Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-364

36L országos ülés 1903 deczember ^8-án, hétfőn. !í

; nek kellene uralkodni, a hol mindennek kritika alá kellene jönni. Eol ok nélkül semmi sem történik. Az ilyen parlamentáris rendszer az erkölcsi erők győzelme lenne a fizikai erők felett. (Ugy van! balfelöl.) De nálunk megfordítva van: a fizikai erők győzelme terveztetik az erkölcsi erők felett. íme a t. miniszterelnök ur elismeri, hogy azon kívánalmak, a melyeknek itt kifejezést adunk, az or.-zág nagy rétegeiben visszhangra találnak, é? mégis a fizikai erőre támaszkodva meg akarja gátolni azok érvényesülését, akkor ez nem egyéb, mint a fizikai erők uralma, az u. n. fejszám-politika, a mely, a mint egy kitűnő iró mondotta, ha Angliában érvényesült volna, akkor ott még ma is a Stuartok uralkodnának. Ha a franczia konventben a fejszám-poliiika érvényesülése következetesen keresztülvitetett volna, akkor már tidán francziák sem lennének, mert a konvent épen a fejszám-politika erejével szedte le a fejeket és ha ez igy haladt volna tovább, egymásután hullottak volna le az emberek fejei. Hát ez az a többségi elmélet, a melyet önök érvényesiteni akarnak. De nézzük meg a parlament mai kojistrukczióját és legelsőbben a házszabályokat. Önök megrónak minket, hogy házszabályadta jogunkkal élünk. Hát micsoda joggal élnek önök, mikor házszabályunknak azt a nagyon sötét pontját, t. i. azt, hogy 40 tagnak kell jelen lenni a tanácskozásnál e's száz tagnak a határozathozatalnál, alkalmazzák ? Hát nem kigunyolása ez a parlamenti életnek, nem fejtetőre állítása ez a többségi akarat nyilvánulásának ? Hát abban nyilvánul meg a többségi akarat, hogy 40 ember: jelenléte mellett tanácskozunk és száz ember megszavazza a legfontosabb törvényeket ? Hát alkotmányos, eljárás, hát nem a parlamenti többségi elmélet kigunyolása ez, különösen mikor ezt a szakaszt •.önök ugy magyarázzák, hogy feléje sem néznek a parlamentnek? Ismerjük mai pártviszonyainkat. A többségben csak ugy, mint az ellenzéki pártokban meg szokott történni az, hogy akár egy szavazattal döntik el valamely törvénynek a sorsát, Már most azután a . jelenlévők döntenek és a mit 40 ember elhatározott, a pártfegyelem bakóival rákényszerítik a többire is. .Hát vájjon igazságos alkalmazása-e ez a többségi elvnek? Ez az a parlament, a melynek alapjait mi bontogatjuk. Ennek a parlamentnek alapjait igenis széjjel kell bontani, ilyen házszabályokkal, a melyek a parlamentarizmust kigúnyolják, nem lehet intézményeket és törvényeket alkotni. B. Dániel Ernő: Helyes, meg kell változ- . tatni! Meglesz! Szederkényi Nándor: Ha az uj házszabályokban kötelességül tétetik minden képviselőnek, hogy kötelességét, teljesítse és nem lesz elég 40 ember a tanácskozáshoz és 100 a szavazáshoz Molnár Jenő: Hallgatni, hallgatni ós örökké ; hallgatni! SÉSTB. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET. Bodóky Zoltán: Jobb, mint beszélni, beszélni és örökké beszélni. (Derültség jobbfelöl. Zaj. Elnöh csenget.) Szederkényi Nándor: Tessék a parlamenti igazi többség uralmát felállítani és akkor majd megkérdezem önöket, hogy fog-e tetszeni a klotür vagy nem. Tessék visszaállítani Magyarországnak mindazon jogait, melyek ma az önök politikája folytán nem érvényesülhettek, érvényesítsük az ország alkotmánya működésének feltételeit, akkor önök nem fognak többé klotürről beszélni. És miért? Mert nem is lesz rá szükség, mert nem fog előfordulni az a boszantó jelenet, hogy Magyarországnak életfeltételét érintő törvény esetleg száz szavazattal döntessék el itt a képviselőházban. De, t. képviselőház, midőn a t. miniszterelnök ur a multat, a Karok és Rendek történetét ránk borította, ránk boritja egyszersmind az 1867 után történteket is és azt mondja, hogy az azokból merített érveink nem helyesek, nem igazak. Erre vonatkozólag is idézni fogom szószerint a miniszterelnök ur szavait, hogy azután rávonatkozó észrevételeim tisztábban állhassanak a t. közönség előtt. Azt mondja a t. miniszterelnök ur (olvassa): »Midőn az 1867-iki kiegyezés megalkottatott és végrehajtatott, mondhatnám, az első évtizedei alatt a 67-es alapon kifejlődött alkotmányos életnek, senki — sem barát, sem ellenség — nem vonta kétségbe azt, hogy igenis 1867-ben az intendáltatott és az 1867-iki kiegyezés alkatelemét az képezi, hogy a koronának erre vonatkozó intézkedési joga fentartassék és hogy az, mint alkotmányos fejedelmi jog, a nyelvkérdésre is kiterjedjen. Nem mutathatnak nekem a képviselő urak, gondolom legalább, egyetlenegy olyan nyilatkozatot sem, a mely e tekintetben a létező alapot a törvényesség szempontjából támadta volna meg. Igenis, küzdött a nemzetnek nagy része a 67-es alap ellen, küzdött a közös hadsereg intézménye ellen, kívánta felállítani az önálló magyar hadsereget, de nem állította senki azt, hogy a német szolgálati és vezénynyelv, a mely a közös hadseregben ő Felsége alkotmányos fejedelmi jogai alapján fentartatott, törvénytelen volna, hogy ez beleütköznék az 1867-iki kiegyezésbe.« Erre én bátor voltam hirtelenében azt a közbeszólást tenni, hogy az csak tűrt állapot volt. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Erre a miniszterelnök ur folytatólag ezeket mondta (olvassa): »Gróf Apponyi Albertnek mai álláspontja ez, de én merem állítani, hogy a kiegyezést követőleg évtizedeken keresztül senki sem állította azt, hogy ezen állapot •nem törvényes állapot volna, hogy a 67-iki kiegyezésből egyéb következnék, mint ennek fentartása.« Azért idéztem szó szerint a miniszterelnök ur szavait, hogy a kérdés tisztán álljon előttünk, mert ez sem igy áll, a történeti tényekkel ezek is ellenkezésben állanak. (Zaj jobbfelöl. 2