Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-369
B69. országos ülés 190í január 7-én, csütörtökön. 135 állapotának a legkevésbbé sem ártott, (Elénk helyeslés és derültség a bal- és a szélsiibaloldalon. Mozgás jobb felől.) és hogy őt olyan duzzadó erőben és jó egészségben üdvözölhetem ott. Münnich Aurél előadó: Köszönöm szépen! Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgynál maradni. (Nagy mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Bocsánatot kérek, nem tűrhetem, hogy szólásszabadságomat így korlátozzák. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. Zajos helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Hiszen meg is köszönte az előadó ur. Ugron Gábor: Hát enyelegni sem szabad? Elnök: Csendet kérek, t. ház! Engedelmet kérek, ón esak kötelességemet teljesítettem. Rakovszky István: Éa tisztelem az elnökséget ós meghajlok előtte akkor, a midőn igaza van. (Ugy van! ügy van! Ha igaza van! balfelöl. Nagy zaj a jobboldalon. Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) De nem tűröm azt, (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Mi sem tűrjük az ilyen dolgokat! Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy azt a jogot, a melyet a törvény itt a képviselő számára biztosit, a le_gkevésbbé is szűkebb korlátok közé szorítsák. (Elénk helyeslés balfelöl és a szélsőbaloldalon.) Pap Géza: Mi nem tűrjük az ilyen komédiákat! Eleget tűrtünk már! (Zaj. Halljuk a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kénytelen vagyok a t. képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy én itt az elnöki székben a házszabályok által előirt kötelességemet teljesítem . . . (Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Melyik paragrafus alapján? Elnök: A házszabályok 221., 222. és 253.§-ai alapján. A 221. §. ugyanis előírja azt, hogy köteles vagyok a képviselő urakat beszédükben félbeszakítani, hogyha a tárgytól eltérnek. (Ugy van! jobbfelöl.) Egyúttal a házszabályok 222. §-a világosan kimondja azt, hogy (olvassa): »Az elnök által tett figyelmeztetés vagy rendreutasitás ellen felszólalni, azt visszautasítani, vagy vita tárgyává tenni nem szabad.« (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: De micsoda paragrafus alapján szakította az imént félbe? (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Pap Géza: A tárgyhoz beszéljen! Elnök: Csendet kérek! A házszabályok 253. §-a alapján, a mely egyenes kötelességévé teszi az elnökségnek a tanácskozási rend érdekében szólani. Ha a ház tagjai attól eltérnének, akkor az elnök köteles szólani, és őt ezen beleszólásban gátolni nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezért voltam bátor én, nem elnöki jogkörömnek túllépésével, hanem a házszabályokban előirt kötelességem teljesítésével figyelmeztetni a szónokot, hogy ezen törvényjavaslatnak czimével az előadó urnak egészségi állapota feletti örömkifejezésé és az ő üdvözlése talán nincs összefüggésben. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Igenis szoros összefüggésben van a t. előadó ur egészségi állapota a törvényjavaslat czimével, mert, a mint látom, e törvényjavaslat czime az előbbeni törvényjavaslat czimével szemben gyarapodott, indokolása ellenben soványabb lett, mint az előbbié volt, a mi azt bizonyítja, hogy a t. előadónak sorvasztó gondokat e munka nem okozott. T. ház! Ha ezen törvényjavaslat czimét nézem, igazán csodálkoznom kell, hogy a t. előadó urat az előadói székben ilyen barátságosan üdvözölhetem. A törvényjavaslat czime, a mint mondtam, nagyobbrészt meggyarapodott, az indokolása azonban megsoványodott. És különösen két dolog tűnik fel nekem, hogy t. i. a 268, számú törvényjavaslatban a t. előadó ur ezeket irta alá: »természetes, hogy ez a hadsereg harczképességére való tekintetből fenn nem tartható; s miután a törvényes ujonczjutalék a rendszeresített békelétszám akadálytalan kiegészítésére ilyenformán elégtelennek bizonyult, előállott annak elodázhatatlan szüksége, hogy a hadügyi kormány az ujonczlétszám emelését kérje a törvényhozástól.* Tehát elodázhatlan volt a szükség. Továbbá a következőket találom még: »A véderőbizottság a fentebbiekben jelzett indokokat behatóan megvitatva és a fenforgó ténykörülményeket mérlegelve azon eredményre jutott, hogy az ujonczlétszám nemcsak a közös hadsereg és a haditengerészet, de a honvédség harczképességére való tekintetből is nemcsak kívánatos, de feltétlenül szükséges is.« Münnich Aurél előadó: Most is azt állitom. Rakovszky István: Állítja, de csak szóval. Nem irta ezt itt alá, sőt ellenkezőleg egészen ellenkezőt állit ezen törvényjavaslat czimében és ellenkezőt állit a t. előadó ur annak indokolásában, mert erről egy szót sem mond, ellenkezőleg azt mondja, hogy a viszonyok nem változván, az előbbi ujonczlétszámnak megállapítása szükséges. Gondolom, legalább annyi komolyságot joggal elvárhatunk, hogy, ha egy ilyen álláspont mellett foglalt az előadó ur állást az egyik izben és, ha ezt az álláspontot tovább fentartani már nem tudja, ne ő foglalja el azt az előadói széket, hanem azt valaki mással töltsék be. Most áttérek magára a határozati javaslatomra, ós itt jDolemizálnom kell a t. miniszterelnök urnak utolsó felszólalásával, a melyben ő az obstrukcziót elitélte, A t. miniszterelnök ur az egész obstrukezió keletkezését pragmaticze előadta; egészen hiven és helyesen Ítélte meg a helyzetet, a mikor azt mondta, hogy az obstrukcziónak kiindulási pontja, illetőleg czélja az volt, hogy az ujonczlétszám felemelését hiúsítsa meg, mert nem akarta az ellenzék ezen ujabb terhe-