Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-368

112 368, országos ülés 190b vetkeztetések fonalán tovább haladva oda kell jutnom, hogy kérnem kell a t. honvédelmi miniszter urat és a t. kormányt: méltóztassanak befolyásukat érvényesíteni azon irányban, hogy ezen rendkivüli körülmények, a melyek azon sajnálatos zendiiléseket okozták, akkor, a mikor ezen szerencsétlen emberek felett Ítélet mondatik, kellőképen méltányoltassanak és a törvény szigora teljes mértékében ne alkalmaztassák. Ezt kívántam elmondani és kérném a t. honvédelmi miniszter urat, hogy erre nézve a háznak megnyugtatást adni kegyeskedjék. (Zaj. Elnök csenget.) Krístóffy József: Az obstruálókkal kell őket kicserélni! Ugron Gábor: Értem még adnának egy bakát ! De önökért egy bakát sem! Rákosi Viktor: Ki kell cserélni mameluk okkal! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk l) Bizonyára a háznak minden egyes tagja be fogja látni, hogy a véderó'nek egyik alaptétele a feltétlen engedelmesség. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Törvényesség! Zaj.) Az a hadsereg, a melynél az engedelmesség megingott, a történelem példája szerint a vereség csiráját hordja magában. (Zaj a szélsobahldalon. Felkiáltások: Ennek mindig a hadvezetőség volt az oka!) Ez az engedelmesség a hazának és az országnak általános érdekében fekszik. Természetes tehát, hogy a hadügyi kormányra azon szomorú kötelesség hárul, hogy mindazokat, a kik ez ellen vétenek, szigorúan felelőségre vonja. Rakovszky István igen t. képviselő urnak fejtegetését, melyet igen helyeslek. méltányolnom kell, és én csak azon reményemnek adhatok kifejezést, hogy a hadügyi kormányzat nem fog elzárkózni azon enyliitő körülmények elől, melyek a viszonyoknál fogva fennállanak. (Helyeslés.) Én ezt azért remélem, mert a hadügyi kormányzat igazságosságáról teljesen meg vagyok győződve (Felkiáltások a baloldalon: Mi nem!) és bizonyosnak tartom, de szükség esetén kötelességemnek is tartanám gondoskodni arról, hogy semmiféle üldözések és felesleges szekatúrák ne történjenek, hanem egyszerűen a törvény szerint a kihágások megtorol tassanak. Amúgy is szándékom lévén, miután a hirlapokban (Haüjtik! Halljuk! jobbfelöl.) különféle túlzott hírek jelentek meg a biieki kihágásokra • nézve, a t. háznak felvilágosítással szolgálni, (Halljuk! Halljak !) bátor leszek egyszerűen azon tényeket, a melyek ott eddig előfordultak, minden szépítgetés nélkül a t. háznak tudomására hozni. (Halljuk! Halljuk!) Mindjárt kezdetben meg kell jegyeznem, hogy a hírlapokban megjelent közlemények igen nagy mértékben túlzottak és kiszinezettek. (Egy hang a jobboldalon: Szokás szerint!) Sajnálattal kell azonban mindamellett a t. háznak bejelentenem, hogy a biieki 6. hegyi dandár pa' január 5-én, kedden. rancsnokságának deczember 29-én kelt és a közös hadügyminiszter úrhoz felterjesztett jelentése szerint a székesfejérvári 69-ik ezred 1-ső zászlóaljánál visszatartott legénység részéről történtek kihágások, és pedig a nevezett dandárparanesnokság jelentése szerint már karácsony előtt merültek fel kósza hirek, melyeknek forrását ugyan nem lehetett feltalálni, de melyek oda voltak szubszummálhatók, hogy az 1900-iki évfolyam, tehát a visszatartott legénység, január 1-én e miatt kihágásokat akar elkövetni. Deczember 24-én délben a védelmi táborban a 69-ik gyalogezred 1-ső tábori zászlóaljának négy embere az önkívületig lerészegedett és feltűnően lármázott. A parancsnok ezt még nem találta elég indokoltnak arra, hogy szigorúbb rendszabályokhoz nyúljon, mert hiszen ha egy hat századból álló helyőrségben ünnepnapon négy ember lerészegedik, ez rendkívüli eseménynek nem mondható. Mindazonáltal további kihágásoknak elejét veendő, a parancsnok elrendelte, (Halljuk! Halljuk!) hogy aznap délután a parancskihirdetést a századparancsnokok személyesen tartsák meg és miután bizonyos előjelek voltak, a melyek nem zárták ki annak lehetőségét, hogy a visszatartott legénység ezen oknál fogva kihágásokat követ el, a legénység jóindulatulag, de határozott szavakkal figyelmeztetendő, miszerint nem volt ugyan elkerülhető, hogy a szolgálatban tovább is vissza ne maradjon, de hogy a hadügyi vezetőség szabadságoltatásukat bizonyára szem előtt fogja tartani és azt, mihelyt némileg lehető lesz, el is fogja rendelni. Ezt tehát mindnyájan gondolják meg, viseljék sorsukat férfias türelemmel és óvakodjanak meggondolatlan lépésektől, a melyek rájuk nézve bizonyára a legszomorúbb következményekkel járhatnak. E megnyugtató felhívásra azután 24-én és 25-én semmiféle zavargások nem fordultak elő. 25-én este a második számú erődített mű 30 emberből álló helyőrsége a parancsnoktól, egy 69. ezredbeli hadnagytól engedélyt kért, hogy a karácsony ünnepét megülhesse és hogy három liter bort hozathasson. A hadnagy ezt megengedte azon feltétel alatt, hogy rendben és csendben maradnak. Az eddigi vizsgálat szerint azután a következő történt. A legénység nem három, hanem tizenhárom liter bort hozatott, (Derültség és mozgás.) és aztán nagy lármát csapott. Ugron Gábor: Szerencsétlen szám! Nyegre László: Nem kell viczczelődni, szomorú dolog az. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: A csendet helyreállítani a tisztnek sem sikerült. (Halljuk! Halljuk!) Hosszabb idő múlva az már magától helyreállott, de akkorra, sajnos, több katona megsértette az elöljárók iránt tartozó köteles tiszteletet, ugy, hogy a zászlóalj-parancsnokság által megejtett vizsgálat alapján tizenhat embert kellett letartóztatni és ellenük a had-