Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

369. országos ülés 190k- január 7-én, csütörtökön. 15l czélja a létszámemeléssel és az azokhoz fűzött feltételekkel? Mi, mikor ez a küzdelem megindult a nemzeti tartalom mellett, mint már ki is emeltem előző beszédemben, a materiális szempontokat is bírálat alá vettük. Rámutattunk az ország anyagi helyzetére és elmondottuk, hogy ez az anyagi helyzet nem tűri meg a lényegesebb költségemeléseket a hadügyi téren, ha csak ezzel szemben oly rekompenzácziók nem nyújtatnak, a melyek nemzeti és materiális szempontból is teherkönnyitést jelentenek az országra nézve. Ezért jött előtérbe oly erősen a kétéves katonai szolgálat kérdése, a mely már akkor annyira érett volt, hogy a volt honvédelmi miniszter ur kijelentette, hogy három-négy hónapon belül egy ilyen irányú előterjesztést és kidolgozott javaslatot fog a ház elé terjeszteni. A. kétéves katonai szolgálat kérdése attól kezdve letűnt a szőnyegről és most a létszámfelemelés kérdésével junctim ezen szolgálati idő leszállításának kérdése egyszerűen elenyészett és nem jött elő a kormányok előterjesztésében oly határozottsággal, mint a hogy azt annak idején hallottuk. Mi a kétéves katonai szolgálati időnek behozatalát főleg teherkönnyitési szempontból (Igás! Ugy van! balfelöl.) és a polgároknak a hadügyi szervezetben való megterheltetésének kevesbitése szempontjából is feltétlenül megkívánjuk a jövőben is és ahhoz mindenkép ragaszkodunk, de ennek a kérdésnek belejátszása a hadsereg naczionálizálásába előttünk annyira nyilvánvaló, hogy nem hiszszük, hogy a hadügyi kormány sikeres megoldásokat létesíthessen, hogyha nem akczeptálja azon nemzeti kívánalmakat és alapokat, a melyeket a hadseregbe be kell vinni ép a telierkönnyités szempontjából. Ha a miniszter ur sikeres kiképzést kivan két év alatt, akkor nem lehetséges, hogy annak a katonai szolgálatnak ereje olyan improduktív betanulásokra és olyan improduktív munkára fordíttassák, a melyek annak a legénységnek teljesen feleslegesek, értéktelenek és a melyek el is vesznek, mihelyt egyszer nemzeti nyelvén, nemzeti oktatásban, nemzeti vezényszó alatt, magyar tisztekkel, saját honfitársaival és azok vezetése alatt fogja a kiképzést megnyerni és ennek következtében az ő katonai hivatását kizárólag erre, nem pedig egy idegen, általa nem ismert nyelv gyötrése folytán előállott fogalomzavarok elkerülésére fogja fordítani. Mi tehát épen materiális szempontokat, a melyek ezen a téren a kétéves katonai szolgálat alatt elérhető, véltünk a nemzeti szempontok kidomboritása által elérni és annak a hadseregbe való bevitele által eszközölni. Sajnos, a mostani helyzet azt mutatja, hogy a jelenlegi kormány teljesen rideg és elutasító állást foglal el, minek következtében, ha a kétéves katonai szolgálatot akarja behozni, azt, a mint tervezi, nem költségmegtakarításokkal, hanem ellenkezőleg eminens, magas költségekkel szándékozik létesíteni, a mi ebben az országban mindnyájunk előtt csak ujabb aggodalmakat és ujabb visszatetszést fog szülni a katonai programúinak megvalósítása tekintetében. Mi tehát annak a gondolatnak, hogy az ujonczlétszám felemelése kérdésében a kormány határozott állást foglaljon, feltétlen hivei vagyunk azon kiegészítéssel, hogy nagyon kérjük, miszerint a kétéves katonai szolgálat tekintetében is tájékoztassa az országot, az ez irányban reánk várakozó anyagi terheket, akár szaporodjanak azok, akár kevesbedjenek, legyen szives a t. kormány előterjeszteni. (Helyeslés balfelöl.) Ezek az ex-lex kérdések igazán mindenütt lehetnek helyesek, egyedül katonai téren nem tarthatók azok. Lovászy Márton t. képviselőtársam erre a kérdésre rá fog mutatni, én magam csak nagyon röviden akarok a t. miniszter urnak a Boszniában lévő magyar katonaságnál fennforgó helyzetre nézve egy megjegyzést tenni. Ez pedig az, hogy ő előtérbe helyezi mindig a fegyelem fentartásának szükségességét. Egy politikus és egy magyar ember azonban, a ki szereti vérét és híveit, ezt a teóriát és ezt az állítást nem fogja kétségbevonni. Mindannyian óvjuk és kell, hogy óvjuk azt a bevonult és benn maradt népet, hogy magát a felsőbbséggel és fegyelemmel ellenkezésbe hozza, és hogy ő kihívja magával szemben az akár erőszakos, akár nem erőszakos, de mindenesetre őt sújtó eljárást. Senki sem tartja magára nézve ezt helyesnek és mindenféle fegyverrel mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy ettől az magát saját jól felfogott és az ország érdekében visszatartsa. De ne méltóztassék azt elhinni, hogy a fegyelem az egyedüli szempont, a melyet a katonaságnál figyelembe kell venni, mint alapját annak, a mi a katonaságot az ő magas hivatásának és rendeltetésének czélszerüségére fogja vinni. Elnök: Kérem a t. kéjjviselo urat, a katonai fegyelem kérdése talán még sem tartozik a czimhez, (Mozgás és felkiáltások bal felöl: Epén odatartozik.) Azt hiszem, a képviselő ur maga is be fogja ezt látni. (Helyeslés jobbfelöl.) Holló Lajos: En rögtön befejezem a beszédemet. Ugron Gábor: Két perczczel az ülés vége előtt csinál az elnök bajt. Lengyel Zoltán: Mindiárt konstatáltatni fogjuk, hogy jelen vannak-e negyvenen. Elnök: Kérem Lengyel Zoltán képviselő urat, méltóztassék a házszabályokat megtartani és az elnökkel nem vitatkozni. Holló Lajos: Én köszönettel veszem az elnök ur intését, de látván, hogy Rakovszky István képviselőtársam és mások is a létszámemelés kérdését és más kérdéseket is vettek a czimnél vita alá, sőt határozati javaslatokat is nyújtottak be, ón is beterjesztek egy ilyent és azt a felhozott mellékszempontokkal is, habár röviden, indokolom. Csak még annyit akarok ebben a