Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

160 370. országos ülés 1904 január 8-án, pénteken. Mindezekből kifolyólag végkonkluzióm az, hogy a czim téves, ennélfogva én azt szintén kijavitani óhajtom, és ezen okból csatlakozom azon határozati javaslatokhoz, a melyeket előttem, szóló barátaim benyújtottak, természetes dolog, azokkal a kautélákkal, a melyekkel azok benyujtattak. (Helyeslés balfelol.) Elnök: Szólásra nincs senki feljegyezve. Molnár Jenő: Itt vagyok én ! Elnök: Tessék feliratkozni. A jegyzők jelentették nekem, hogy senki sincs felírva. Molnár Jenő: T. ház! (Zaj.) Csak néhány szavam volna a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat cziméhez. Minden törvényjavaslat czimének körülbelül vissza kell tükröznie rövidesen a törvényjavaslat tartalmát. Ha a jelenlegi törvényjavaslatot nézzük, akkor annak intencziója nincs kifejezve a czimben, mert a javaslat czime hamis, pedig a törvény szövege nem lehet, hogy hamis legyen, mert, a mint az előttem szóló képviselőtársaim is kifejtették, közjogunk szerint közös hadsereget nem ismerünk. A magyar törvényhozás csakis olyan hadsereg részére szavazhat meg ujonczot, a mely hadsereg magyar hadsereg, mert a magyar képviselőház, mint a törvényhozásnak egyik faktora, szuverén, tehát csakis egy szuverén állam részére szavazhat meg ujonczokat. Ez a czim tehát nem megfelelő és igy teljesen osztom t. képviselőtársaim nézetét, hogy változtassuk meg azt. Az eddig előadottak szerint három czime volt ennek a törvénynek. Éspedig 1869 — 1876-ig, azután megváltozott Tisza Kálmán kormányra jutásával, 1889 ben pedig a véderőtörvény megszavazása alkalmával kapta azt a czimet, a melyet most akarnak neki adni. A t. előadó ur azt mondja, hogy ennek a mostani törvénynek czime már 1889-ben meg lett állapítva és igy most sem használhatunk más czimet; 1869-től 1876-ig pedig lehetett más czime, mert akkor még évenként állapították meg az ujonczjutalékot, 1889-ben azonban már 10 évre. De elfelejti, hogy most provizórium van, most is évenként állapítják meg. Münnich Aurél előadó: Azt sohsem mondtam! Ilyen vadat nem állítottam! (Zaj hal felől.) Molnár Jenő: Majd fel fogom olvasni, hogy azt tetszett mondani! Tehát az előadó ur szerint már az 1889 : VI, törvényczikkben meg volt állapítva a czim. Pedig minden elsőéves jogász tudja már, hogy jogfosztó tények preczedenst nem alkothatnak, csakis jogalkotó tények. Ha a t. előadó ur ezt tudná, akkor azt hiszem, nem tartotta volna meg azt a múltkori filippikáját, hanem alaposan belenyúlt volna a kérdés jogtörténeti részébe. Ezt méltóztassék megczáfolni a t. előadó urnak, ha tudja! Münnich Aurél előadó: Nem fogom! Krístóffy József: Nem érdemes! Molnár Jenő: Nem is lehet! A mint mondtam, háromféle czime volt ennek a törvényjavaslatnak és azok közül a legjobbnak azt találom, a melyet Szederkényi Nándor t. képviselőtársam ajánlott, mert ez fejezi ki azt, hogy a magyar országgyűlés a magyar hadsereg részére, nem pedig a közös hadsereg részére akar ujonczot adni, mert hiszen csak a védelem közös. Mi állapítjuk meg az ujonczokat a magyar hadsereg részére, annak a hadseregnek a részére, a mely aztán hivatva lesz a mi közös érdekeinket megvédeni! Ennyit kívántam megjegyezni és csatlakozom Szederkényi Nándor t. képviselőtársam javaslatához. (Helyeslés balfelol.) Endrey Gyula jegyző: Csávolszky Lajos! Csávolszky Lajos: Méltóztassék megengedni, hogy röviden én is hozzászólhassak ehhez a kérdéshez. Ez a czimkérdés mutatja, hogy állami önállóságunkat nem hogy erősbiteni nem tudjuk, hanem, hogy napról-napra, lépésről-lépésre egy közönséges provonczia színvonalára sülyedünk alá. Szegény Deák Ferencz maga sem álmodta, hogy a 67-es kiegyezéssel micsoda veszedelmes lejtőt teremtett, a melyen megállni lehetetlenség, azon csak lejebb és lejebb csúszni lehet. Kezdetben még »magyar sorhadi csapatokról* beszéltünk, de ez sem volt elegendő: nehéz és komoly küzdelmet vívott az ellenzék, hogy a »magyar hadsereg« bebelyeztessék a törvényjavaslatba. Ma már sem magyar sorhad, sem magyar hadsereg nincs, hanem van közös és egységes hadsereg. Szederkényi t. képviselőtársam egy indítványt tett, mely szerint a czim változtattassék oda, hogy ezen ujonczjutalék megállapíttatik a magyar hadsereg számára. Az előadó ur azt gondolta, hogy nagyon bölcsen cselekszik, mikor azt a tanácsot adta Szederkényi Nándor t. képviselő urnak, hogy nem itt kellett volna megtenni az indítványt, hanem a második törvényjavaslatnál, de mindjárt hozzátette, hogy ott azonban azt nem lehet megtenni. Ez azután a logika! Megtámadja a képviselő urat, hogy nem jó helyen adta be módosítását és azt a tanácsot adja neki, hogy adja be olyan helyen, a hol nem lehet keresztülvinni! Az előadó urnak ez a fejetetejére állított okoskodása csak azt bizonyítja, hogy nem lát tisztán a kérdésben. Itt két dologról van szó, két törvényjavaslat áll előttünk : az ujonczjutalék megállapítása és a kiállítandó ujonczok megajánlása. Mind a kettőnél meg lehet tenni azt a módosítást, a melyet Szederkényi Nándor képviselőtársam tett. Miért ne lehetne megtenni az ujonczjutalék megállapításánál és miért ne lehetne megtenni az ujonczmegajánlásnál? Münnich Aurél előadó: Mert az 1889-iki törvény alapján áll a czim! Csávolszky Lajos: Erre is megfelel az előadó ur; azt mondja, hogy a második törvényjavaslatnál nincsen semmi más czim évek óta, mint ez: »a kiállítandó ujonczok megajánlásai Nagyszerű! Hát ha már évek óta igy van, igy