Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

158 370. országos ülés 1904- január 8-án, pénteken. hozzá kívánok szólni a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat cziméhez, miután azt teljesen tévesnek és a magyar közjogba ütközőnek tartom, (Ugy van! balfelöl.) Megjegyzéseimet hozzá akarom fűzni a t. előadó urnak január 5-iki beszédéhez, miután ezen alakban is meg tudom tenni észrevételeimet. A t. előadó ur szives volt január 5-én a czim védelmére beszédet mondani. És ha jól fogtam fel beszédét, annak három lényeges pontja volt. Az első pont az volt, hogy Szederkényi Nándor t. képviselőtársamnak akkor beadott határozati javaslata téves, mert azt tulajdonképen máshol, a második ujonczmegajánlási törvénynél kellett volna beadni. Második kijelentése az volt. hogy a t. ház csak 1899 óta tárgyal ujonczmegajánlási törvényt; és a harmadik, hogy a t, előadó ur nem beszélbet magyar hadseregről, a mikor közös hadsereg van. Én mind ezt a három kijelentést, ha a beszédet helyesen fogtam fel, tévesnek tartom. Az igen t. előadó ur félreértette azt a határozati javaslatot, a melyet Szederkényi Nándor képviselő ur január 5-én benyújtott, a mennyiben a Szederkényi Nándor t. képviselőtársam határozati javaslata is az ujonczmegállapitásról szól, azt kívánja t. i., hogy a törvénynek czimeként tétessék, hogy az ujonczok megállapittatnak, de nem egy nem létező közös hadsereg számára, hanem a magyar hadsereg számára. Nekem, mondom, az a véleményem, hogy a t. előadó ur bizonyára nem értette meg a szöveget egészen jól. En tehát egész tisztelettel kívánom rektifikálni igenis azt, hogy ennek a czimnek ennél a javaslatnál is helye van; azért én is hozzájárulok Szederkényi Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatához. A második, a mit a t. előadó ur hangoztatott, az, hogy a t. ház csak 1899 óta tárgyal ujonczmegállapitási, ujonczfentartási törvényjavaslatot. Münnich Aurél előadó: Ilynemű törvényjavaslatot ! Várady Károly: Hát hogy ilynemű törvényjavaslatot csak 1899 óta tárgyalna a ház. az sem áll. Mert, ha megnézzük a magyar törvénytárt, abban azt találjuk, hogy 1878-ban a XXXI. törvényczikkben, a mikor egy évre lett meghosszabbítva a véderőtörvény, már tárgyalt a t. ház ujonczfentartási és megállapítási törvényjavaslatot; sőt 1879-ben az LI. törvényczikkben szintén, a mennyiben az akkori törvényczikkben 10 évre nem megajánlotta, de fentartotta az ujonczlétszámot. Tehát ott van az 1878-ik évi XXXI. törvényezikk, a mely 1 évre és az 1879. évi LI. törvényezikk, mely 10 évre kérte a fentartást. Ezt azonban, t. ház, csak mellesleg kívánom megjegyezni. A főok, a mely miatt a czimnél felszólalok, — különben nem szólaltam volna fel — az, hogy a t. előadó ur a magyar hadsereget nem létezőnek, a közös hadsereget pedig létezőnek volt szives állítani. Ez teljesen helytelen, mert Magyarország 1867 óta mostanig, 1904 ig körülbelül 44—46 katonai törvényt tárgyalt, ezek közt 1876-ig ez a szó, hogy »közös hadsereg«, sohasem fordult elő, hanem mintegy tizenhárom törvényben a czim mindig az volt, hogy magyar sorhadi csapatok, vagy magyar ezredek kiegészítése. A közös hadsereg czim soha elő nem fordult. Ez a tizenhárom törvény: az 1867:

IX., XII, az 1868 : XXVII. és XL., valamint a XLII. törvényezikk; az 1869:1. és XV.. az 1871 : XLIIL, az 1872:1. és XXXIII. törvényezikk; az 1873:

XXXVII. és XXXVIII. és az 1874 : LXIII. t.-czikk. Tizenhárom törvény volt tehát katonai ujonczkérdésekben 1867-től 1875-ig és ezekben a közös hadsereg-kifejezése egyáltalán elő nem fordult. Már most mikor fordult elő? Elsősorban ez a közjogi csempészet az 1875-iki u. n. profunt törvényben fordul elő, a mikor az élelmezésről hozott a képviselőház törvényt, ebben hozták be a »közös hadsereg« kifejezést. De a képviselőház nem követte nyomon ezt a lesiklást, ezt a helytelen alkalmazást, mert azután négy évi szünet volt, a mely alatt egyáltalán elő nem fordult törvénytárunkban a »közös hadsereg« kifejezése, és azután csak 1879 : XXXVI. ás XXXVII. t.-czikkekben fordul ismét elő. Itt sincs szó szervezeti törvényekről, hanem csak beszállásolásról és a beszállásolási pótadóról. Azután ismét 1879-től 1888-ig, tehát kilencz évig teljes szünet volt e helytelen terminológia használata tekintetében, vagyis kilencz évig megint nem fordul elő ez a téves kifejezés. 1888-ban, 1889-ben fordul elő ismét és attól az. időtől fogva ismét tiz évig szünetel ez a kifejezés, azután az ujonczmegállapitási törvényekben folytonosan benne van, de minthogy ezek csak az 1888 : VI. t.-cz. a véderőtörvény fentartását tartalmazzák, tulajdonképen külön törvényeknek nem tekinthetők, ugy, hogy megállapítható, hogy Magyarországon körülbelül 44— 46 törvény közül alig Öt törvényben van meg ez a helytelen terminológia, 40 törvényben pedig egyáltalában nincs benne. Törvénytárunk e tartalma is bizonyítja, hogy ez csak helytelen kifejezés, olyan kifejezés, a milyen törvénytárunkban sok fordul elő, de felszólalásokban is. A mikor pl. valaki a királyról akar beszólni, a koronát emlegeti, vagy beszélni akar oly tanácskozásokról, a melyeket a magyar, a közös és az osztrák miniszterek együttesen tartanak és azt mondja: koronatanács, vagy a mikor előfordul az, hogy osztrákmagyar alattvaló, osztrák-magyar monarchia, vagy monarchia: ezek mind helytelen kifejezések, a melyeknek közjogi értelmük nincs és nem is helyesek. (Ugy van! a baloldalon.) Szerintem, t. ház, annál is inkább óvakodni kell az ily téves kifejezésektől, a minő a »közös hadserege is, mert az osztrák hatóságok, az