Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-364

36b. országos ülés 1903 deczember 28-án, hétfőn. 11 illeti a vezérlet. Mit jelent a vezérlet ? Az nem más, mint a stratégiai vezetés. 0 Felségét illeti továbbá a vezénylés; ez nem más, mint a taktikai vezetés. Mit jelent a belszervezet? A hadseregnek stratégiai és taktikai beosztását. Ezek mind olyan dolgok, a melyek ő Felségét, mint a hadsereg legfőbb vezérét illetik; de hogy ő Felsége egymagában ezekre nézve törvényhozási jogokat gyakorolhasson, ebből kimagyarázni nem lehet. Ugy-e bizony ezen értelmezés szerint az, hogy ő Felsége a vezényleti nyelvet megállapíthassa, nem lehetséges? Később azután a nyelvre nézve is nyilatkozik Hodossy Imre, (Halljuk! Halljuk!) a ki e tekintetben akkor rjolemizált báró Fejérváry honvédelmi miniszter úrral, a ki Deák Ferencz szavait idézve, olyant állított, a mit Hodossy rögtön rektifikálni látott szükségesnek. T. i. a Ludovikára nézve, midőn a már általam is ismertetett országgyűlésen, az 1836-iki feliratban a Rendek azt mondták, hogy inkább visszaveszik ajánlataikat, mintsem hogy a Ludovikában német nyelvű oktatást engedjenek meg, erre nézve Fejérváry Deák Ferencz követi jelentését idézve, azt állította, a mit most is állit a t. miniszterelnök ur, hogy Deák Ferencz maga is megnyugodott ebben és az egész ügyet a napirendről levenni indítványozta. Akkor Hodossy Imre jeles beszédében a következőket mondotta, idézve Deák Ferencznek követi jelentését (olvassa): »A Ludovika magyar katonai intézetnek oly rég szándékolt felállítását buzgón óhajtván, az ország rendéi e jelen országgyűlésről is felirattal járultak ő Felségéhez és megajánlván azon 309.000 forintokat, melyek ezen intézet felállítására még szükségesek, ajánlatukhoz csak azon feltételt kötötték, hogy az 1808-iki országgyűlés által kidolgozott nevelési rendszer ismét országgyülésileg tárgyalás alá vétetvén, a jelen időhöz képest tökéletesittessék és hogy ezen intézetben a tudományoknak legalább egy része magyar nyelven tanittassék. Már az 1836-iki országgyűlés megajánlotta ezen summát, mely az intézet létrehozására megkívántató vala, de akkor az ajánlat visszavétetett, mert a királyi válasz a nemzetnek azon jussát, hogy a megállapított nevelési rendszer változtatásába beleszóljon, megtagadta, csak az ajánlatot akarta elfogadni, de a feltételekre nézve megtagadott mindent. Most tehát ismét megújítottuk ajánlatunkat, kérelmünket, de arra királyi válasz nem érkezett és az ajánlat ismét elmaradt, az intézet pedig nem állíttatott fel.« így fejezi be Deák Ferencz jelentését (olvassa): » Bármennyire kívánatos volna is ezen intézetnek mielőbbi létrehozása, de ezt a nemzet jussának sérelmével, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) nemzetiségünk kárára megvásárolnunk nem lehetett. (Helyeslés a baloldalon.) íme Deák Ferencznek szavai, hogy midőn a nemzetnek kincséről, a nemzet nyelvéről van szó, az kizár minden alkut, kizár minden vásárt, ott egyezkedésnek helye nincsen, annak érvé nyesülnie kell. Ez volt Deák Ferencznek is a nézete. Ezekkel az idézetekkel be van bizonyítva az, hogy Hodossy Imre képviselőtársam szerint is, a ki az 1867: XII. t.-czikkben már az előbb felolvasott módon tisztán taktikai, stratégiai és belszervezeti teendőket értett, a nyelv kérdése nem sorolható. De van még egy kiváló jogász, a ki szintén a közélet neves férfia volt: Horváth Lajos. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) 1889-ben mit mondott ő arra, hogy az 1867, évi XII. t.-czikkben a nyelv feletti intézkedés joga ő Felségére van átruházva, niiot felségjog? Gondolom, elég tekintélyes és elég súlyos név arra, hogy szavait a t. miniszterelnök ur is figyelembe vegye és a háta mögött ülők is mérlegeljék és fontolóra vegyék. Ismétlem, hogy a tiszti vizsga nyelvére nézve akkor követelte az ellenzék, hogy törvénybe iktattassák a nyelvről való intézkedés. Ebből keletkezett azután az a hosszú, beható tárgyalás, melyben Horváth Lajos az ő nézetét következőképen fejtette ki (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Olvassa): »Ezért akarjuk s hirdetjük mi folytonosan a legnagyobb erélylyel azt, hogy a tiszti vizsga nyelvére vonatkozó intézkedés magába a törvény szövegébe vétessék fel. Mert, ha ez az intézkedés ő Felsége által szentesittetett, mint törvény egyaránt kötelező lesz a koronára, a nemzetre és a közös hadügyminiszterre, mindaddig, míg az a törvény alkotmányos módon nem módosittatik vagy el nem töröltetik. E kérelmünket, e jogos kívánalmunkat a t. kormány és többség mereven visszautasította. És visszautasította nem politikai okokból. Nem azért, hogy a törvényben való intézkedés a mostani viszonyok között nem opportunus, hanem azért, mert a hadsereg nyelvére vonatkozó minden intézkedés a koronának fentartott, rezervált felségjog.« Azután igy folytatja: »Ez, t. képviselőház, a mily merev és alkotmányellenes elmélet, époly uj és veszedelmes találmány. Megérdemli, hogy vele többen is tüzetesen foglalkozzanak.* íme, Horváth Lajosnak ez volt a nézete, és azért nem értem, hogyan mondhatta a miniszterelnök ur azt, hogy 1867 óta egy hang sem emelkedett az ellen, hogy az 1867: XII. törvényczikk 11. §-a szerint felségjog alapján ő Felségének van joga dönteni, és hogy helyesen, törvényesen döntötte el a nyelvkérdését, és hogy ez ellen felszólalás nem történt. Hogy lehet ilyet állítani? íme, Horváth Lajos az ő közjogi tudásának egész apparátusával áll elő és fejtegeti, hogy ez nem áll, nem állhat. De ennek felsorolása kivül esik felszólalásom keretén. Csak egyet akarok még nézeteiből idézni. A többség ugyanis azt mondta, hogy ha ez a kívánalom törvényjavaslatba foglaltatnék, ő Felsége valószínűleg nem fogja szankcziónálni. Erre Horváth Lajos ezt felelte: (Halljuk!. Halljuk! a baloldalon.) »Hiszen ha e törvényes inté

zkedésre vonatkozólag, — hogy t. i. a magyar