Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

370. országos ülés 190í január 8-án, pénteken. 159 osztrák miniszterelnök, az osztrák miniszterek kezdenek más egyéb csodabogarakat is használni, így pl. Hofíermann és Ulbrich már használják a Gemeinsame Krone, »közös korona« és használják a »központi hatalom« kifejezést, a mi alatt szintén a császárt és királyt értik együtt. Ezek osztrák szokások és helytelenségek, melyektől a magyar törvénytárt kötelességünk megtisztítani. (Helyeslés bal felöl.) Ebből folyólag, s azért is, mert a magyar törvénytárba 46 törvény közül mindössze négyötbe, az elszállásolási és élelmezési törvényekbe csúszott be a helytelen kifejezés, — mert a meghosszabbítási törvényeket nem vehetem külön törvénynek, miután azok csak provizórikus törvények, azért, mert az igen t. kormány nem meri beterjeszteni a véderó'-törvényt — igen helyesek azok a határozati javaslatok, melyeket t. képviselőtársaim benyújtottak, mert egy helytelen közjogi terminológia kiküszöbölésére irányulnak. T. képviselőház ! Van-e közös hadsereg ? Én nem kívánok ezen kérdéssel a czimnél való felszólalás alkalmával bővebben foglalkozni, csak röviden kívánok rámutatni arra, hogy az alap nem az élelmezési és provizórikus jellegű törvények, hanem a szervezési törvény, az 1867: XII. törvényczikk, a mely világosan megállapítja, hogy közös hadsereg nincs, sőt megmondja háromszor is, a 11., 12. és 13. §-ban, hogy magyar hadsereg van. A közös hadügy is csak részben közös, mert világosan fel vannak sorolva azon részei a hadügynek, melyek nem közösek, hanem egyenesen magyar ügyek; tehát maga a törvény világosan megmondja, hogy magyar hadsereg van, mint kiegészítő része a közös hadseregnek, ellenben csakis a hadügy közös és az is csak részben közösügy. Ott van Deák Ferencznek 1867 márczius 18-ikán tartott beszéde, a melyben Deák világosan megmondta, hogy melyek azon tárgyak, a melyeket a pragmatika szankczió alapján közöseknek tarthatunk és a delegácziók elhatározására bíztunk. Azt mondja, hogy először a külügy, ez is csak részben közös, a mennyiben Ausztriát és Magyarországot együtt érdekli, másodszor »a megállapítása az évenkinti költségvetésnek azon költségekre nézve, a melyeket a külügy és a hadsereg igényelnek*. Tehát más közösügy nincs, mint a költségek megállapítása, és így ez a beszéd is mutatja, hogy a hadsereg közösnek nem tekinthető. Bizonyítja ezt maga a törvény is, a mely háromszor kiemeli a hadsereg magyar voltát, bizonyítja ezt továbbá a magyar állam története, valamint az 1867-iki törvény is, a melybe sehol sincs beiktatva a »közös hadsereg« szó. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat czime tehát egészen téves, helytelen lesiklás, becsempészés, a melyet megjegyzés nélkül nem hagyhatunk. T. képviselőház! A magyar államtan szempontjából sem állhat meg ez a kifejezés. Vájjon az 1867-es törvényben ő Felségének a közös hadsereg számára adattak meg a hadsereg vezényletére, vezérletére és belszervezetére vonatkozó felségjogai? Nem adattak a közös hadsereg számára, hanem csak a magyar hadsereg számára. (Helyeslés balfelöl.) Ha közös hadsereg volna, akkor ő Felségének nem is volnának a vezényletre, vezérletre és belszervezetre vonatkozólag felségjogai, mert ezt semmiféle törvény meg nem állapítja, az 1889 : VI. törvényczikk sem, mert olyan törvény nincs, a mely ő Felségének felségjogát a közös hadseregre vonatkozólag niegállapitaná. A magyar király felségjogai nem vonatkoznak törvényeink szerint közös hadseregre, hanem csak magyar hadseregre. A törvénybői ez egészen világos és kétségtelen. De világos a 67-es törvényből is. hogy van két egymást kiegészítő hadsereg, a mely egymásba nem olvad be, hanem egymással a mellérendeltség viszonyában van. Egyenesen mellé van rendelve az osztrák hadseregnek a magyar hadsereg, és nincs abba beleolvadva. Ezt egyenesen kifejezi a törvény, mikor azt mondja, hogy az egésznek kiegészítő része. Ebből a szempontból is tehát a czim teljesen helytelen és téves. De ha közös hadseregről beszélünk, akkor nem tudjuk meghúzni a demarkaczionális vonalat arra nézve, hogy hol kezdődnek, és hol végződnek a magyar királynak felségjogai, sem pedig azt, hogy hol kezdődnek és hol végződnek az osztrák császár felségjogai, pedig ezeknek valahol kezdődniök és valahol végződniök kell, mert Magyarország is, Ausztria is önálló állam. Ebből a szempontból is teljesen téves a czim és megkorrigálaudó. De ki sem terjednek a magyar király felségjogai pl. Csehországra, csak Magyarországra terjednek ki, valamint az osztrák császár felségjogai sem terjednek ki Magyarország erdélyi részére, vagy más részére. Ebből a szempontból is, miután az impérium külön van, és a felségjog csak arra az imperiumra, arra a részre terjed ki, a melyben a közjog hatályossággal bír, természetes dolog, hogy a czim e tekintetben is teljesen téves, és javításra szorul. De ha közös a hadsereg, akkor azoknak a nemzeti kívánalmaknak, a melyekről ötnegyed év óta beszélünk, csak megvalósítva kellene lenniök, akkor a magyar vezényszónak és a magyar szolgálati nyelvnek is érvényesülnie kellene, mert hiszen a közösnek az a jellege, hogy egyforma a másikkal, Akkor a magyar lobogónak is ott kellene legalább is lennie, a magyar czimernek, a. magyar Himnusznak hasonlókép alkalmazást kellene ott találnia, és a magyar állam alkotmányára is fel kellene esküdnie ennek a hadseregnek, ha közös. Szóval, minden tekintetben a közösség jellegét kellene magán viselnie. Miután azonban mindez nem történt meg, ebből kifolyólag kétségtelen, hogy a magyar közjog szerint a hadsereg magyar, tényleg pedig osztrák, (TJyy van! balfelöl.) de egyáltalában nem közös, sem közjogilag, sem tényleg; közjogilag magyar, tényleg osztrák a hadsereg, de nem közös.