Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

150 36'J. országos ülés 1904 január 7-én, csütörtökön. Münnich Aurél előadó: Szórói-szóra abból folyik! Holló Lajos : Majd rátérek erre is, most csak a magyar sorhadi csapatok czimzéséről van szó. Az 1899-iki törvény hatálya évről-évre újból meghosszabbíttatván, az 1902-ik évi deczember 31-én hatályát vesztette. Nekünk tehát az ujonczlétszám megajánlását külön önálló törvényben kell elhatároznunk és ha ennek helyes czimét meg akarjuk határozni, akkor kétségtelenül korrekt álláspontot csak ugy foglalunk el, ha az ujonczlétszám megajánlásáról szóló törvényjavaslatnál hozzuk tisztába, hogy milyen hadsereg, milyen haderő, milyen közjogi állású hadi szervezet részére állapítjuk meg az ujonczokat és akkor a felajánlás csupán ennek a hadseregnek részére és ezen megállapított létszámnak, mondjuk » folyósítására « és érvénybeléptetésére fog vonatkozni. Egészen logikusan és korrekté tétetett meg ennélfogva ez az indítvány, mert itt kell eldőlnie ezen hadszervezet közjogi jellegét megállapító kérdésnek. A másik, a mit Münnich Aurél t. előadó ur mondott, az, hogy ő a »közös« szót, a mely ellen mi itt mindig kifogást tettünk és a ,mely ellen szintén nagy visszatetszés keletkezett ezen az oldalon, mert az be lett csempészve, mert az nem lett helyesen alkalmazva: egy már előzőleg hozott törvénynek, az 1889-iki szerves nagy véderó'törvénynek egyes kifejezése, ennek a szónak ott történt használata által magyarázza meg. Ebben a t. előadó ur nem mond uj dolgot, mert azt kétséggel elismerjük, hogy ez a »közös« kifejezés időközben a Tisza-féle korszakban hozott ujabb véderőtörvényben felhasználtatott és a törvénybe felvétetett, de ezzé szemben mi azt mondjuk, hogy az akkor közjogilag inkorrekt és helytelen módon, az ellenzéknek és magának a háznak is kevés ellenőrzése és figyelme mellett jött létre. Ezzel szemben hivatkozunk egy, a t. előadó ur ós a t. kormány előtt is értékes törvényre, az 1867 : XII. t.-czikkre, a mely alapját képezi az egész hadi szervezetnek; (Igás! Ugy van! balfelöl.) a melyből mindannyiszor ki kell indulnunk, valahányszor ezeknek a viszonyoknak természetét ós alapjait elbírálni kívánjuk. Ha egy törvénykönyvben helytelen preczedensből kifolyólag helytelen közjogi difiniczióval állapították meg egy törvény czimét: ugy akkor, a midőn erre rájövünk és a midőn a törvényhozás ennek károsságát belátja, vissza kell térni az alapra és az alapból deriválható helyes közjogi determinácziókat a maguk eredetiségében kell visszaállítani. (Elénk helyeslés balfelöl.) Ez, azt gondolom, a lehető legkorrektebb kívánság, a melytől eltérni sem a túlsó, sem ezen az oldalon, a melyen a magyar közjogi álláspontot védelmezzük, nem szabad és a melyet fenn kell tartanunk. Leghelyesebb mindenesetre a Szederkényi Nándor t. képviselőtársam által kifejezett álláspont és indítvány, hogy t. i. mondjuk ki, miszerint a »magyar hadsereg « részére felajánlott ujonczokról van szó. A második álláspont — ha az előbbihez hozzá nem járulnának — a régi preczedensnek azon visszaállítása, a melyet Okolicsányi László t. képviselőtársam hozott javaslatba, hogy t. í. »a magyar sorhadihajócsapatok részére* kifejezés használtassák, ós végre, hogyha az sem fogadtatnék el, én a magam részéről egy további ultumátumként kívánnám azt, hogy a javaslatban a » közös hadsereg« szó helyett tótessék egy, az 1867 : XII. t.-czikknek megfelelő kifejezés, vagyis: »az összes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg és hadi tengerészet valamint a honvédség számára«, a mint az 1867-ik évi törvény ezt megállapította. Ennek következtében csak azon esetben tartanám fenn ezen álláspontot, illetőleg ezen határozati javaslatot, hogy ha mind a kettő gradatim a t. képviselőház által visszautasittatnék. Rendkívüli fontosnak találom azon szempontokat, a melyeket határozati javaslataikban előttem szólt t. képviselőtársaim, Rakovszky István és báró Kaas Ivor, voltak szívesek előterjeszteni. Itt csakugyan az ujonczlétszám kérdésében egy olyan, nem mondom játék, azt sem mondom bujkálás, hanem olyan tisztátalan és rendezetlen helyzet van, a melyet a t. háznak sokáig eltűrni nem lehet, nem helyes egy oly nagyfontosságú szervezetben, mint a hadsereg. (Helyeslés balfelöl,) Méltóztatik tudni, hogy az előző két kormány részéről olyan kijelentés tétetett, hogy mindaddig, mig a szerves véderőről szóló törvény be nem terjesztetik, a létszámfelemeléssel a kormány elő nem fog állani. Akkor nem is kívántak tőlünk semmi egyebet, mint hogy mi addig tartsuk függőben ezen viszontfeltételeket, a melyeket az ellenzék részéről nemzeti szempontból támasztottunk, a mig ez a nagy szervezet be lesz terjesztve. Azonban a t. kormánynak ez az álláspontja ujabban megváltozott és többé már nem teszi azt az ajánlatot és nem tartja fenn azt az álláspontot, hogy mindaddig nem fogja a létszám felemelését keresztülvinni, illetőleg a ház elé hozni, mig az a nagy véderőtörvény be nem terjesztetik, a melylyel szemben a viszontfeltételek tekintetében módunkban lesz a legtúlzottabb eszközöket igénybevenni. Mindez elenyészett, a béke és a megállapodás létrejött mindenféle kikötése nélkül a létszámfelemelés visszautasításának. Ugy tudom és ugy hallom, hogy az 1904. évre nem kívánja a t. hadügyminiszter ur a létszám felemelését, de ha nekünk nincsen garancziánk arra nézve, hogy az 1905-ik évben ez a létszámemelési kérdés a ház elé nem fog ismételten jönni és pedig nem fog jönni ilyen provizórikus törvények alakjában, ha erre nézve semminemű megnyugtatásunk nincsen, igen helyes t. képviselőtársainknak az a kívánsága, hogy nyíltan és egyenesen mondja meg a hadügyi kormány, hogy mi a