Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

144 369. országos ülés Í90í január 7-én, csütörtökön. egy vagy kettő. Törvény ugyan nem rendeli, de a praxis szerint mindig három esztendei hadköteles legénység szólittatik a sorozóbizottságok e]é. Az 1903. évben sorozóbizottság elé kellett volna állni a 21, 22 és 23 éves ifjaknak, illetőleg azoknak, a kik 1880-ban, 1881-ben és 1882-ben születtek. Már most, ha az 1904, évben történik az ujonczozás, behivandók az 1881-, 1882- és 1883-ban született legények. De mi történik az 1880-ban született fiatal emberekkel? Azok egyszerűen kiesnek, mert a törvényes szokás — törvényt nem mondhatok — értelmében azok nem kötelesek immár a sorozóbizottság elé állani; azok beleesnek a póttartalékba. Halász Zsigmond: Azok, mint elmaradottak, besoroztatnak! B. Kaas Ivor: Hiszen kapok majd felvilágosítást ; de hogy ez igen lényeges nehézség, az bizonyos és én nem tudom, hogy hogyan szándékozik ezen a t. katonai kormány túlesni. A dolgot helyesen csak törvényes intézkedéssel lehet elintézni, már pedig ez ebben a törvényjavaslatban kifejezve nincs; e törvényjavaslatban ugyanis nincs kimondva az, hogy visszaható erővel bir, ha tehát e javaslat törvényerőre emelkedik, az a törvény visszaható erővel nem lesz felruházva, (Ugy van! Ugy van! adatoldalon.) Ez a hadsereg ex-lex állapotának csak egyik nem szerencsés következménye, csak egyik olyan dolog, a mely a hadsereg rendes kiegészítésére zavarólag hat. Jól tudjuk, hogy más tekintetben is előállottak zavarok. Hiszen már a két ujonczjutaléknak egy esztendőben egyidejűleg való kiképzése is végtelen nehézségekkel jár; az altisztekre nézve is előállhatnak bizonyos bajok; szóval egy egész sorozata van a zavaroknak, a melyek mind ezen ex-lex állapotból következnek. Hanem, t. képviselőház, ezen állapotnak még sokkal súlyosabb következményét látjuk abban, hogy a hadseregben a fegyelem — ugy látszik — fogyatékossá vált; fogyatékossá vált pedig azért, mert a jogalap ingott meg; (Ugy van! balfelöl.) a jogérzet volt a katonákban megsértve, mert a törvény háromévi szolgálatra kötelezi őket és mert a három év a legtágabb magyarázat mellett is letelt, ennek folytán pedig ők ugy érzik, hogy nekik igazuk van; hogy ők hazamehetnek és a fegyverszolgálatot megtagadhatják; megtagadhatják azért, mert nincs törvény. Tényleg nincs törvény, mert az ex-lex állapottal megszűnt a törvény, a mely őket a katonai szolgálatra kötelezné. Én sajnálattal ismerem be, hogy egy ellentétes állapot van itt, egy nagy zavar, a mely a katonai törvényeknek kötelező ereje és a czivil törvényeknek ezúttal felmentő ereje között előállott. Az a szegény, szerencsétlen katona, a ki ott Bileken, a ki ott Debreczenben a börtönben sínylődik, magát czivilnek érzi, mert kiszolgált; magát jogában, egyéniségében, szabadságában megrontottnak tudja, ellenben annak a szegény katonának a tisztje, a ki a Dienst-Reglement-val és a katonai törvónynyel áll elő, azt mondja: »Rám nézve ez kötelező«; azt mondja: »Te vétettél a katonai fegyelem ellen, én tehát köteles vagyok téged igy meg amúgy megbüntetni,« Minden ex-lex-állapotnak ilyenek a következményei. Hát nem Binyli-e az egész ország — de nemcsak a mi országunk, hanem a szomszéd osztrák birodalom is, — a gazdasági és pénzügyi ex-lex-áüapotoknak mindenféle hátrányait? Már mondva volt itt, hogy ezen ex-lex-állapotba semmi szin alatt sem lett volna szabad bejutni, és ha én alkotmányos kormány és miniszterelnök vagyok, — szemrehányást teszek Széll Kálmánnak — nincs az a hatalom, a mely engem arra szoríthasson, hogy én törvényenkivüli állapotban, (ügy van! Ugy van! balfelöl.) tehát törvénytelenül (Ugy van! balfelöl.) kormányozzam az országot és tegyem meg azokat az intézkedéseket, a melyek az állam-raison szempontjából lehetnek szükségesek, lehetnek nélkülözhetetlenek, lehetnek igazoltak, de a melyek az alkotmányossággal össze nem férők és mintbogy mégis belement ebbe az exlex-állapotba, azért vonta le vagy volt kénytelen levonni annak következményeit is, és bukott meg. Most itt van a katonai ex-lex. Vájjon a katonai ex-lex, vájjon a hadsereg megbontása nem olyan végzetes, vagy talán még végzetesebb e, mint maga a financziális ex-lex-állapot? (Ugy van! balfelöl) Hol és hogyan lehetséges az, hogy valamely alkotmányos kormánynak a feje, valamicsoda elfogultságnak vagy hiúságnak engedve azt képzelje, hogy ő belemehet a katonai ex-lex-állapotba és bele viheti abb Ol fi hadsereget; hogy ez neki — majdnem azt mondanám, hogy mir nix, dir nix — sikerülni fog és ebből semmiféle kellemetlenebb következménye nem lesz, legfölebb az, hogy egy héttel előbb, vagy egy héttel utóbb ujonczoznak, s hogy neki alkalma lesz siránkozni a póttartalékosok nyomorúságán. Az ex-lexnek ezen pontjához értem. A kiszolgált katonák az ex-lexben nem akarnak tovább szolgálni. A póttartalékosokat az exlexben micsoda törvény készteti, hogy a behi' vasnak engedelmeskedjenek? Ok engedelmeskedhetnek, tekintve egyéni biztonságukat a hatalmi, kormányzati erővel szemben. (Ugy van! balfelöl.) Lehet, s okosan teszik, ha nem lépnek a lázongás terére, ha nem teszik ki magukat és családjukat azon szörnyű következményeknek, melyekkel a katonai fegyelem meg nem tartása jár. Én óhajtom és kívánom, hogy senki sem szenvedjen Magyarországon többet, mint a mit eltűrni kénytelen a szolgálat természeténél fogva, mert hiszen a póttartalékosoknak effektive ott szolgálatokat tenni nagy áldozat, de hogy ezenfelül még börtönbe vettessenek, mert ugy érezték, hogy törvény nem-