Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-368

368. országos ülés 190í január 5-én, kedden. 111 B. Kaas Ivor: Nem arról beszél! Többségről beszél! Tisza-lexről beszél! (Zaj a jobboldalon és felkiáltások : Vizet neki!) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ismétlem tebát: az 1888. évi XYIII. t.-cz, l.§-a világosan jogot ad a kormánynak arra, hogy a tartalék első évfolyamát bentartbassa. Várady Károly: Ez nem áll! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ennek folytán kénytelen vagyok az előttem felszólalt képviselő urnak azt a kifejezését, bogy törvénytelenül tartották benn a katonákat és bogy törvény enkivüli állapotba jutottak ezek a katonák, mint a törvénynyel meg nem egyezőt tisztelettel visszautasítani. A törvénynek igenis megfelel az, bogy ezek a katonák bentartassanak. (Ellenmondások a baloldalon.) Nagyon természetes dolog, bogy a törvény szellemének is, a kormány felelőségének is, de az emberi érzésnek is az felel meg, bogy azok a szenvedések, a melyek ebből kifolyólag az illetőkre haramiának, az elkerülhetetlen szükség mértékén túl ne terjedjenek. (Altalános helyeslés.) Ez volt nemcsak a magyar kormánynak, de a közös hadügyminiszter urnak is intencziója és vezérelve mindazon kérdések elintézésénél, a melyek ezzel kapcsolatban felmerültek. Hiszen méltóztatnak látni, hogy minden konkrét intézkedés a társadalom lehető kímélésével hozatott meg és igyekeztünk egy bajszállal sem lépni túl azt a batárt, a mely határt a monarchia és hazánk védkcpességének döntő fontosságú nagy érdekeire való tekintetből nem szabad áthágnunk, mert méltatlanok volnánk erre a helyre, ha azt áthágnók vagy áthágni engednők. — A mi a konkrét esetet illeti, elismerem, hogy senkire nézve sem súlyosabb a kiszolgált katonák közül — mert szerintem a családos póttartalékosokra nézve még súlyosabb a helyzet — mondom: a kiszolgált katonák közül senkire nézve sem súlyosabb a helyzet, mint azokra nézve, a kik Boszniában teljesítenek szolgálatot, és ebből kifolyólag a magam részéről szívesen kontribuálok abban, hogy ezekre nézve a helyzet lehetőleg könnyittessék, Meg kell azonban jegyeznem, hogy minden könnyítésnek előfeltételét kell, hogy képezze az, bogy a Boszniában elhelyezett csapatoknál a rend és a fegyelem kifogástalanul fentartassék és biztosittassék. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) mert, engedelmet kérek, azt ismét nem tartanám az ország jól felfogott érdekével megegyeztethetőnek, hogy ott akkor történjenek könnyítések, a mikor sajnos és szomorú rendzavarási tünetek és jelenségek mutatkoznak. (Helyeslét; jobbfélol és a középen. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Meg kellett volna előzni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Arra nézve tehát, hogy valami történhessék ezeknek érdekében, elkerülhetetlenül szükséges előfeltétel, hogy ott a rend és a fegyelem teljesen helyreálljon, s ezek a sajnos inczidensek ne ismétlődjenek. Ezeket kívántam most röviden megjegyezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. báz! Rakovszky István képviselő ur kéri a háznak engedélyét arra, hogy_ egy rövid kéiést most terjeszthessen elő. Én az elnöki székből az engedélyt erre nem adhattam meg, de a házhoz intézem most azt a kérdést: beleegyezik-e abba, hogy a képviselő ur most felszólaljon? (Felkiáltások jobbfélol: Megadjuk az engedélyt!) A ház megadja az engedélyt arra, hogy Rakovszky képviselő ur most szólhasson. (Halljuk ! Halljuk!) Rakovszky István: T. ház ! Köszönöm szépen a t. ház engedelmét. Tökéletesen egyetértek azzal, a mit a t, miniszterelnök ur épen az imént kifejtett, hogy a legelső és elmulaszthatatlan kötelesség az, hogy a Boszniában elhelyezett csapatokban a rend és fegyelem teljes mértékben fentartassék, mert rend és fegyelem nélkül katonaság nem létezhetik. De ha ezt el is fogadom, csatlakozom Polónyi Géza t. képviselőtársam azon kéréséhez, hogy méltóztatnék intézkedni az iránt, hogy ezen csapatok, ha nem is rögtön és nyomban, mint hogyha ezen rendzavarások pressziója folytán történnék, de belátható időn belül kicseréltessenek. Ez azonban a kérdésnek szerény nézetem szerint csak egyik oldala. A kérdés másik része tekintetében, a melyre vonatkozólag én a t. ház engedelmét kértem a felszólalásra, egy kérésem van, a melyet a t. honvédelmi miniszter úrhoz akarok intézni. (Halijuk! balfélöl.) Nem lehet elég súlyosan elitélni azt, hogy ha a katonák a fegyelemmel szembehelyezkednek ; ha a fegyelmet olyan súlyosan sértették meg, mint ez Bileken történt. A katona legelső kötelessége szót fogadni, a parancsnak engedelmeskedni. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen. Mozgás a széhőbaloldalon.) Ez ellen vétenie nem szabad; (Igaz! TJyy van ! jobbfélol.) mert ez a szabály nem az ő egyéni apptecziácziójának tárgya. (Helyeslés jobbfelül és a középen.) Endrey Gyula: Főhadnagyi teória! (Zaj. Halljuk! Halljuk! bal felől.) Rakovszky István: Ez kötelesség, a melynek teljesítésére nemcsak vállalkozott, hanem meg is esküdött a katona. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfelöl: Halljuk! Meg kell hallgatni a végét! Türelem! Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Rakovszky István: De ha el is ismerem, hogy ez igy áll, nem zárkózhatom el az elől a tény elől, bogy a katonáknak ezen háromévi szolgálati időn túl való visszatartása különösen a mi magyar véreinket érinti. Emberileg megmagyarázható az a mély elkeseredés, a mely ő bennük él; ezt lélektanilag plauzibilisnek tartom, de ha plauzibilisnek tartom, akkor a kö-