Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

január 7-én, csütörtökön, 131 369. országos ülés 190'+ bizalmi férfiai, s hogy a főispánok nem azért vannak kiküldve, csak kivételesen, hogy az ellenzéki jelölteket pártolják, (Derültség a haloldalon.) azt nagyon is jól tudjuk. Én sohasem vártam, sohasem kértem, és azt hiszem, közülünk senki sem kért kormánypárti főispántól vagy egyáltalában főispántól segítséget arra, hogy az ő választása könnyebben menjen. Azt tehát, hogy a főispánok a maguk törvényes hatáskörében a választásokra is befolyást gyakoroljanak, nem teszem kifogás tárgyává, de annak a főispánnak sem szabad sohasem elfelejtenie azt, hogy ő az ország egyik törvényhatósága megállapított területének feje, ő ott képviseli az ország törvényes kormányát mint a törvények végrehajtója és őre. Neki tehát — hogy a szabadelvű párton ismeretes és elfogadva volt jelszavakat használjam, — neki a jog, törvény és igazság ellenére cselekednie nem illik, nem szabad. Vájjon ha egy főispán a maga személyének teljes exponálásával belép a korteskedésbe, nem alacsonyítja- e le állásának magas méltóságát,— nem mondom, pártatlan méltóságát, de mindenesetre hivatalos méltóságát — nem alacsonyitja-e le a közönséges korteskedésnek színvonalára ? Az, hogy a jegyzőknek épen ugy van joguk szavazni a politikában a maguk meggyőződését követve, mint más polgároknak, azt itt a kormánypárt részéről, Széll Kálmán részéről is, többször hallottuk és e korlátok között ez ellen kifogás nem is volt tehető. De nem arról van itt szó, hogy egyik-másik jegyző a maga meggyőződése szerint Katona Mór kormánypárti jelöltre szavaz-e, vagy nem. Arról van szó, hogy az itt szóban forgó jegyző rapportra hivja be a választókat, beidézi őket akár magához, akár a községházához és ott őket befolyásolja. Nincs megmondva, mily eszközökkel, bizonyítékokat ebben a tekintetben nem tudok, csak el tudom azokat képzelni, és az urak is el tudják képzelni. Az, hogy egy alkotmányos, parlamentáris országban választásoknál az ellenjelölt, az ellenpárt, ne tarthasson választói gyűléseket, nem járja. Uraim, kérdem önöket, fordítsuk meg a viszonyt, ha itt az ellenzék kormányozna és önök jönnének kisebbségbe, a mi megtörténhetik, ha a hatalom kegye máskép osztja ki a tárczákat, mit fognak szólni akkor, ha az önök szabadelvű pártja gyűléseit, az önök szabadelvű programmbeszédeinek megtartását a választásoknál megakadályoznák a helyi hatóságok? Nem fogják-e ezt a legnagyobb sérelemnek tekinteni, és nem fogják-e azt mondani, hogy ily körülmények közt nincs alkotmányos szabadság, nincs igazi választói jog, nincs ott törvény, a hol a választásoknál még gyűléseket sem szabad tartani, (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások: A kisebbségnek !) — nem is tudom, hogy a kisebbségnek, mert felteszem, hogy Dunaszerdahelyen mienk a többség — (Mozgás.) de nem szabad, mert az ellenzék, akár többség, akár kisebbség, a hatóságnak nem tetsző párthoz tartozik. Ez megint nagyon alapos sérelem, a melyet én kifogásolni vagyok kénytelen. Azután következik az etetés és itatás. Hogy etetni, itatni nem szabad, hát hiszen e tekintetben a Teleki Domokos választásának megsemmisítésére és Csongrádra hivatkozom. Csongrádtól elvették a választói jogot azon a czimen, hogy ott etettek és itattak, Telekitől pedig elvették a választói mandátumot azért, mert választóinak egy kis cognacot adott. Ha a Curia ilyen szigorúan és keményen magyarázza ezt, s ha a Curia ítélete alapján maga a kéjrviselőkáz, maga az itt jelenlévő többség megfosztja mandátumküldési jogától a kerületet azon jogcziinen, hogy ott etetések és itatások történtek, hát van-e még törvény Magyarországon, van-e még bíró Magyarországon, ha ilyenek történhetnek, feltéve, hogy igazak, Dunaszerdahelyen és ha ma és tegnap történtek Dunaszerdahelyen, akkor történnek holnap, holnapután és az általános választásoknál általában az egész országban, mindenütt az ellenzék megsemmisítésére, kivévén ott, a hol kegyelmi kerületek adatnak az ellenzék némely tagja részére. Most érkeztem a zsinagógához, Abban a hires egyházpolitikai törvényben van egy u. n. kanczel-paragrafus, hogy német szóval éljek, a mely megtiltja, hogy a templomokban politika űzessék. Buzáth Ferencz: Szatmáron is összegyűltek a zsinagógában! B. Kaas ivor: Nem akarok itt bővebben kiterjeszkedni, nehogy felekezetiességgel vádoltassam, tőlem ez távol van, én csak konstatálni akarom, hogy a hivő zsidókra, a kik úgyis hajlandók kormánypártiak lenni, de különböző befolyások miatt talán egyik-másik indíttatva érezné magát, hogy az ellenzék mellé álljon, micsoda hatással van az, ha a zsinagógában tartatik gyűlés és az ő imádságos helyükről mondják ki azt a határozatot, hogy a ki pedig hozzánk tartozik felekezetileg, az tartozzék a kormánypárti jelöltre szavazni. Uraim, önök nagyon jól tudják, hogy nekünk zsidó felekezeti választóink, mondjuk, nincsenek, önöknek pedig bőven vannak. Ha azt kutatnók, hogy ezer reformátusból hány a választó, ha különben megfelel koránál fogva a kvalifikácziónak, hogy hány választó van ezer katholikus között, akkor mindenesetre kitűnnék az, hogy a zsidó polgártársak közül a legnagyobb arányszám bír választói joggal. Mikor ez az egész kontingens úgyis elveinél, hagyományainál és egyéb befolyásoknál fogva a kormánypárt és a szabadelvű párt táborához tartozik, egynéhánynak kivételével, hogyan magyarázzam meg magamnak azt a jelenséget, hogy még a kanczelparagrafust, a melyet persze nem a 17*