Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

3*70. országos ülés Í90b január 8-án, pénteken. 161 kell ennek maradnia ezután is ? Nem mondaná meg az előadó ur, hogy hány esztendeig kell ennek így maradnia? Egyszer csak meg kell változtatni! Hiszen a törvényhozói bölcseség abban áll, hogy azt a törvényt, a mely nem felel meg érdekeinknek, megváltoztassa! De hogy a törvényhozó azt mondja, azért nem lehet megváltoztatni, mert évek óta ez a ezime a törvényjavaslatnak, hát ebben nem nagy bölcseség rejlik. De nemcsak az előadó urnak ilyen a logikája, hanem ilyen a miniszter uraké is; ezért van olyan rettenetes rendben az ország szénája. A honvédelmi miniszter ur ugyanakkor, a mikor az előadó ur beszédét tartotta a czim kérdésében, erős támadást intézett ellenünk, hogy miért viszszük be a politikát a hadseregbe? Hát nem olvasta a miniszter ur a chlopyi hadiparancsot? Hát nem az vitte be a politikát a hadseregbe ? Mi viszszük be a politikát ? Hiszen becses tanács az, hogy a politikát nem szabad belevinni a hadseregbe, de azt ne nekünk mondja, hanem azoknak, a kik a chlopyi hadiparancsot csinálták! Kikhez van az a hadiparancs intézve? Talán az angyalokhoz? Nem, a katonákhoz. És miért? Hogy azok a tarsolyukba rejtsék? Nem, hanem hogy elolvassák! Ha pedig elolvassák, akkor azok gondolkozó emberek és gondolkozni fognak a fölött, hogy mi annak a hadiparancsnak a tartalma. Az, hogy a magyar nem nemzet, hanem néptörzs, része az egésznek, és mert néptörzs, tehát nincsen jogosultsága sem nemzeti nyelvéhez, sem nemzeti jelvényeihez, hanem meg kell elégednie azzal, a mi van. Erre azután az a katona azt mondja, hogy ez nem igaz, én ezt máskép tudom, mert engem nem igy tanítottak, én ugy tanultam a szülei háznál, az iskolában, az ekeszarvánál, a műhelyben, hogy ez nem igaz, és nincs mit csodálkozni, ha az a katona a hadiparancsot kettétépi és földhöz vágja. Ekkor csinálja a politikát. Hát azoknak tessék megmondani, hogy ne vigyék a hadseregbe a politikát, mert azok vitték oda, és ne nekünk. Mi nem mondjuk azt, t. miniszter ur, hogy a katona politizáljon, mi azt mondjuk, hogy engedelmeskedjék, védelmezze a hazát és a királyt és áldozza fel, ha kell, életét is a hazáért és a királyért. De akkor ne méltóztassék rákényszeríteni vagy megengedni azt, hogy a király leócsárolja és lekisebbitse a hazáját ennek a katonának, mert akkor nem egyforma lelkesedéssel és elszántsággal küzd a hazáért és a királyért. Azért küzdünk mi, hogy ezen áldatlan helyzet megváltozzék, hogy ezen rettenetes helyzetből kiszabadítsuk az országot. És mert ez szent és nemes küzdelem, azért van mellettünk az ország, és akárhogy ócsárolnak, rágalmaznak és vádolnak is bennünket a kishitűek és gyávák, (Mozgás jobbfelöl.) mégis mienk a győzelem és a diadal, mert mi szent ügyet védelmezünk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) KÉPVH. MAPLÓ. 1901 —1906. XXI. KÖTET. És mert azt akarjuk, hogy ez az áldatlan helyzet megváltozzék, én is hozzájárulok Szederkényi Nándor t. képviselőtársam módosításához, mely szerint a törvényjavaslat cziméül az tétessék, hogy a »magyar hadsereg« részére állapítjuk meg az ujonczjutalékot. (Helyeslés balfelöl.) Kérem a t. házat, méltóztassék Szederkényi Nándor t. képviselőtársam módosítását elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Molnár Jenő: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Tessék! Molnár Jenő: A t. előadó ur az előbb kétségbevonta azt, a mit mondtam. Én szórulszóra fel fogom olvasni az előadó ur beszédének erre vonatkozó részét. (Olvassa): » Münnich Aurél előadó : T. ház! E helyről mindenekelőtt kötelességem egy nagy tévedést helyreigazítani, a melybe az előttem szólt képviselőtársam esett. O ugyanis kimagyarázni igyekszik, hogy a jelen törvényjavaslatnak czime honnan származik, és hogy az teljesen rossz. Hát, t. képviselőház, itt rejlik a nagy tévedés, mert 1870-től 1876-ig igenis ujonczmegajánlásról szóló törvényjavaslatok lettek tárgyalva . . . »Mindegy az!« szól közbe Szederkényi Nándor.« »Münnich Aurél előadó: Nem mindegy biz az ... . bocsánatot kérek, tessék kihallgatni. Persze nem tetszik, mikor megczáfolja önöket az ember, hanem nagy hangon vádakat szórni ellenünk, az nagyon tetszik. Ismétlem: 1870-től 1876-ig nem ezen, hanem évről-évre az ujonczjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslat volt tárgyalva. Éz a törvényjavaslat, a mely jelenleg előttünk fekszik, és a melyet most volt szives a t. ház általánosságban elfogadni, csak 1899 óta exisztál. 1899 óta évről-évre, sajnos, kénytelen volt a magyar országgyűlés az ujonczjutalékot megszavazni azért, mert a szerves véderőíörvény a maga egészében nem feküdt a ház előtt.« Mi következik ebből? Az, hogy 1870-től 1876-ig évről-évre állapíttatott meg az ujonczjutalék . . . Münnich Aurél,előadó: Egészen világos! Molnár Jenő: Értem, de itt a másik alineában azt mondja az előadó ur, hogy az 1889-iki véderőtörvény, a mely 1899-ig lett megállapítva, hatályának megszűntétől kezdve . . . Münnich Aurél előadó: Tessék csak folytatni! Molnár Jenő • . . azt tetszik mondani, hogy évről-évre állapíttatott meg az ujonczjutalék. Nem tudom, hogy melyiket érti az előadó ur és hogy miért tartja akkor jogforrásnak az 1889 : VI. t.-czikket, mikor az már nem érvényes ezekre az évenkint való megállapításokra. Azt akartam kiemelni, hogy az a preczedens, a melyre hivatkozni méltóztatott, nem preczedens. De azt is megjegyzem, hogy még ha preczedensnek is akarná használni, akkor is ilyen értelemben nem használhatja, mert — mint mondtam — jogfosztó tények preczedensül 21