Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

92 352. országos ülés 1903 deczember 5-én, szombaton. lel ülésnek mondott, de tulaj donképen nem is parallel ülés, de a meghosszabbított ülésnek a képviselőházban keresztülerőszakolt formája, a mely a mai napon, ugy látszik, megszűnt. Egyszóval a t. kormány felizgatta ezzel az ellenzéket oly magatartásra, a mely még azokat az ellenzéki pártállása képviselőket is, a kik elvi ellenzői minden ily merev ellenállásnak, abba a helyzetbe vitte, hogy ezen alkotmányjogi garancziáknak megvédésére működjenek, hogy hasonló dolgokra a törvénynyel szemben preczedensek ne alkottassanak. E törvényjavaslatra vonatkozólag működni voltam kénytelen a véderőhizottságban is, s igy minden fázisát ismerem. Legyen szabad rövid visszapillantást vetnem arra vonatkozólag, hogy már a bizottságban mi volt az álláspontom. A mikor még a honvédelmi miniszteri székben nem a mostani t. miniszter ur, hanem Kolossváry Dezső miniszter ur ült, hosszasan folytak a viták. Akkor bátor voltam a véderőbizottsághoz 12 pontot beterjeszteni, a melyek később itt a házban, a plénum előtt is vita tárgyát képezték. Ha jól emlékszem, b. Kaas Ivor t. képviselő ur fejtegette e pontok szükségességét és megvalósításuk lehetőségét. Ezekre kell némiképen visszatekintenem. Elsősorban is azt kívántam, hogy a kétéves katonai szolgálatot oly módon hozza javaslatba a hadügyi kormányzat, hogy gazdasági szempontból az országra csak elviselhető vér- és pénzbeli áldozat háramoljék. Ehhez a szükséges magyarázatokat a következőkben adom. A t. háznak nagyon sok tagja van, a ki maga is katona volt, de mindenesetre a jelenlegi honvédelmi miniszter ur nemcsak a mi katonai viszonyainkat ismeri, hanem a külföldieket is kell ismernie. Annál is inkább, mert hiszen oly előkelő katonai intézetnek volt minden elismerést érdemlő feje, hol az ifjúságot arra tanitják, hogy mit kívánhat egy modern államban a modern hadviselés terén a. katonatisztől elsősorban is a haza, a király és a szolgálat. A miniszter ur nagyon jól tudja, hogy a kétéves katonai szolgálat több államban behozatott. A miniszter ur nagyon jól tudja tehát, a mit mi is tudunk, hogy az valamivel drágább. Hiszen természetes, mert annak idején, a mikor ez a párt, a melyhez tartozom, még báró Fejérváry Géza idejében, a kétéves katonai szolgálatot, mint üdvös alkotást, óhajtotta e törvényhozás által megkedveltetni, az iránt hangulatot csinálni és lehetőség szerint minél gyorsabban életbeléptetni, az volt az ellenvetés, hogy az óriási milliókba kerül. T. ház! Az nagyon természetes dolog, hogy a mikor az ujonczkontingens három évre van beosztva, tehát három egymásután következő évben csak egy egyharmadát kell sorozni a legénységnek, hogy ez a katonai kincstárnak számadását tekintve, az egy évi és a folytatólagos egy-egy esztendei katonai budgetet kisebb összeggel terheli meg, mintha ugyanezt az ujonczkontingenst, a melyre szüksége van a hadseregnek, beosztják két évre. Ez kézen fekvő számítás. De, t. képviselőház, honnan látjuk mi el a katonai kasszákat pénzzel? Semmi esetre sem a különben nagyon tisztelt katonatiszt uraknak közadakozásából, sem pedig a legénységnek az adóiból, hanem bizony az állam adózó polgárainak keservesen keresett filléreiből. (Igaz! Ugy van! balfelöl,) Már most, ha a katonai budgetet mi, az ország törvényhozása el nem akarjuk látni a szükséges pénzerővel, hiszen akkor nekünk ugy kell beosztani a mi államháztartásunkat, hogy akármelyik irányban — mert azt tudjuk, hogy rendkivül sok módszer alapján szedhetjük az adót — olyan adőobjektumot szaporítsunk és teremtsünk, a mely a katonai kincstárnak szükségleteit fedezi. Ha ezt a számadást a kétszer kettő négy elve alapján egyszerűen papírra vetjük, látjuk azt a számadást is, hogy egyharmada azoknak az ujonczoknak, a kik most két évet szolgálnak három év helyett, milyen produktív munkát teljesítenek, milyen gazdasági erőt fejlesztenek, tehát ezek az emberek egy álló esztendőn át mennyit keresnek, a mit pedig keresnek, azt el is költik: abból él a boltos, a szabó és más mindenféle ember, a ki mind adózó alanya az államkasszájának, és az az ember a saját körzetén belül munkáját teljesítvén, ugyancsak egy ujabb adóobjektum. Ha ezt a számadást a katonai körzetek olyképen állapítják meg, mint a hogy az tényleg van és nemcsak mindig a statisztika után mennek, a mely nagyrészben csal, látni fogják, hogy az a különbség, a mely ez által okoztatott volna és okoztatik majd a jövőben, az államháztartás jövedelmeit sokkal nagyobb mérvben fokozza, A kétéves katonai szolgálat gazdasági megbirálását, azt hiszem, az államháztartás szempontjából ezekben röviden illusztráltam. De más támadási pontokat is használt a t. hadügyi kormány a kétéves katonai szolgálatra vonatkozólag ; t. i. azt állították és azt vallják ma is, hogy ezt nem lehet általánosítani; legfeljebb a gyalogságnál, a lovasságnál és a technikai csapatoknál azonban nem. Hogy a gyalogságnál ez mennyire megvalósítható, azt elvégre még a miniszter ur is beismerte, sőt mintegy megígérte, hogy programmjának egyik sarkalatos pontjaként fogja kivinni, de időközben megbukott; mégis a technikai csapatokra és lovasságra vonatkozólag az Ítélkezés nem volt helyes. A sorozásnál t. i. olyan rendszertelenséget tapasztal az ember, hogy igazán elcsodálkozik rajta. Ha már egy hadsereget kivan szervezni a törvényhozás és annak különféle irányában minden egyes alkatrészébe az embereket be akarja illeszteni, első és eminens kötelessége az, hogy az embereket necsak az egyéni foglalkozás szerint oszsza be. Mert hisz tudjuk, a kik katonáik voltunk, hogy bizony ez nagy részben nem igy