Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-364

10 36i. országos ülés 1903 Felkiáltások a baloldalon: Halljuk ! Halljuk!) Először is azon kérdés felett, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 11. § ában foglalt jogokban, a melyeket felségjogoknak akartak minősíteni, a nyelvkérdés is benne foglaltatnék, 1889-ben, az akkori véderővita alkalmával egy egész nagy tárgyalás volt, az ország tekintélyes jogászai léptek sorompóba és bizonyították be azt, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-a, mely a vezérlet, vezénylet és belszervezetre vonatkozó intézkedést ő Felsége jogkörébe utalja, mindent foglalhat magában, csak a nyelv feletti intézkedés jogát nem. A t. miniszterelnök ur azt állította, hogy ez nem áll és hogy ő Felségének erre vonatkozó jogát senki kétségbe nem vonta. Hát, t. képviselőház, én igenis állítom, hogy a Felség ezen joga nemcsak kétségbevonatot, hanem épen ennek ellenkezőjét bizonyították be, s én is annak bizonyítására vállalkozom, hogy nekem van igazam. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Kénytelen vagyok itt felütni, t. képviselőház, az 1889-iki véd erő-tör vényjavaslat felett folytatott tárgyalások azon részét, a hol az egyéves önkéntesek tiszti vizsgájára egy határozat nyújtatott be, mely szerint a tiszti vizsga magyarul is letehető legyen. Ezen határozat ellenében az ellenzék akkor törvény alkotását kívánta és illetőleg azt kívánta, hogy ez ne határozat, hanem törvény alakjában mondassék ki. S akkor az akkori igazságügyminiszter felállott és egy nagy beszédben azt fejtegette, hogy az ellenzék ezen kívánságának eleget tenni nem lehet, nem pedig azért, mert a nyelv kérdése a hadseregben ő Felségének felségjoga, ahhoz a képviselőháznak semmi joga nincs, a felett ő Felsége az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a alapján feltétlenül rendelkezik. Ez ellen azonban a háznak minden tekintélyes jogásza felszólalt, kezdve gróf Apponyi Alberten, a kinek idevonatkozó szavait leszek bátor felolvasni, (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon^) Ez egyszersmind felelet lesz arra is, a mit a t. miniszterelnök ur mondott, hogy t. i. gróf Apponyi Albertnek csak mai álláspontja az, hogy a fennálló állapot csak tűrt állapot volt. Látjuk ugyanis beszédéből, hogy ez az álláspont neki nemcsak ma álláspontja, de álláspontja volt már 1889-ben, a mikor is a véderő-vita folyamán ezen álláspontját kifejtette. Beszédének egyes részeit fel fogom olvasni, hogy lássuk, miként áll ez a kérdés, illetőleg miként fogta fel azt akkor gróf Apponyi Albert. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Gr. Apponyi Albertnek idevonatkozó szavai igy szólanak (olvassa): » És midőn az 1867: XII. t.-cz. 11. §-a ő Felsége alkotmányos jogainak értelmében, a ránk fennálló törvények értelmében sorozza a vezényletet, a vezérletet és belszervezetet az ő Felsége által intézendő tárgyak közé, ezen törvényekből, ezen tekintélyek eljárásából világos, hogy a »vezénylet, vezérlet és belszervezet« kifejezés alatt minden érthető, deczember 28-án, hétfőn. csak a magyar nyelv jogának kérdése s a katonai oktatás kérdése nem . . .« (Helyeslés a baloldalon. Folytatólag olvassa): . . . »csak az ujonczkiképzésnek kérdése nem, mert minderre ellenkező preczedens létezik.« T. ház! íme, ezek gróf Apponyi Albertnek szavai. Erre mondotta a t. miniszterelnök ur, hogy a fennálló állapot ellen senki által kifogás nem tétetett. Hát ez nem kifogás, a mit gróf Apponyi mondott, a midőn azt hangsúlyozta, hogy e törvényben minden lehet, csak a nyelv joga nem? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De hát tudjuk azt, hogy gr. Apponyi Albertnek ma is ez az álláspontja; hiszen ő a múltkor már kijelentette, tehát e tekintetben semmi kétség nem forog fenn. De hivatkozhatom ezeken kivül Perczel Miklós nézetére is, a ki, mint tudjuk, a régi Deák-párti küzdelmeknek egyik kiváló embere volt (Olvassa): »Nekem az a hitem « — igy szólt ő — »hogy az 1867: XII. t.-czikk alapján a nemzet teljes joggal követelheti az egész hadsereg kiegészítő részének, a magyar hadseregnek magyar jelleggel való felruházását. Midőn tehát a fokozatos átváltoztatás egyik igen szerény lépését meg akarjuk tenni, nem kegyelmet kérünk, hanem alkotmányos jogot követelünk (Helyeslés bal felől) a melyet megtagadni senkinek jogában nem áll. (Ugy van! bal felől.) Ezt tehát a nemzet megalázása nélkül igy suttyomban becsúsztatni nem engedhetjük.« (Ugy van ! balfelöl.) De fontosabb ennél — én, Perczeit kivéve, csupán élő jogászokra hivatkozom... Ugron Gábor: Perczel Miklós is él még! Szederkényi Nándor: ... Hodossy Imre t. képviselőtársunknak 1898-ban épen ezen felségjogra vonatkozólag tett nyilatkozata és érvelése, a melyből kitűnik, hogy az 1867: XII. t.-czikk 11-ik §-a alatt Hodossy Imre t. képviselőtársunk is mindent érthetett — a mint hogy értett is egyetmást — de a nyelv kérdésének ilyen eldöntését nem érthette. Hodossy Imre t. képviselőtársunk az 1867: XII. t.-czikk 11. §-ára nézve a következő nézetet nyilvánította. (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Olvassa): »A 11. § ra nézve, a melyet ezekkel az igazságügyminiszter ur ellentétbe helyez, mintha abban az volna mondva, hogy bizonyos ügyekre nézve ő Felségének valami törvényhozási jog tartatik fenn, szemben a törvényhozással mint egészszel, azt állítom, hogy ez szintén egészen téves felfogás. A 11. §-ban az van mondva: (Halljuk! Halljuk!) »hogy ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el. Ez nem törvényhozási jog; ez intézkedési jog*. Ez Hodossy Imre t. képviselőtársunk nézete; gondolom, ma is ez. Ez annyit jelent, hogy ő Felsége legfőbb vezére és legfőbb parancsnoka a hadseregnek és mint ilyent őt