ki azt, hogy a Magyarország részére kinevezendő tisztek birják a magyar nyelvet. Nem kívánjuk megszabni, hogy hol képeztessenek ki, vagy hogy hol tanuljanak azok az ifjak, de legalább azt a feltételt teljesítse az illető egyén, ha már elfogadja egy államnak azon nagyfontosságú megbízatását, ha már rá van bizva az államnak alkotmánya, rendje, biztonsága, területi épsége, milliók élete és vagyona, legalább arra iparkodjék viszontszolgálatképen az illető tiszt, hogy az állam nyelvének ismeretével rendelkezzék kinevezése alkalmával. De itt van egy másik kérdés, t. képviselőház, a melyben a megfelelő megoldást szintén mereven visszautasították és a melyet ismét azért hozok fel, mert nem ezen padokról lett felvetve, hanem a 67-es pártok és a 67-es párttöredékek részéről. (Halljuk! Halljuk!) Ott van az a másik kérdés, a mely szerint ezen katonai intézetek vezetését és az ifjúság kiképzését magyar honosságú tisztekre és egyénekre akarták bizni. Magyar honosságú tisztekre, pedig a magyar honosságú tisztek még semmi garancziát sem képeznek tulajdonképen magyar