Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

132 36í). országos ülés 1904- január 7-én, csütörtökön. mélyen t. zsidó felekezet ellenére hoztak, hanem csak a katholikusok ellenére, hogy még azt sem tartják meg Pozsony vármegyében Bartal Aurél főispánsága alatt az első ilynemű választásnál, még pedig azért, mert, a mint hallom, némi nézeteltérések voltak a kormánypárti jelölt és az ottani zsidóság között; hogy ezen apprehenziók eltűnjenek, a felekezeti jelleget teljesen kitüntetik azzal, hogy a zsinagógába hívják össze az értekezletet és azon az értekezleten a szabadelvű párt elnöke tart jelölő beszédet. Ezek után TJdvary képviselőtársam panaszát fogom tárgyalni. Voltam én már Temes vármegyében jelölt, jó régen volt már, voltam a lippai kerületben magam, a osákovai kerületben jártam mint kortes, és ott is megtörtént velem, hogy faluról-falura kisért a főszolgabíró és a zsandár, jobbról-balról állottak mellettem a zsandárok, a többi zsandár pedig a népet körüljárta és körülfogta, természetesen a rend fentartása kedvéért. Engemet, mert életemben nem igen szoktam meg a félelmet, ez nem zsenirozott, ellenkezőleg, ezeket a zsandárokat, a kik engem faluról-falura kisértek, a kiket tehát személyesen láttam, mindig megszólítottam, megköszöntem nekik szives kíséretüket, a rend fentartásáért köszönetet nyilvánítottam a főszolgabírónak is és így tovább. De ez az eset nem kvadrál azzal, mert a jelentés szerint mindenekelőtt megtiltotta a jegyző az országos képviselőnek, hogy beszédet tartson, hogy gyűlést tartson, mert őt 9 órára várták és ő csak 2 órakor érkezett a faluba. A törvény az órát nem szabja meg, csak azt, hogy előre jelentessék be a nap, a melyen az ülés tartandó lesz. Azután meg ki ne tudná azt, hogy a faluhelyen való utazás nem olyan, mint a vasúton való utazás. Hisz még itt is történik 10 percznyi vagy nagyobb késedelem, de hogy korteskedésnél az ember pontban 9 órakor ott legyen és ne lehessen félórával, vagy öt órával később a faluban, ez egy képtelen fogás, a mely, ha kormányilag és az országgyűlés többsége által jóváhagyatnék, azon esetben minden ellenzéki korteskedést egyszerűen lehetetlenné tenne, mert a hányszor valamelyik ellenzéki jelölt nem jönne akkor, a mikor őt a jegyző ur várni méltóztatik, egyszerűen elvonnák attól a jelölttől a szót. Azután előhívni a fegyveres karhatalmat és ezzel akarni megakadályozni az országgyűlési képviselőt beszédének elmondásában, ez olyan terrorizmus, a melyhez még a közel múltban sem voltunk hozzászokva. Mert hogy szuronyt szegezzenek az országgyűlési képviselők mellének, s ha nem teszi a csendőr, a jegyző ezt kívánja . . . (Felkiáltások a szélsöhaloldalon : Ki az a jegyző ?!) Ugron Gábor: Nincsen is rendelkezési joga. Csak szemtelenkedik ! Ott csak a községi bírónak van rendelkezési joga. B. Kaas Ivor: . . . mondom, ha ilyesmi megtörténik, én ezt határozottan a törvény nem értésének tulajdonítom. E tekintetben azonban bejelentést ezúttal nem teszek, mert nem tudom bizonyítékaimat előadni. Udvary Ferencz képviselő urnak személyesen van joga az iránt nyilatkozni, hogy ügyét a mentelmi bizottság, vagy a ház ítéletére kívánja-e bízni, vagy sem. Én csak felhozom azt, hogy itt az ellenzéki képviselők személye ellen intézett és a fegyveres erőszak határáig menő brutalitásnak az esete forog fenn. (Igaz! JJgy van! a néppárton és a szélsöhaloldalon.) Többet nem mondok. (Helyeslés a jobboldalon.) En ezeket a sürgönyöket ezen szavaimmal kívántam megmagyarázni, hogy azok jelentőségét mindenki méltányolhassa. Ez irányban azonban interpellácziót tenni sem kedvem, sem időm nincsen. Mindazonáltal a miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez ebből az alkalomból kifolyólag néhány inczidentális kérést vagyok bátor intézni. (Halljuk! Halljuk!) Ezek közül az egyik az, hogy mivel ma van a választás — mert ma már nem a választás alkalmával szoktak megtörténni a visszaélések — ez régi praxis, Bartal Aurélnál azonban megtörténhetik ez is, mert ő még igy van begyakorolva, — de az ujabb praxis, mondom, a visszaéléseket nem a választások óráiban, hanem a választást megelőzőleg szokta elkövettetni. De, mondom, mivel ma folyik ott a választás, azt a kérést intézem a belügyminiszter úrhoz, és hiszem, hogy ő ennek eleget is fog tenni, hogy távirati úton, — mert másként nem lehet — ha gondolja, hogy szükséges és ha ugyan már eddig is meg nem tette, utasítsa ott azt a főispánt, nem hogy befolyjon a választási aktusba, nem ezt kérem, hanem hogy utasítsa arra, hogy a mennyiben az az ő hatáskörébe vág, akadályozzon meg minden visszaélést. A máisk kérésem pedig az, hogy ha ő meggyőződnék ezen tények és hasonló tények valóságáról, azok elkövetői ellen megtorló intézkedéseket is tegyen, mert a törvények nem azért vannak, hogy csak a törvénytárban meglegyenek, hanem azért is, hogy megtartassanak mások által, minthogy igy szól minden törvénynek a záradéka. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és a néppárton.) "Végül még csak azt mondom, hogy ez az első példa az uj rendszer behozatala óta, hogy nekünk panaszra van okunk, (Felkiáltások a szélsöhaloldalon: Más eset is volt!) — lehet, hogy még előbb is volt, de mi még itt nem hoztunk szóba más esetet — mondom, hogy nekünk ez intő példa arra, hogy a mi bizodalmunk hiánya necsak azokra a kérdésekre vonatkozzék, a melyek nagyobb politikai jelentőséggel bírnak az országra nézve és a melyek iránt egyik vagy másik dologban talán egyetértésre is juthatunk, hanem vonatkozzék nagy figyelemmel azon választási politikára is, a melyet aggodalommal néztünk mindjárt kezdettől fogva, aggodalommal kisértünk azon összes előkészületekben, a melyeket a főispáni és egyéb I kinevezések velünk sejtettek, de a melyek ered-