Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

370. országos ülés 190í január 8-án, pénteken. 159 osztrák miniszterelnök, az osztrák miniszterek kezdenek más egyéb csodabogarakat is használni, így pl. Hofíermann és Ulbrich már használják a Gemeinsame Krone, »közös korona« és hasz­nálják a »központi hatalom« kifejezést, a mi alatt szintén a császárt és királyt értik együtt. Ezek osztrák szokások és helytelenségek, melyek­től a magyar törvénytárt kötelességünk megtisz­títani. (Helyeslés bal felöl.) Ebből folyólag, s azért is, mert a magyar törvénytárba 46 törvény közül mindössze négy­ötbe, az elszállásolási és élelmezési törvényekbe csúszott be a helytelen kifejezés, — mert a meg­hosszabbítási törvényeket nem vehetem külön törvénynek, miután azok csak provizórikus tör­vények, azért, mert az igen t. kormány nem meri beterjeszteni a véderó'-törvényt — igen helyesek azok a határozati javaslatok, melyeket t. kép­viselőtársaim benyújtottak, mert egy helytelen közjogi terminológia kiküszöbölésére irányulnak. T. képviselőház ! Van-e közös hadsereg ? Én nem kívánok ezen kérdéssel a czimnél való fel­szólalás alkalmával bővebben foglalkozni, csak röviden kívánok rámutatni arra, hogy az alap nem az élelmezési és provizórikus jellegű törvé­nyek, hanem a szervezési törvény, az 1867: XII. törvényczikk, a mely világosan megállapítja, hogy közös hadsereg nincs, sőt megmondja háromszor is, a 11., 12. és 13. §-ban, hogy magyar had­sereg van. A közös hadügy is csak részben kö­zös, mert világosan fel vannak sorolva azon ré­szei a hadügynek, melyek nem közösek, hanem egyenesen magyar ügyek; tehát maga a törvény világosan megmondja, hogy magyar hadsereg van, mint kiegészítő része a közös hadseregnek, ellenben csakis a hadügy közös és az is csak részben közösügy. Ott van Deák Ferencznek 1867 márczius 18-ikán tartott beszéde, a melyben Deák vilá­gosan megmondta, hogy melyek azon tárgyak, a melyeket a pragmatika szankczió alapján kö­zöseknek tarthatunk és a delegácziók elhatáro­zására bíztunk. Azt mondja, hogy először a külügy, ez is csak részben közös, a mennyiben Ausztriát és Magyarországot együtt érdekli, másodszor »a megállapítása az évenkinti költ­ségvetésnek azon költségekre nézve, a melyeket a külügy és a hadsereg igényelnek*. Tehát más közösügy nincs, mint a költségek megállapítása, és így ez a beszéd is mutatja, hogy a hadsereg közösnek nem tekinthető. Bizonyítja ezt maga a törvény is, a mely háromszor kiemeli a hadse­reg magyar voltát, bizonyítja ezt továbbá a magyar állam története, valamint az 1867-iki törvény is, a melybe sehol sincs beiktatva a »közös hadsereg« szó. A tárgyalás alatt lévő tör­vényjavaslat czime tehát egészen téves, helyte­len lesiklás, becsempészés, a melyet megjegyzés nélkül nem hagyhatunk. T. képviselőház! A magyar államtan szem­pontjából sem állhat meg ez a kifejezés. Vájjon az 1867-es törvényben ő Felségének a közös hadsereg számára adattak meg a hadsereg ve­zényletére, vezérletére és belszervezetére vonat­kozó felségjogai? Nem adattak a közös hadse­reg számára, hanem csak a magyar hadsereg számára. (Helyeslés balfelöl.) Ha közös hadsereg volna, akkor ő Felségének nem is volnának a vezényletre, vezérletre és belszervezetre vonat­kozólag felségjogai, mert ezt semmiféle törvény meg nem állapítja, az 1889 : VI. törvényczikk sem, mert olyan törvény nincs, a mely ő Felsé­gének felségjogát a közös hadseregre vonatko­zólag niegállapitaná. A magyar király felség­jogai nem vonatkoznak törvényeink szerint közös hadseregre, hanem csak magyar hadseregre. A törvénybői ez egészen világos és kétségtelen. De világos a 67-es törvényből is. hogy van két egymást kiegészítő hadsereg, a mely egy­másba nem olvad be, hanem egymással a mellé­rendeltség viszonyában van. Egyenesen mellé van rendelve az osztrák hadseregnek a magyar hadsereg, és nincs abba beleolvadva. Ezt egye­nesen kifejezi a törvény, mikor azt mondja, hogy az egésznek kiegészítő része. Ebből a szempont­ból is tehát a czim teljesen helytelen és téves. De ha közös hadseregről beszélünk, akkor nem tudjuk meghúzni a demarkaczionális vona­lat arra nézve, hogy hol kezdődnek, és hol vég­ződnek a magyar királynak felségjogai, sem pe­dig azt, hogy hol kezdődnek és hol végződnek az osztrák császár felségjogai, pedig ezeknek va­lahol kezdődniök és valahol végződniök kell, mert Magyarország is, Ausztria is önálló állam. Ebből a szempontból is teljesen téves a czim és megkorrigálaudó. De ki sem terjednek a magyar király felségjogai pl. Csehországra, csak Magyar­országra terjednek ki, valamint az osztrák csá­szár felségjogai sem terjednek ki Magyarország erdélyi részére, vagy más részére. Ebből a szem­pontból is, miután az impérium külön van, és a felségjog csak arra az imperiumra, arra a részre terjed ki, a melyben a közjog hatályos­sággal bír, természetes dolog, hogy a czim e te­kintetben is teljesen téves, és javításra szorul. De ha közös a hadsereg, akkor azoknak a nemzeti kívánalmaknak, a melyekről ötnegyed év óta beszélünk, csak megvalósítva kellene len­niök, akkor a magyar vezényszónak és a magyar szolgálati nyelvnek is érvényesülnie kellene, mert hiszen a közösnek az a jellege, hogy egyforma a másikkal, Akkor a magyar lobogónak is ott kellene legalább is lennie, a magyar czimernek, a. magyar Himnusznak hasonlókép alkalmazást kellene ott találnia, és a magyar állam alkot­mányára is fel kellene esküdnie ennek a had­seregnek, ha közös. Szóval, minden tekintetben a közösség jellegét kellene magán viselnie. Miután azonban mindez nem történt meg, ebből kifolyólag kétségtelen, hogy a magyar közjog szerint a hadsereg magyar, tényleg pedig osztrák, (TJyy van! balfelöl.) de egyáltalában nem közös, sem közjogilag, sem tényleg; köz­jogilag magyar, tényleg osztrák a hadsereg, de nem közös.

Next

/
Thumbnails
Contents