Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

142 369. országos ülés 190b január 7-én, csütörtökön. ben, rendkívül alapos, nagy gonddal összeállított közjogi fejtegetésben reámutatott arra, hogy az a magyar állami függetlenség, önállóság, a mit egyszóval ugy fejezünk ki, hogy »magyar állam szuverénitása«, hogy az milyen kétségbevonhatatlan fogalom. Tökéletesen egyetértek az ő fejtegetésével; de arra kérem akkor őt is és e háznak a túloldalon ülő t. tagjait, hogy ha a magyar állami szuverenitást ilyen kétségbevonhatatlannak, minden vitán felülállónak állítják, akkor következetesen ragaszkodjanak annak konzekvencziáihoz; mert egy szuverén állam az ő hadi erejét senki mással, sem egy más fejedelemmel vagy uralkodóházzal, sem más állammal meg nem oszthatja, mert abban a pillanatban, a melyben megosztja, a melyben elismeri annak közösségét, abban a pillanatban megszűnik a szuverenitása. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Épen azért hivatkozik az 1867 : XII. törvényczikk annyiszor erre a magyar állami szuverenitásra. Erezhette azt Deák Ferencz nagyon jól, hogy mikor közös érdekű viszonyokat állapítanak meg, bizonyos közös kormányzatot, közös kormányzati szerveket állítanak fel, akkor, nagyon is szükséges hangoztatni azt, hogy a magyar állam szuverenitásából azért nem adott fel semmit. Ez a törvény akkor alkottatott meg, a mikor rövid néhány héttel előzőleg a koronázási eskü letétetett és a királyi hitlevél kiadatott. Méltóztassék elolvasni a koronázási esküt és a királyi hitlevelet. Azokban is erős és világos szavakban van a magyar állami szuverenitás elismerve és biztosítva. Hát akkor, a mikor a szuverenitásból egy jottát sem akartak feláldozni. akkor a hadsereget tették volna közössé, az állami szuverenitás e legfontosabb és legerőteljesebb kifejezését ? A hadügy közösségéből tehát, mint az előbb kifejtettem, nem folyik a hadsereg közössége, és a mint már szintén volt szerencsém rámutatni, az a szövetséges viszony, a mely Magyarország és ő Felsége többi országa ós tartománya között létezik, nem járhat egyéb következménynyel, mint azzal, hogy Magyarország a saját hadierejével, Ausztria pedig a maga hadierejével teljesiti azt a kölcsönös és viszonos védelmi kötelezettséget, a melyet az 1867 : XII. t.-czikk megállapít. Azt hiszem, hogy az elmondottakban eléggé kimutattam azt, hogy a közös hadsereg kifejezésének nálunk törvényes alapja nincs. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pongyola, vulgáris kifezés ez, a melynek lehet — a mint mondtam — jogosultsága magánbeszélgetésben, el lehet tűrni kávéházi diskurzusban, de ezt a kifejezést törvénybe iktatni nem szabad. Ha megtörtónt eddig, az hanyagságból történt, a kellő ellenőrzés hiánya folytán történhetett, de nem szabad ennek megtörténnie most és különösen ilyenkor, a mikor néhány héttel előzőleg épen ebben az irányban történtek ellenünk támadások. Hiszen a közös hadsereg fogalmával már csak egy lépés választ eí minket a birodalmi hadsereg fogalmától. Mert hiszen az a hadsereg valamely állam hadserege. Hát ha nem a magyar államé, nem is az osztrák államé, akkor kié? Következik az összbirodalom. Ott vagyunk a nagy egésznél, a melyet a chlopyi hadiparancs emleget. Méltóztatnak tudni, hogy a hadügyminiszter mai napig sem használja azt a ozimet, a mely a törvény szerint őt helyesen megilletné. Hiszen a mi törvényeink közös hadügyminisztert ismernek, a közös hadügyminisztérium pedig az ő német kiadványaiban állandóan »Eeichskriegsminister« kifejezést használ, és ezt a czimet szereti használni. Körber nyilatkozatából, a chlopyi hadiparancsból és ily jelenségekből számtalanszor látjuk, hogy meg van állandóan az a törekvés, hogy Magyarországot valami nagy egészbe beleolvasztani szeretnék, és ennek a törekvésnek semmi egyéb nem állhat útjába, csakis a magyar törvényhozásnak lelkiismeretes és öntudatos állásfoglalása. (Helyeslés balfelöl.) Mert, uraim, ha mi a mi közjogi állásunkat és függetlenségünket nem tudjuk megvédeni, ha a legnagyobb féltékenységgel és minucziozitással az ilyen helytelen kifejezések becsempézóse ellen nem tiltakozunk, akkor megtörténhetik az, a mit az előadó ur a múlt ülésben tett, hogy hivatkoznak erre a törvénytelen használatra, mintha az közjogi forrás volna és akkor nem vehetjük rossz néven, ha »előkelő idegenek* beleavatkoznak a mi közjogunkba és végiggázolnak rajta. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezért pártolom és elfogadom azt a határozati javaslatot, melyet Szederkényi t. képviselőtársam nyújtott be, melyben az a kifejezés használtatik, melyet egyedül tartok helyesnek és közjogunkkal megegyezőnek, t. i. a magyar hadsereg kifejezése. A mennyiben azonban Szederkényi Nándor képviselőtársamnak határozati javaslatát nem fogadnák el, a mi mindenesetre nagyon szomorú jelenség volna és igen sajnálatos fényben tüntetné fel a magyar törvényhozás önérzetét, ajánlom azt a szövegezést, a mely 1868-tól 1874-ig volt használatban és a mely, ha nem is egészen korrekt, de sokkal korrektebb a »közös hadsereg« kifejezésnél. Az én elleninditványom szerint a czim ekkép hangzanék: »A magyar sorhadi csapatok, haditengerészet és honvédség számára megállapított ujonczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fentartása.« (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után). Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Endrey Gyula jegyző: B. Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. képviselőház! Következő határozati javaslatot vagyok bátor a czimre vonatkozólag beterjeszteni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.)