Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

352. országos ülés 1903 eh van, mert azt a szegény czingár szabó-legényt, a ki egy Reitsehul-lovaglás után tüdőbajt kap, mégis felültetik a komisznyeregbe, ugy hogy alig lehet összetákolni; viszont azokat a nehéz hegymászó dromedár stájereket a lovassághoz osztják be. Honnan származik ez? A sorozóbizottságnál, már bátor voltam felemlíteni báró Fejérváry miniszter urnak is, hogy milyen furcsa az, hogy mikor az összes fegyvernemekre történik a sorozás, a sorozó-bizottság elnöke majdnem mindig gyalogsági tiszt. Ott sem echnikai, sem lovassági tisztet nem igen talál az ember. Gondolkodjunk csak, kiki hogyan cselekednék, ha saját maga ülne ott arany- és pl éhgallérral és sorozna. Mindenki büszke, mikor ezrede előtt szép szál legényeket lát és mikor jönnek a jelentések, a melde gehorsamstok, csinos fiukat lát magával szemben. Nagyon természetes tehát, hogy a gyalogsághoz sorozzák be a legények elejét. A többiek azután beosztatnak a különféle más fegyvernemekbe. De ezt nemcsak mi mondjuk, a kik ma már polgári minőségben vagyunk, de még az is belátta, a ki annak idején az összes katonaságnak legfőbb hadura volt. Egy rövid dolgot mondok el, a melyre nézve garancziám van, hogy egészen hiteles. A sorozásnál tiroli legényeket soroztak be az akkori, ha jól emlékszem, 7. vértesezredbe. Természetes dolog, ezek a h-zgyilakók egyáltalában nem voltak alkalmasak arra. hogy valami délezegen üljék meg a lovat, mert hiszen egész életük és foglalkozásuk abban állott és ma is abban áll, hogy hegymászó nép legyenek ; már a természetüknél, növésüknél, testalkatuknál fogva sem alkalmasak arra, a mit feltétlenül megkívánunk egy lovastól. Mégis azonban, mert hajdanában a ezopf szerint, onnan bizonyos Ehren-századokat, diszszáza dókat szállítottak Bécsbe, most is mindig ugyanezeket sorozták ennek az ezrednek legénységéhez. Az ezredes helyébe bizonyos viszonyok folytán uj ezredes jött. A tulajdonosa ennek az ezrednek Ferdinánd volt. Az ezredes ur elmegy Bécsbe, mint a hogy illik és jelentést tesz, hogy a katonáinál mily fényesek a gjmbok. a lovak jó színben vannak, a kleine Tour sikerült vagy nem sikerült. Ferdinánd azonban csak hallgatja és egyszer csak azt mondja neki, engedjék meg, hogy ezt németül mondjam: (Egy hang a néppárton : Németül nem szabad beszélni! Derültség.) Meg tudom én azt mondani magyarul is, de a hűség kedveért németül mondom. Azt mondja tehát neki, hogy: Aber Sie, Herr Oberst, denen fällt das Reiten halt doch schwer. Az ezredes azonban csak folytatja, hogy a kardok mind szép fényesek, a széna-liferánsok ezt, meg azt csinálják stb. Ferdinánd azonban újra csak azt mondja neki: Aber denen fällt das Reiten halt doch schwer. Az ezredes nem érti, hogy ez mit jelent, és tovább folytatja a beszédet, míg végre harmadszor is ugyanezt mond;

:

a neki Ferdinánd. eczember 5-én, szombaton. 93 Hát kérem, ez nagyon természetes. Azok az emberek, a kik minden egyébre valók, a kikre kitűnően lehetne számi tani a Plaenkler-Feuernél, — bocsánatot kérek, én is csak németül tanultam a dolgokat, hát igy fejezem ki magamat, — lovassági szolgálatra azonban semmikép sem alkalmazhatók. 8 ha ezek helyett jászokat, kunokat, a kiket ma bakáknak soroznak be, — igaz, hogy csinos bakák — ültetnének a nyeregbe, akkor a lovas-előörsi szolgálat is minden körülmények között olyan lenne, hogy az a huszár talán még egy ellenséget is hozna magával, mig igy talán az a stájer lovas még magát is ott felejti. Nem akarok hosszasabban kiterjeszkedni beszédemben, csak azt akarom jelezni, hogy egy ilyen óriási státusban, a minő a katonaság, oszszanak be minden embert a maga szakmájába, a mire tulajdonképen született és a mire való. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ha tehát a sorozás, a mint említettem, a régi rendszer mellett ilyen alakban és ilyen formában történik, a mi pedig kézenfekvő és egészen nyilvánvaló, akkor helyesebben tennék a Generalstäblerek, hogyha azzal foglalkoznának, hogy az alkalmas r

anyagot igazán oda helyezzék, a hová való. És akkor hiszem, sőt biztosan merem állítani, hogy a lovasság is egészen megfelelne a képzett katonaság kívánalmainak. A műszaki csapatoknál igaz, hogy a hadvezetőség kikeresi azokat az embereket, a kik arra alkalmasak. Hogyha azonban a sok parádé helyett, a mely itt folyik, ha a helyett a sok vizit helyett, a melyre majd leszek bátor rátérni, az intenzivebb iskoláztatásra fektetnék a súlyt, akkor azt hiszem, a kétéves katonai szolgálatot itt is minden nehézség nélkül be lehetne hozni. (Az elnöki széket Jakahffy Imre foglalja el.) Sok mondanivalóm volna még, t. képviselőház, erre vonatkozólag, de nem akarok hosszadalmas lenni. Röviden összevonom tehát beszédemnek második részét. Hivatkozom Julius 11-iki előterjesztésemre a véderő-bizottságban, melynek második pontja az volt: mikor szándékozik a kormány a magyar tiszteket a magyar ezredekbe áthelyezni? Nem akarok most közjogi vitatkozásokba bocsátkozni, s nem akarom elmondani ugyanazt még egyszer, a mit elmondtak itt már igen sokan, mert hiszen ezzel nem nyernénk semmit; de igenis utalok arra, hogy helytelenítem azt az eljárást, mely ma e tekintetben folyik, és arra, a mit már tulajdonképen az előbb is elmondottam. De, t. képviselőház, ez nem uj dolog. Heltai Ferencz igen t. képviselőtársam igen értékes munkájában: »A magyarság érvényesülése a hadseregben« — a melyből igen sokat olvashatnék fel, ha obstrukeziós beszédet akarnék mondani, — elolvashatja mindenki, hogy már 1700-ban magyar születésű tisztek felírató-