Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

BbD. országos ülés Í90í január 7-én, csütörtökön. 153 zási évfolyambeli póttartaléknak egy része folyó évi január hóban visszatartatott, illetőleg behívatott ? Különös oldala és része ennek a dolognak, a mi talán épen az előfordult eseményeknél fogva a legfájdalmasabb, a Boszniában visszatartott katonáknak sorsa és ügye. A mikor ezt a kérdést vizsgáljuk, okvetlenül szemünkbe ötlik egy különös jelenség. Itt van a kezemben ez a törvényjavaslat, a melyről most szó van. Ennek indokolása, illetőleg mellékletei kapcsán látok egy kimutatást, a mely kimutatja az 1900. évi népszámlálás alapján Magyarországnak és Ausztriának népességét és azt, hogy ebből mennyi volt külföldön és hol tartózkodik? Ebből azt látom, hogy a népszámlálás alapján a Boszniában és Herczegovinában összeirt magyar honos, tehát a megszállott tartományokban tartott magyar katonák száma 13.607 főre rug, ellenben a Boszniában és Herczegovinában összeirt és a birodalmi tanácsban képviselt országokból való, vagyis osztrák honossággal biró katonák száma nem is egész 6000, mindössze 5597, vagyis az ottani összes létszámnak 70°/o-a magyar és csak 30°/o-a osztrák honos katonákból áll. Itt egy megfordított kvóta van, a mely szerint Magyarország abból a sanyargatásból, abból a legterhesebb és legkellemetlenebb véradóból épen megfordított arányban kell, hogy részesedjék, (TJgy van! halfelöl.) holott nagyon jól tudjuk, hogy Boszniának megszállása nem volt magyar érdek, ma sem az, hogy abból ma osztrák provincziát csináltak, hogy ott a közszolgálat nyelve a német és ennélfogva ott leginkább az osztrák intelligencziának tagjai nyernek elhelyezést és magának Boszniának gazdasági erői is leginkább az osztrákoknak szolgálnak. így szól a hivatalos kimutatás az 1900-dik évi deczember 31-dikén végrehajtott népszámlálás alkalmából. Hogy jelenleg, ebben a pillanatban miképen áll ez az arány, azt nem tudom, de azt hiszem, körülbelül ugyanez ma is az arány. Ezt szeretném a honvédelmi miniszter úrtól megtudni. Ezért második kérdésem a következő (olvassa): » Hivatalos kimutatás szerint az 1900. évi népszámlálás alkalmából a megszállott tartományokban 13,607 magyar honos és csak 5997 osztrák honos katona volt a megszállott csapatok kötelékében. Hajlandó volna-e a t. miniszter ur a képviselőház elé kimutatást terjeszteni arról, hogy az 1904. évi január 1-éről a megszállott csapatokban mennyi a magyar honos és mennyi az osztrák honos katona.« Harmadik kérdésem ezzel kapcsolatosan a következő (olvassa): » Mivel indokolja a t. honvédelmi miniszter ur, hogy a Boszniát és Herczegovinát megszálló csapatokban állandóan sokkal nagyobb a magyar kontingens, mint az osztrák ? És hajlandó-e a t. honvédelmi miniszter ur intézkedni ennek a Magyarországra annyira sérelmes aránynak megváltoztatása iránt?* Jól tudjuk, t. ház, hogy a múlt év egész folyamán a dúló politikai karczok közepette a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET. törvényhozás nem szavazta meg az ujonczokat. Hogy ez bekövetkezett, mindnyájan tudjuk és ennélfogva a szokásos ujonczbevonulás október 1-én nem történt meg! Ez köztudomású volt, azt hiszem, a hadvezetőség is tisztában lehetett vele. Már most azok a következtetések, a melyeket ennek a ténynek ismeretéből le kellett volna vonni, a legegyszerűbbek. Hogyha Boszniában olyan csapatok voltak, a melyek szabályszerű ujonczkiegészitést a múlt év folyamán nem nyerhettek és ennélfogva okvetlenül és előreláthatólag arra a rendszabályra rátérni, hogy a harmadik évüket kiszolgált katonákat, nemcsak a múlt év utolsó három hónapjában, hanem még a következő, tehát az idei év januárjában is vissza kellett tartani, akkor a legegyszerűbb dolog arra, hogy ez elkerülhető legyen, az lett volna, hogy azon csapatok, a melyek ilyen szabályszerű évenként megújuló ujonczkiegészitést nem nyertek, felváltassanak olyan csapatokkal, a melyek ezt a szabályszerű évenként megújuló ujonczkiegészitést megkapták. Ha a t. honvédelmi miniszter ur ez iránt a hadvezetőséget felvilágosítja és megkeresi, hogy az október, november vagy deczember havában visszatartott csapatokat cserélje ki azokkal a csapatokkal, a melyek szabályszerű kiegészítést nyertek, akkor a bileki és trebinjei igen szomorú események be sem következtek volna. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minthogy ezt a t. honvédelmi miniszter ur és a t. kormány elmulasztotta, ebből én csak kettőt következtethetek. Az egyik a t. kormányra nézve kedvezőtlenebb, azért ezt szívesen elejtem. Ez pedig az, hogy tisztán politikai számításból történt, hogy ott azok a kellemetlenségek és zavargások esetleg előálljanak és ez által a politikai helyzetre, illetőleg az ellenzékre bizonyos morális presszió gyakoroltassák. Én, t. képviselőház, ezt feltételezni nem akarom, de fel kell tételeznem a másikat, hogy t. i. az előrelátásnak és a köteles gondosságnak legteljesebb hiánya forgott fenn a magyar kormány részéről. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből kifolyólag negyedik kérdésem, melyet a t. honvédelmi miniszter úrhoz intézek, a következő (olvassa): »Miért nem intézkedett a t. honvédelmi miniszter ur idejekorán az iránt, hogy a Boszniát és Herczegovinát megszálló csapatok közül azok, a melyek a múlt év folyamán ujonczokkal ki nem egészíttettek, még újév előtt olyan csapatokkal váltassanak fel, a melyek a múlt év folyamán rendes kiegészítést nyertek.* Rátérek most már interpelláczióm utolsó pontjának indokolására. Az igen t. miniszterelnök ur a múlt ülésben azt mondta, hogy csak akkor következhetik be könnyítés azoknak a Boszniában lévő magyar csapatoknak sorsán, a mikor ott a fegyelem és a rend teljesen helyreállt. Ugyanabban az ülésben a honvédelmi miniszter ur arról értesiti a képviselőházat, hogy 20