Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-368
110 368. országos ülés 1904gálati idő daczára sem bocsáttattak haza; s miután tudomást szereztünk arról is, hogy ezek a szerencsétlen katonáink rendkívüli forrongásban voltak és vannak: (Ugy van! TJgy van! a baloldalon.) kötelességünknek tartottuk, s ezt is a t. ház szine előtt akarom bejelenteni, hogy Kossuth Ferencz t. pártelnökömmel együtt felkeressük a miniszterelnök urat és tudomására hozzuk, hogy nekünk értésünkre jutott, hogy nagymértékű izgatottság van és esetleg olyan természetű lázongás is történhetik, a mely azoknak a szerencsétleneknek messze jövendőjére is végzetesen kihathat; s ezért kértük a miniszterelnök urat, hogy ezen kérdésben sürgősen intézkedjék, hogy azon ezredek, illetőleg zászlóaljak, a melyek Boszniában szolgálnak, felváltassanak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) Nem szükséges bővebben illusztrálnom azt, hogy maga az a tény, hogy valaki hosszabb időn át nem hazájában szolgál, hanem Boszniában helyeztetik el, bizonyos mértékű büntetés. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Már most figyelembe véve még azt is, hogy a Boszniában elhelyezett ezredeknél a haza nem bocsátott, három éven túl három hónapot kiszolgált legénység még arról is kellett, hogy meggyőződést szerezzen, hogy az itthon lévő ezredekben szolgáló legénység hazabocsáttatik, ők pedig Boszniában tovább benttartatnak: nem lehet csodálkozni azon, hogyha ezen szerencsétlen gyermekeinken az elkeseredésnek olyan neme vett erőt, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) hogy megtagadták a törvénynyel, illetőleg a katonai hatósággal szemben az engedelmességet is. Félő, t. képviselőház, hogy ennek messzemenő, súlyos konzekvencziái lesznek, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) sőt már vannak is egyesekre nézve, a kik jogérzetük megsértése nélkül nem tudják elképzelni, mikép kerül Boszniában a magyar katona törvényenkivüli állapotba és miként követelhetnek tőle szolgálatot olyan időben, a midőn már becsületesen teljesítette a törvényben előirt szolgálati kötelezettségét. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) Minthogy fel kell tételeznem a miniszterelnök úrról, hogy szíves Ígéretének beváltásával tényleg lépéseket tett a közös belügyminisztériumnál az iránt, hogy ez az állapot szanáltassék, s e pillanatban még nem akarok lemondani a reményről, hogy orvoslás fog találtatni: azért első czélom, a melyet felszólalásom czéljául választottam, az, t. képviselőház, hogy könyörögve kérjem azokat a szegény embereket e helyről, hogy néhány napig türtőztessék még magukat, abban a reményben, hogy törvényes orvoslás nyújtatni fog. (Helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) A második czélom, — s ez felszólalásomnak politikai lényege, — az, hogy kérjem a t. miniszterelnök urat, világosítson fel bennünket az iránt, hogy tett-e, és milyen sikerrel lépésejanuár 5-én, kedden. ket a közös hadügyminisztériumban az iránt, hogy ez a törvénytelen, helytelen és minden körülmények között sérelmes állapot orvosoltassék ? (Helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) Tájékoztasson bennünket esetleg a felől, vájjon a magyar miniszterelnöknek állása nem elég-e arra, hogy a magyar állampolgárok érdekében a hadügyminisztériumnál való közbenjárása sikerrel végződjék ? Mert nekünk tudnunk kell azt, hogy a hadügyi kormányzat csakugyan el van-e tökélve arra, hogy a magyar gyermekeket ott törvényellenesen ilyen sinylődésnek és bünhödésnek kitegye, avagy pedig nem, mert ez magunktartására lényeges és döntő befolyással lehet. Én tehát módot és alkalmat kívánok szolgáltatni a miniszterelnök urnak egyrészt arra, hogy nyilatkozzék, milyen alapon tartják ott Boszniában a három hónapon is túl szolgáló legénységet, és másrészről, hogy milyen módon szándékozik a t. miniszterelnök ur sürgős lépéseket tenni az iránt, hogy ezen szerencsétlen emberek sorsa enyhittessék és hogy a törvénynek megfelelőleg ezek a katonák hazabocsáttassanak ? (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! Mindenekelőtt arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy minő alapon tartatnak ott a hároméves katonák. (Halljuk! Halljuk !) Az alap nagyon egyszerű, mindnyájan ismerjük, az 1888. évi — gondolom — XVIII. törvényczikk, a melynek első §-a értelmében . . . Ugron Gábor: Az mozgósítás esetére szól! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nincs mozgósításról egy szó sem! Ugron Gábor: Arra kérték! Én jól emlékszem ! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Pozsgay Miklós: 1888-ban így csaptak be bennünket! Ez is mézesmadzag! Gr. Tisza István miniszterelnök : Nincsen mozgósításról a törvényben szó sem, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hanem az van mondva: »a mennyiben ezt különös körülmények követelik.* Engedelmet kérek, az mindenesetre minden alkotmánytisztelő ember előtt nagyon különös körülmény, a mikor az országgyűlés túlnyomó nagy többségének akarata ellenére és olyan faktor által, (Zaj a bal- és a szélsőbáloldalon) a melyiknek az alkotmány lényege értelmében nem lehet joga az államakarat képződésére akár pozitív, akár negatív irányban döntő befolyást gyakorolni, megakadályoztatik egy éven keresztül az arra hivatott alkotmányos tényezők akaratának érvényesítése. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: De vannak osztrák ezredek! B. Kaas Ivor: Másról beszél Bodóné! (Zaj a jobboldalon és felkiáltások: Halljuk! Halljuk !) Gr. Tisza István miniszterelnök: Bodóné most véletlenül arról beszél, a mit kérdeznek tőle!
