Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

369. országos ülés i90b j 1723:1.. II, III. törvényczikkekre. A 2. §. az­után azt mondja, hogy (olvassa): » Megállapít­ván ez ünnepélyes alapszerződés a Habsburg­ház nó'ágának trónöröklési jogát, kimondotta egyszersmind, hogy azon országok és tartomá­nyok, melyek a megállapított öröklési rend sze­rint egy közös uralkodó alatt állanak, felosz­lathatlanul és elválhatatlanul együtt birtoklan­dók. B határozottan kimondott elv folytán a közös biztonság együttes erővel leendő védelme és fentartása oly közös és viszonos kötelezett­ség, mely egyenesen a pragmatika szankczióból származik.« Itt van a bemagyarázás. Tehát ezen sza­kaszon alapszik a közös és viszonos védelmi kö­telezettség, semmi egyében. Ebből nem folyik közös hadsereg, annál kevésbbé, mert a következő szakasz határozottan azt mondja (Olvassa) : »Ezen megállapított kötelezettség mellett határozottan kikötötte a pragmatika szankczió azon feltételt is, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önällása sértetlenül fentartassék.« Ezen két alapeszmét tartotta szem előtt az 1867-iki törvényhozás. Ezen két alapeszme volt irányadó azon viszonyok meghatározásánál, melyek Magyarországot és az ő Felsége uralko­dása r alatt álló többi országokat közösen érdek­lik. És itt a 4. §-ban azt mondja a törvény­hozás: »Valamint egyrészről kész volt Magyar­ország a múltban, s kész leend a jövendőben is mindenkor teljesíteni mindazt, a mit a pragma­tika szankczió szerint a közös biztonságnak együttes erővel való védelme és fentartása múl­hatatlanul megkíván: ugy másrészről oly köte­lezettségeket, melyek e czélon túlterjednek, s annak elérésére nem elkerülhetetlenül szüksége­sek, magára nem vállal.« Az együttes erővel való megvédése és fen­tartása a közös biztonságnak mit jelent? Az én felfogásom szerint — és azt hiszem, helyes ez az értelmezés — nem jelentbet mást, mint azt, hogy ezt a közös biztonságot együttes erő­vel, tehát Magyarország a saját erejével, Ausz­tria is a saját erejével védelmezi és fentartja. Ez a szövegezése a törvénynek tehát épen rá­mutat arra, hogy itt két hadseregnek kell lenni, és ez a két hadsereg együtt képezi az összes hadsereget, a mely összes hadseregnek egyik kiegészítő része a magyar hadsereg, a másik része az osztrák hadsereg. De ha nem a törvény szavaiból lehetne ezt a következtetést okoskodás utján levonni, akkor magára a törvény világos szavaira is lehet hi­vatkozni. Már csak azért is, mert ebből az 1867 : XII. törvényczikkből senki sem tudja kimutatni a közös hadsereget, ez a kifejezés ebben a törvényczikkben egyáltalán elő nem for­dul. Ez a törvény a pragmatika szankczióból folyó közös és együttes védelemnek eszközeit állapitja meg, s azt mondja, hogy ezen közös és együttes védelemnek egyik eszköze a kül­ügyek czélszerü vezetése, és azt mondja, hogy anuár 7-én, csütörtökön. 141 ennek a másik eszköze a hadsereg és az arra vonatkozó intézkedések, szóval a hadügy. A 1867 : XII. törvényczikk tehát közössé tette a hadügyet, A hadügynek a kormányzati része egy közös hadügyminisztérium felállítása által közössé tétetett, de nem tétetett közössé a had­sereg, sőt hogy nem tétetett közössé, ez külö­nösen kitűnik ezen törvény 14. §-ából, mely vi­lágosan magyar hadseregről beszél, azt mond­ván (olvassa): »A magyar hadsereg egyes tag­jainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai és kötelezettségei felett, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar tör­vényhozás, illetőleg a magyar kormányzat fognak intézkednie Ezenkívül is a törvény több helyen mindig következetesen csak magyar had­seregről beszél és soha nem fordul elő benne ez a kifejezés, hogy »közös hadsereg«. A mikor tehát én erre az álláspontra állok, mely nem az én politikai programmomnak meg­felelő álláspont, hanem a t. többség politikai programmjának az álláspontja, arra az állás­pontra állok, a melyre önök hivatkozni és es­küdni szoktak ott a túloldalon és a melyet önök megváltozhatatlannak szeretnek hirdetni: hát én arra kérem önöket, ha el akarják fogadni ennek a törvényjavaslatnak a czimét ugy, a mint szö­vegezve van, mutassák ki nekem ebből az önök alapelveit tartalmazó 1867: XII. t,-czikkből, hogy milyen jogosultsággal nevezik önök ezt a hadsereget közösnek. (Ugy van! a szélsőbalol­dalon.) Emlékszem rá, t. ház, hogy néhány évvel ezelőtt nagy viták folytak itt a képviselőházban az akkori miniszterelnöknek, Wekerle Sándor­nak egy kijelentése folytán, a melyben ő az 1867 : XII. t.-czikket mint megváltozhatatlant állította oda. Az akkori miniszterelnöknek ez a kifejezése azután minden ellenzéki oldalról visz­szautasittatott, megtámadtatott és heves parla­menti vitákra szolgáltatott alkalmat. Hát egé­szen furcsa helyzetben érzem magam, a mikor én most kénytelen vagyok az 1867 : XII. t.-czikknek megváltoztatása ellen, de nem törvé­nyes megváltoztatása ellen, hanem a becsempé­szés által való megváltoztatása ellen állást fog­lalni. (Ugy van! a szélsöhaloläalon.) Mert önök ma már nem beszélnek ugyan róla, de még né­hány évvel ezelőtt hirdették ennek a törvénynek a megváltozhatatlansígát és az alatt már meg­változtatni törekedtek a gyakorlatban, kéz alatt igen helytelenül és ezzel a törvénynyel is ellen­tétben álló kifejezéssel. Az 1867 : XII. t.-czikkből a hadsereg közösségét senki kimagyarázni és dedukálni nem fogja; annál kevésbbé lehetséges ez, mert hiszen abban a törvényben gondosan és ismételten hangoztatva van Magyarország állami önállósága és függetlensége. Rövid néhány héttel ezelőtt, mikor az osztrák Reichsrathban egy ellenünk intézett tá­madás visszautasítására volt szükség, Hodossy Imre t. képviselőtársam egy igen szép beszéd-

Next

/
Thumbnails
Contents