Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

369. országos ülés 190í január 7-én, csütörtökön. 149 azonban Andrássy Gyula vefcte át a miniszterelnökséget és éveken keresztül kezelte a közhatalmat, Deák Ferencznek elbetegedése és a közpályáról lassankint való visszavonulása folytán ezt a magyar hadseregben kifejezett eszmét már szelídített, a hatalomnak tetszetősebb és kevésbbé precziz formában fejezte ki a »magyar sor hadi csapatok« kifejezése alatt. Az ő miniszterelnöksége korában ezek a törvényjavaslatok, a mint azt előttem szóló t. képviselőtársaim behatóan kifejtették, évről-évre ezen czim alatt »a magyar sorhadi csapatok részére megajánlandó ujonczok* iktattattak törvénybe, s ezen czim alatt szavaztatott meg a törvény is. De mig ez a kifejezés is Magyarországnak a haderőben való különállását és az egységtől való teljes különbözőségét fentartotta és felállította, addig már a harmadik visszafejlesztés korszakában, t, i. a Tisza Kálmán-féle korszakban teljesen lesiklottak e térről és az egység fogalmát csempészték be a hadseregbe. Jelentkezett ez itt nálunk a »közös hadsereg« kifejezésben, de már odaát Ausztriában az »egységes és közös hadsereg« elnevezésben. Jól tudjuk, hogy az utóbbi kifejezés odaát minden téren használtatott és látjuk ma is, t. képviselőház, ezt a közös hadúrnak legfelsőbb parancsaiban, nyilatkozataiban, a midőn azt mondja az uralkodó: »Ugy, miként eddig, akarom, hogy hadseregem egységes és közös legyen.« Tehát ez az álláspont, ez a közjogellenes elnevezés lett a hadsereg szervezetébe behozva, jellemzéséül azon rendkívüli visszaesésnek, a melyet ezen irányban annak a korszaknak igazán hely telén és káros közjogi felfogása és tág közjogi lelkiismerete ezen ország terhére előidézett. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) ügy voltunk ebben a korszakban, t. képviselőház, mint a mikor látjuk a gazdaságokban, hogy az érett szőlőtőkének fejeit megrohanják az éhes darazsak, azokból minden nedvet kiszívnak, ugy, hogy csupán a külső burok marad meg minden tartalom nélkül. Ezek a politikai faktorok és egyéniségek is, a kik átvették a közhatalom kezelését, egyénileg érvényesítették önmagukat, belehelyezkedvén a közhatalom birtokába, de a törvénynek minden olyan tartalmát, a mely nemzeti megerősödésünkre tápot szolgáltatott volna, kiszívták, eltávolították, ngy, hogy csupán a burok, a törvénynek külső váza, a dualizmusnak egyszerű merevsége maradt meg és a merő külső formalitások minden igaz nemzeti tartalom nélkül. Ekként az a dualizmus, a melyet Deák Ferencz még egész határozottsággal ugy állított oda, mint két egyenrangú, paritásos viszonyban lévő és egymástól független állam kapcsolatát, egy üres és értéktelen vázzá lett, a melyből az értékes és nemzeti tartalom egyszerűen fel lett szíva, el lett távolitva. Ez volt, t. képviselőház, a harmadikf ázis, s én sajnosán látom a t. előadó ur tegnapi beszédéből, hogy még ezen is át kell esnünk, mert még egy negyedik fázis is be fog következni a második Tisza-féle kormányzás idejében, a mikor bizonyos kisszerű gúnynyal kezelik azt a kívánságot, a melyet mi a »magyar hadsereg* jelzőnek törvénybe czikkelyezésére előterjesztünk. A t. előadó ur ugyanis arról a székről gúnyosan szólott t. képviselőtársam Szederkényi Nándor felé. mondván, hogy mit kívánjuk mi a magyar hadsereg kifejezést, hiszen a »magyar* elnevezés benne van a törvényben, ott van pl. az az elnevezés »magyar honvédsége, hát miért nem elégszünk meg azzal, hogy magyar a honvédség és Magyarország részére állapítandó meg az ujonczlétszám; elégedjünk meg a magyar jelzővel ezen a téren, miért akar még további igényeket is táplálni a magyar törvényhozás ? Münnich Aurél előadó: Ezt nem mondtam! Azt mondtam, hogy benne van a törvényben! Hoiió Lajos: Bocsánatot kérek, az a visszatetszés, a mely az előadó ur megjegyzését ezen az oldalon követte, épen onnan ered, hogy ezt a t, előadó ur elégnek találta és hogy bennünket azzal utasított vissza, hogy a honvédség mellett ott van a »magyar« jelző és ő a magyar álláspontot ebben kielégítve és a »magyar« kifejezés használatának kérdését megoldva látja. Hát, t. képviselőház, azt hiszem, annyira még sem szabad mennünk, hogy egyszerűen a honvédségre akarjuk redukálni a magyar államiságnak kiterjesztését és hatáskörét, mert akkor még sokkal rosszabb helyzetbe jutunk, mint az első Tisza-korszakban, a mikor a közös hadseregben a magyar állam befolyása valamenynyire biztosítva volt. A t. előadó ur azt mondja még beszédében, hogy egészen mást jelentenek azok a preezedensek, a melyekre mi hivatkoztunk; egészen más t. i., hogy 1869-től 1874-ig a »közös hadsereg« kifejezés nem használtatott, hanem a törvények cziméül a »magyar sorhadi csapatok« fogadtatott el; a t. előadó ur szerint ugyanis ez az ujonczmegajánlási törvényre vonatkozik, Münnich Aurél előadó: Ugy van! Holló Lajos: Ennek következtében tehát most is csak ott lennének használhatók. Én azt kérdezem elsősorban is a t. előadó úrtól, hogy ha mi ezen ezirnet az ujonczmegajánlási javaslatnál fogjuk indítványozni, vájjon hajlandó lesz-e legalább ott ehhez hozzájárulni? Münnich Aurél előadó: Nem! Holló Lajos: Ennek következtében tehát azt hiszem, hogy ez a kifogása érdemileg nem jöhet figyelembe, mert ő azt a czimet nem fogadja el akár ott, akár itt teszszük meg a javaslatot, de azt, hogy az ujonczmegajánlásról szóló törvényjavaslatban más czim jöjjön használatba, mint a minő az ujonczlétszám megállapításáról szóló törvényjavaslaton van: ezt én semmiképen sem tartom logikailag elfogadhatónak. Münnich Aurél előadó: Az 1899-iki törvényből folyik ez! Holló Lajos: Az 1899-iki törvényből nem folyik!