Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

3b± országos ülés 1903 tam t. képviselőtársamnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És azt hiszem, hogy ehhez a tényhez joggal fűzhetem azt a reményt, hogy most már a ház minden oldalán és a ház minden tényezője részéről meg fog történni minden arra, hogy az alkotmányos küzdelem r a normális keretek közt folyjék tovább, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Nem azt teszi ez, — teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, — hogy véget ért a küzdelem. Kossuth Ferencz: Ellenkezőleg! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ellenkezőleg, ez a küzdelem most lesz igazán olyan, a minőt a nemzet érdeke követel. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Most fog az oly eszközökkel megküzdetni, a melyek nem rombolnak, hanem építenek, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) a melyek a nemzet ügyeit nem megakasztják, de előbbre viszik, a melyek a magyar nemzet presztízsét, politikai tekintélyét és hatalmát emelik, és emelik azt a ragaszkodást, pietást és tiszteletet, a melylyel kell, hogy e nemzet minden polgára a magyar alkotmányos élet és annak intézményei iránt viseltessék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Én készen lettem volna a küzdelemre is, de azt mindig nagyon szomorú ultima ratiónak tekintettem, a melyhez csak végszükség esetében lett volna szabad nyúlni. (Egy hang a szélsőbal oldalon: Soha!) És kész örömmel, lelkem egész melegével üdvözölném azt, ha e hajnalhasadást csakugyan a magyar alkotmányos élet napjának teljes derűje követné, és ha itt ugy dolgozhatnánk a haza javára tovább, a hogy ezt az ország érdeke megkívánja, mint az elvek harczát egymásnak kölcsönös megbecsülése mellett megküzdő, de küzdelmünkben a kellő határt mindig megtartó lojális ellenfelek. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Szederkényi Nándor (szólásra jelentkezik). Elnök : T. képviselőház ! Napirend előtti felszólalásra kaptak engedélyt Kubik Béla és Barabás Béla képviselő urak. Azt hiszem mégis, hogy a t. ház méltányos lesz és megadja az engedélyt Szederkényi Nándor képviselő urnak, hogy felszólalhasson. Szederkényi Nándor: A házszabályokhoz kérek szót! T. képviselőház! Engedtessék meg nekem, (Halljuk.

1 Halljuk!) hogy az itt elhangzott nyilatkozatok után magam és — még — elvbarátaim álláspontját is előadhassam. Midőn a már többször érintett küzdelem sorompóiba léptünk barátaimmal, akkor nem egyedül az forgott szemünk előtt, hogy leküzdjük azt a törvényjavaslatot, a mely a katonai ujonczjutalék felemelését czélozta, (Igaz! a baloldalon.) hanem már az első alkalommal kijelentettük és. összegeztük azokat a pontokat, a melyeket a katonai javaslat visszautasításával mi az ország részére KEPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET, czember 5-én, szombaton. 81 kivívni óhajtottunk. (Ugy van! a baloldalon.) Ezek a pontozatok élő bizonyságok, a naplóban meg vannak örökítve, ismeretesek: legkiválóbb pontjuk az, hogy a magyar szolgálati és vezényleti nyelv a 67-iki törvényekben biztosított magyar hadseregben biztosíttassák és végrehajtassák. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez volt az az álláspont, a melyből mi a küzdelem terére léptünk, és igy ha az előttem felszólalt t. Kossuth Ferencz képviselőtársam azt mondja, hogy az ő álláspontja eddig nem terjedt ki, abban neki igaza van ; de azt gondolom, hogy nekünk is igazunk van, a midőn a magunk álláspontját ez alkalommal ismétlem és annak kiindulási pontját itt felemlítem. Ezeu kiindulási alapon folytattuk mi a küzdelmet, vivtuk a harczot, immár egy esztendeje lesz. Nem mondhatja senki, a ki e házban van, de bizonyságul hivom fel a ház volt t. elnökét, gr. Apponyi Albertet, hogy tegyen tanúságot a mellett, hogy mi ezt a harczot az egész nyáron keresztül a magunk részéről mindig objektíve, a házszabályok és a törvények keretében, azoknak eszközeivel folytattuk, folytattuk azért, hogy az országot, a nemzetet felvilágosítsuk, hogy miről van szó és ügyünknek megnyerjük. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nem volt tehát részünkről sem házszabálysértés, sem törvénysértés. És ha valaki ezt állítaná, hát én azt kereken visszautasítom. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Most egy fordulóponton állunk. T. elvbarátaim, (a szélsőbaloldalra mutat.) a mint Kossuth Ferencz nyilatkozatából méltóztattak megérteni, most megállni kívánnak, a mint kifejezte magát: az obstrukcziót folytatni nem óhajtják. Hát, t. ház, jeleztem a mi küzdelmünknek természetét, jeleztem, hogy az a házszabályok és a törvények keretében történt, mi tehát semmiféle oly fegyverekkel nem küzdöttünk, a melyek valami rendkívüli, parlamentellenes fegyvereket mutatnak, vagy árulnak el. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nekünk tehát azt a nyilatkozatot tennünk, hogy mi az obstrukcziót nem folytatjuk, teljesen felesleges, mi a küzdelmet folytatjuk azon az alapon és ugy, a mint ezt teljesítettük eddig, mindig a házszabályok és a törvények keretében. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) T. előttem szóló képviselőtársam, Kossuth Ferencz, reményvesztetten áll. Én nem állok reményvesztetten. Kossuth Ferencz: Én sem! Szederkényi Nándor: De igy méltóztatott kifejezni magát. A konklúziója az, hogy nincs reménye . . . Rakovszky István: Akkor nem kell ilyenbe belemenni. (Zaj.) Szederkényi Nándor: . . . mert értesülése van arról, hogy ő Felsége bizonyos dolgokat szakczionálni nem fog. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A hadiparancs mondta!) Engedelmet kérek a t. háztól és t. képviselőtársaimtól, n