Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

82 352. országos ülés 1903 deczember 5-én, szombaton. de nekünk ilyen kabineti belső titokról tudomásunk nincs. (Derültség balfelöl.) Rakovszky István: Nagyon jó! Papp Elek: Kérdezze _meg a szövetséges társait! Szederkényi Nándor: Ha egy kormány lép elő ilyen nyilatkozattal, még annak a kormánynak is rossz néven voszszük és azt mondjuk: feleljen és beszéljen a maga nevében, a maga meggyőződése szerint, de ő Felségét ilyen inszinuáczióval. hogy ezt vagy azt nem fogja tenni Kossuth Ferencz: Ö maga mondta! Szederkényi Nándor: ... ide a ház elé hozni ne méltóztassék. Rakovszky István: ügy van! Helyes! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Kossuth Ferencz: De hozom, mert ő maga mondta ! Szederkényi Nándor: Én igenis abban a hitben, abban a meggyőződésben vagyok, hogy Magyarország alkotmányos királya, ha értesül annak módja és rendje szerint a nemzeti akarat kifejezéséről, ugy a mint ez a törvényekben elő van irva, ilyen fontos ügyben, mint az, hogy a magyar nyelv, a magyar kultúra érvényesittessék-e a magyar hadseregben, ez elől kitérni nem fog, mert a magyar király Szent István koronáját viseli fején és szent István koronája nem idegen nemzet, hanem a magyar nemzet koronája. (Ugy van! a baloldalon.) Nekem tehát hitem, reményem és bizalmam van és ha mindez megvan, akkor a magam részéről nem azt mondom, hogy hagyjuk abba küzdelmet, hanem azt mondom, a küzdelmet kettőzött erővel folytassuk, (Helyeslés a baloldalon.) mert hiszen ha már eddig is elismert sikert értünk el, (Ugy van! bal felöl.) hát épen abban a pillanatban hagyjuk ott a küzdelem porondját, mikor még csak kevés mozdulat és erőkifejtés kell arra, hogy a nemzetnek joga, a mely nem a kisebbségé, nem e házé, hanem a nemzeté: a nyelvnek joga érvényesüljön? (Ugy van! Ugy van! balfelöl) Azon közjogi nyilatkozatra, a melyet Kossuth Ferencz képviselőtársam itt felolvasott és a melyet a t. miniszterelnök ur is elfogadott, a következő észrevételem van. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én igen csodálom azt, hogy a magyar képviselőházban a XX, században még arról kell beszélni, hogy mi a nemzet joga, mi az országgyűlés joga . . . Rakovszky István: Porhintés az egész! (Zaj.) Szederkényi Nándor: ... és azt most mi deklarácziókkal adjuk a világnak tudtára. Itt van a kezemben az 1790/91. évi X. t.-cz.. a mely azt mondja, hogy az örökösödési törvény után is biztosítva van, hogy ez az ország független, senki másnak alárendelve nincs, saját alkotmánynyal bir és a magyar király azt saját törvényei értelmében tartozik kormányozni. (Élénk helyesle} balfelöl.) Hát ezt ismételjük mi deklaráczióban? Tovább megyek. Ott van az 1791: XII. t.-cz., a melyben ki van mondva, hogy magyar törvényt hozni, változtatni és magyarázni, ezt a jogot a törvényesen megkoronázott magyar király a törvényesen összehívott országgyűléssel együtt gyakorolja, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és azon kivül az nem gyakorolható. 0 Felsége törvényben biztosítja a rendeket, hogy a mint ő őseitől átvette, ugy ő maga is megtartja ezt, valamint örököseire is át fogja ruházni. Hát kérem, t. ház, valaki mostan azt kívánja tőlem, hogy ily deklaráczióba én nyugodjam bele. B. Kaas Ivor: Miniszterelnöki beszéd! Szederkényi Nándor: Mikor nekünk erős várunk a törvény, mi most a ház határozatával mondjunk olyasmit, a mit a törvény szebben, jobban, világosabban fejez ki? Ha már határozatban akarják kifejezni, akkor nem kell azt körülirni, hanem tessék idézni a megfelelő törvényt és annak alapján rámutatni, hogy ezt pedig az országgyűlés továbbra is meg fogja tartani. (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) Ezeknél fogva én azon nyilatkozatba, a mely innen előterjesztetett és a miniszterelnök ur által ratifikáltatott, bele nem nyugodhatom mint valami kompenzáczionális árba, mert abban magam részéről árulást látnék a törvény ellen, ha mi azt, hogy a törvényt megtartjuk, vagy a kormány megtartja, hogy a nemzet a jog forrása, valamely jog feladása fejében jelentjük ki. (Elénk helyeslések a néppárton és a szélsöbaloldalon.) A törvényt ő Felségének is meg kell tartani ugy, a mint arra megesküdött. (Felkiáltások a jobboldalon: Röviden!) A küzdelem mai pillanatában én azt vagyok bátor jelezni, hogy én ezen küzdelemben sohasem politikát, hanem históriát láttam. (Ugy van!-a szélsőbaloldalon.) Most e küzdelmet a politika terére viszik át. Én nem követem ezt az utat, én követem a történet útját, a melyet az ősök, a Karok és Kendek nyitottak meg részünkre s a melyet nekünk is kitartóan kell folytatni és dicsőségesen befejezni. (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) Mig ennek befejezése meg nem történik, nem nyugodhatunk meg, mert azt a tőrt, a melyet a magyar nemzet szivébe ujabb időben ütöttek, beletörni nem czélszerü, azt ki kell húzni, hogy a seb gyógyuljon meg. A mai eljárás pedig annak beletörése volna, a mihez én nem járulhatok. (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) Ha valaki reményt vesztetten néz maga körül, akkor nem csodálkozom azon, (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) és nem vonom annak jóhiszeműségét kétségbe, ha a harczot folytatni nem kívánja. De erre nézve az én meggyőződésem az, hogy a nemzetnek ily kérdése, mely az ő államiságának létfeltétele, nem lehet semmiféle alku, semmiféle rekompenzáczionális politika tárgya. (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) Ez a jog,