Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

370. országos ülés 190b január 8-án, pénteken. 177 nemzeti szempontból, mert, sajnos, letetnek magyar honosságú tisztek, a kik a magyar állameszme irányában azért a legnagyobb ellenszenvvel viseltetnek és a hadseregben ezekre nézve nincsen meg a garanczia, hogy ezek kellő ellenőrzés alá vétessenek, vagy kellő visszautasításban részesittessenek. De még ez a magyar honossági feltétel is vissza lett utasítva a t. előadó ur és azon kormány által, a melyet támogatásával megtisztel. Ennek következtében az a létszámfelemelés, a melyet nekünk olyan melegen ajánl és a melyet szívesen hozna be azonnal, holnap is a törvényhozás elé, ez a létszámfelemelés, a mely a hadsereg részére kéretik a t. előadó ur által, Magyarország érdekei szempontjából nem támogatást érdemel, de sőt ellenkezőleg, ezen támogatás minden eszközének megvonását teszi indokolttá és jogosulttá. Ugyancsak a t. előadó ur mondta előbbi beszédében, hogy mivel a létszámemelés nem megy keresztül itt a parlamentben mielőbb, ennek következtében a hadvezetőség ugy segit magán, a hogy tud,és ugy egészíti ki a hadsereget és ugy szerzi be szükségleteit, a hogyan azt birja. Pedig arról az előadói székről ilyen kijelentések, t. képviselőház, a legszerencsétlenebbek és a legelitélendőbbek, mert ha egy előadó elismeri azt, hogy a megállapitot ujonezlétszámon kívül akármilyen kerülő utakon és eszközökkel a hadvezetőség ujabb legénységet vonhat be katonai szolgálatra, ez, t. képviselőház, teljesen az alkotmányosság jelentőségének és nagyfontosságának félrelökését jelenti. Mert akkor az ujonczlétszám megajánlása és megállapítása egyszerűen ki van játszva, ha az előadó ur maga azt mondja: segítsetek magatokon ugy, a hogy tudtok, ugy, a hogy akartok. Ha nem is emeli fel a létszámot a törvényhozás, ha nem is állapítja meg az országgyűlés a szükséges kontingenst, a mint ez eddig megállapittatott, tessék, itt a törvény rátok nézve nem képez akadályt, emeljétek azt fel olyan módon, a milyen mód nektek csak rendelkezésiekre áll. lío hát, t. képviselőház, ezek ismét olyan dolgok, a melyek azzal az előadói székkel szemben a legsúlyosabb aggodalomra késztetnek bennünket, és így már megértjük azt, hogy ismét egy szintén 67-es alapon álló párt, az Apponyi-féle pártcsoportozat volt az, a mely már a Széll Kálmán-féle kormányzat idejében követelte az ujonezlétszám kontingeutalását és a póttartalékosok számának kontingentálását. Ezeknek a tapasztalatai, a kik a kormányszékhez közel álló egyénekből állottak, ezeknek a tapasztalatai vezetnek bennünket is arra, hogy bizalommal a hadügyi vezetőség iránt e tekintetben nem lehetünk és győznek meg bennünket arról, hogy csakis akkor érhetünk el kellő eredményeket, hogyha törvényileg kontingentáljuk a békelétszám megállapítását és törvényileg fodrozzuk épugy a póttartalékosoknak a számát is. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET. De hol találjuk az előadó urat és a kormányt ezen eszme védelmében, mely Magyarország közjogi biztonságának fokozására képes volna, a mely ezen dolgok kihatását és visszaéléseit képes volna megszüntetni? Sehol sem találjuk az előadó urat, csakis a létszám felemelése iránti meleg érdeklődésnél és annak meleg felajánlásánál. (Igaz! Ugy van ' a szélsobaloldalon. Egy hang: Az tetszik Bécsben!) A t. honvédelmi miniszter ur felszólalásunkat és ellenállásunkat teljesen unalmasnak nevezte és még egy olyan kifejezést használt, a melyet egyáltalában nem tartok olyannak, hogy arra reagálni lehetne. De hiszen a miniszter ur nem régi parlamenti ember, nem tudja, hogy a parlamenti kifejezések milyen határokig terjedhetnek. De én azt találom, hogy ennek a vitának unalmassága és unos-untig való folytatása nem volt ennyire szemére hánytorgatva az ellenzéknek mindaddig, a mig nem ez a kormányrendszer jött ide ebbe a házba. Az eddigi kormányok is élesen álltak velünk szemben. A Széli-kormány, a KhuenHóderváry-koriűány is véres harczot vivtak az obstrukczió letörésére, mindenféle fegyvert használatba vettek, de egyik sem tette azt, hogy akár a küzdők személyes egyéniségét megtámadva, akár másképen durva eszközök igénybevételével akarta volna ennek a harcznak jelentőségét és közjogi fontosságát leszállítani. Hogy ez megtörténjék, egy ujabb kormányrendszernek kellett bekövetkezni, a mely ugy itt a házban, mint kinn a társadalomban olyan eszközöket kivan igénybe venni, a melyek elterelnéka harczot az eszmék harczának teréről. Pedig ez a harcz nem változott azáltal, hogy kevesebb, vagy nagyobb számmal viszik a küzdelmet. Ez a harcz előre fog haladni, lehet, hogy nem éri el czélját, a küzdők, az erők fogyatékossága folytán, de nem változott meg abban az időpontban, a mikor gr. Tisza István kormánja következett be. Mert nem akkor született meg az a harcz, hanem megszületett régebben. Ha tehát mi ebben az irányban haladunk előre, ez a körülmény nem a pár hónap előtt bekövetkezett fordulatnál fogva állott elő, hanem mert mi ezen rendszernek sem politikai kvalitását, sem rátermettségét az általunk kívánt czélok megoldására nem ismerjük el, ezt a kormányt okosabbnak, j helyesebbnek nem tartjuk, mint az eddigi kormányok voltak. Ennek következtében mi a küzdelemnek sem módján, sem eszközein nem fogunk változtatni. De ha ilyen erős kifejezéssel illethető ezen eszmék küzdelme, mi az, a mi az ezzel szemben álló felfogásnak jellemzésére lenne felhasználható ? Gőgös katonai pöffeszkedés az, (Igaz! Ugy van! Zajos helyeslés balfelöl.) a mely mindig szembeszállt Magyarország közjogi ezéljaival, a mely azt kívánta, hogy ez az egész ország egyszerűen kiszolgáltassa magát azon czél érdekében, a melyet ő maga elé tűzött és a mely 23