Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

134 3f>y. országos ülés I90í január 7-én, csütörtökön. látozások a népgyűlések idejére vonatkozólag, a melyeket azonban, a mint előadni szerencsém volt, a közrend föntartásának szempontja igazol. Ha az nem igazolja, akkor, igen természetes, hibás volna minden korlátozás. Ezek után csak egy pár szót kell még mondanom a t. képviselő urnak az uj rendszerre vonatkozó megjegyzését illetőleg. Nem szeretek sem jelszavakat kibocsátani, sem bizonyos álta­lános frázisokkal dolgozni, mert egész lelki nyu­galommal és egész bizalommal várom el az idő­től, hogy ha a t. képviselő urak eljárásomból és tetteimből fogják megítélni kormányzati rend­szeremet, ezt az Ítéletet — minden objektív ember ítéletét — megnyugvással fogom fogadni. (Által ános helyeslés.) Én csak egy körülményre figyelmeztetek. Divatba kezd jönni a főispáni karban beállott változásokról beszélni. Tagadhatatlan, egyfelől üresedésben is találtam több főispáni állást, másfelől több főispán benyújtott lemondása el is fogadtatott. De hogy ebben volt-e valami olyan tendenczia, a melyet némelyek igyekeznek bele­olvasni, erre nézve csak egypár száraz adatot sorolok fel. Az első az, hogy Széll Kálmán volt miniszterelnök ur által kinevezett vagy javas­latba hozott főispánok közül háromnak lemon­dása fogadtatott el. Mind e három, a mennyire tájékozva vagyok, egész életében mindig szabad­elvű párti ember volt, tehát az u. n. régi sza­badelvűek közé tartozott. A Széll Kálmán miniszterelnök ur által kinevezett főispánok közül mindazok, a kik a volt nemzeti párthoz tartoztak, megtartották állásaikat. Az üresedésbe jött állásokra kine­veztettek két vármegyében olyan férfiak, a kik a pártpolitikai életben prononszáltabb szerepet nem játszottak, de a kik, mint azon vármegyék­nek éveken át kifogástalanul működő alispánjai, egyenesen közigazgatási szolgálataik által sze­reztek hivatottságot ezen állásokra. A többi vármegyékben főispánná való kinevezésben ré­szesültek többen azok közül, a kik a szabad­elvű pártnak régi időben is prononszált hivei voltak és a régi küzdelmekben is részt vettek. De kineveztetett egy olyan férfiú is, a ki, ha nem is e házban, de e házon kivül a volt nem­zeti pártnak mindig kiváló, tekintélyes tagja volt; kineveztetett továbbá olyan férfiú is, a ki a szabadelvű pártnak — a régibb elnevezés szerint — u. n. agrárius csoportjához tartozott. Hát, t. képviselőház, én ezen tényeket csak azért hozom fel, hogy méltóztassék látni, hogy engem a főispánok kinevezésénél kizárólag az a szempont vezetett, hogy a legalkalmasabb fér­fiút szemeljem ki; (Élénk helyeslés a jobbolda­lon.) vettem azt a legalkalmasabb férfiút a tisztviselői karból, a politikai pártélet különböző árnyalataiból, minden egyéb mellékszempotot félretéve, tisztán az egyéni kvalifikáczióra és arra tekintve, hogy az adott viszonyok között arra a helyre legjobb meggyőződésem szerint kit tartok a legalkalmasabbnak. (Elélik helyeslés a jobboldalin.) Ilyen jogosultsággal birnak azután, s ennyire felelnek meg a tényeknek mindazon általánosan hangoztatott vádak, a melyeket a képviselő urak e kormány kormáoyzati rendszerére vonatkozó­lag hangoztatni és felhozni szívesek voltak. Ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés a jobbóldalon.) Különben ismétlem, hogy én a vá­lasztásokra nézve mindazt, a mit megtehetek arra, hogy a választások tisztasága és szabad­sága — de minden irányban — megvédessék és megvalósíttassák, ugy ebben az esetben, mint minden más esetben meg fogom tenni. (Altalános helyeslés.) De nagyon kérném a képviselő urakat, hogy akkor, a midőn a választási küzdelem fo­lyik, ha tudnak valamely konkrét sérelmet, a melyiknek orvoslása szükséges, hozzák azt a leg­rövidebb utón az én tudomásomra oly időben, a mikor segíthetek rajta; (Általános helyeslés.) ha pedig a választás alatt, vagy a választás után kapnak ilyen informácziókat, győződjenek meg előbb a tényállás felől és akkor formuláz­zák vádjaikat, de ne lépjenek fel — ismétlem, a jóhiszeműséget nem vonom kétségbe — ilyen, a küzdelem hevében lábrakapott pletykákkal, a melyek az ügynek semmi esetre hasznára nem válnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Napirend előtti felszólalás határozathozatal tárgyát nem képezvén, áttérünk a napirendre. Napirend szerint következik az 1889 : VI. törvényczikk 14., valamint az 1890 : V. törvény­czikk 3. szakaszsza rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujonczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fentar­tásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalá­sának folytatása. Szólásra következik? Endrey Gyula jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház ! (Hall­juk! Halljuk!) Én a tárgyalás érdekében, abból a czélból, hogy a tárgyalás további folyama fenn ne akadjon, egy halasztó határo­zati javaslatot akarok a czimhez beterjeszteni, a mely halasztó határozati javaslat nem jelenti azt, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása fel­függesztessék, mert az olyan természetű, hogy a t. honvédelmi miniszter urnak módjában áll a rendelkezésre álló informácziók alapján e hatá­rozati javaslatnak rövid 24 óra alatt eleget tenni, ugy, hogy a tárgyalás tovább folyhatik és még mielőtt a czim szavazás alá kerülne, ezen határozati javaslatnak eleget tehet. Mielőtt magára a határozati javaslatra térnék át, engedje meg a t. ház, hogy örömmel üdvözöljem a t. előadó urat az előadói székben (Élénk helyeslés és derültség a bal- és a szélső­baloldalon!) és örömmel konstatáljam azt, hogy ezen hosszú és fáradságos vita az ő egészségi

Next

/
Thumbnails
Contents