Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-352
352. országos ülés 1903 hatalmat, nem kölcsönözhet nagyobb tiszteletet, mint a mennyit háromszáz óv óta fennálló törvény önmagában bir, a melyet vérrel, háborúkkal, vagyonkobzásokkal és mártiromsággal szenteltek meg. Nincsen szükség erre a párthatározatra, t. képviselőház, a mely máról-holnapra keletkezett; azokat a törvényeket a mártíroknak a vére szentelte meg, az adta azoknak az erőt és nem papirosnyilatkozatok, a melyek hevenyészve kicseréltetnek. Thaly Ferencz: Kell a magyar vezényszó? (Mozgás a néppárton.) Rakovszky István: Én nem kezdtem meg a harczot, de ha megkezdtem volna, nem hagytam volna abba. (Élénk helyeslés a néppárton.) A t. képviselő urak engem provokáltak, én nem akartam erről beszélni, nem akartam e perczben a keserűségnek legkisebb cseppjét is a vitába belekeverni, de ha megkérdeztek, nyilatkozom is erről. (Halljuk! Halljuk.') Én tisztában voltam magammal, beszédeim és parlamenti szereplésem e kérdésben megmutatták, hogy én tudtam mindjárt kezdettől fogva, hogy ez jelenleg meg valósitható nem lesz. Tudtam ezt és meg voltam róla győződve, hogy nem lesz két oknál fogva. (Halljuk! Halljuk!) Tudtam azt a nagy ellentállást, a melylyel ez találkozni fog; tudtam, hogy az országnak egyéb szükségei vannak, a melyekkel a harcz folyamán elő fognak állani és azt fogják mondani, hogy ime. milyen anyagi romlást és anyagi pusztulást von ez maga után. Mindezt tudtam és előre megmondtam. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Én ellene is voltam a obstrukcziónak ós ^ellene voltam az ex-lexbe való belépésnek. Én kijelentettem a függetlenségi párton ülő egyik képviselőtársamnak, hogy nagy, veszélylyel jár az ex-lexbe való bemenetel. En megmondtam és megmagyaráztam neki; megmondtam, hogy ezt tenni nem szabad, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kinek?) megmondtam t. barátomnak, Barabás Bélának, megmondtam, hogy nagy dolog, a mit kimondott a pénzügyi bizottságban és megmondtam, hogyha czélt ér, nagy dolgot ér el. Megmondottam, hogyha április 26. vagy 29-ikén czélt nem érnek, akkor ne vigyék tovább a harczot és ne vigyék bele a nemzetet az ex-lexbe. Én mind megmondottam, mert én. nem akartam a harczot. Bariba Ferencz: De nem volt bennei (Derültség a jobboldalon. Zaj.) Rakovszky István: Nem voltam benne . . . (Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Zboray Miklós: Én benne voltam és mert hittem, csalódtam! ÍNagy zaj a néppárton. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Vizet neki!) Nektek meg keserüvizet! {Nagy zaj és derültség.) Elnök (csenget): Engedje meg a t. képviselő ur, de talán ez még sem az a hely, hol egymásnak yizet lehet preskribálni. (Derültség.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. deczember 5-én, szombaton. 8ö Rakovszky István: Hogyha én ilyen harczban megindulok, hogyha látom, hogy vérzenek a csatatéren, a parlament porondján: nem nézhetem nyugodtan, hogyha a legutolsó perczben mások ragadják ki a győzelmi babért azoknak a kezéből, a kik harczoltak és pártdeklarácziók által akarják a dolgot elintézni. (Élénk, helyeslés a néppárton. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Es ezt a néppártról mondják! Elnök csenget.) A mai napon nincs még az a nagy alkotmányos kérdés tisztázva, hogy vájjon ragaszkodik-e a t. miniszterelnök ur azon nézetéhez, hogy ex-lex alatt is fel lehet az országgyűlést oszlatni ? (Zaj.) Krasznay Ferencz: Ez nem praktikus, hanem elméleti kérdés! Rakovszky István: De mindenekelőtt az alkotmány kérdése. A másik kérdés pedig az, hogy vájjon helyes, jogos és házszabályainknak megfelelő volt az, hogy itt a parallel üléseket meghozták? Mig ez a kérdés tisztázva nincsen, addig, t. képviselőház, nem volna szabad letenni a fegyvereket. (Igaz! Ugy van! a néppárton. Felkiáltások a, szélsobaloldalon: Nem is teszszük le!) Zichy Aladár: Hát a nemzet, az ország érdeke hol marad ? (Zaj.) Rakovszky István: Vagy pedig nem lett volna szabad a nemzetet egy egész éven át hitegetni és felizgatni; de ha ezt megtették, akkor ezt a harczot nem lett volna szabad oly könynyen, egy napról a másikra abbahagyni, mert ez csak az ellenzékbe és akczióinak komolyságába helyezett hit megingatására szolgálhat (Helyeslés balfelol.) Gr. Tisza István miniszterelnök -. Én csak két igen rövid kijelentésre szoritkozom. (Halljuk! Halljuk ') Az egyik az adott szóra vonatkozik. Legyen nyugodt az igen t. képviselő ur, hogy nincs ennek a háznak egyetlen egy tagja sem, a ki az adott szó szentségére akár a magán-, akár a közéletben nagyobb súlyt helyezne, mint csekélységem. De engedjen meg, én nem tudom, hogy az adott szó fogalmát ^ikép keverte bele ebbe a mai diskusszióba ? Én egyszerűen azt mondtam, hogy egyáltalában nem találnám czélszerünek, hogy ma pártközi paktumok, megállapodások jöjjenek létre. Egy szóval sem mondtam többet. (Ugy van ! jobbfelM). A mi pedig a múltkori diskussziót illeti, egész világosan kifejezést adtam azoknak a pártközi megállapodásoknak, a melyek a múltban létrejöttek és a melyekkel kapcsolatban a szabadelvű párt is vállalt obiigókat akkor, a mikor Széll Kálmán miniszterelnök urnak előterjesztéseit elfogadta. Hogy ez a pártközi megállapodás micsoda következményekkel járt, micsoda, kötelezettségeket állapitott meg, e tekintetben rámutattam arra, hogy ez azokat a kötelezettségeket állapította meg, hogy a törvénvjávaslatoknak egy sorozatát, beleértve az akkori házszabályreformokat is, a szabadelvű párt a 12
