Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-362
362. országos ülés 1903 nek benne, akkor, t. ház, ne működjünk közre arra, hogy mirtuszlombként odaállítsuk a temetőben Kossuth Lajos koporsója fölé azt, hogy Kossuth Ferenczet, mert Kossuth Lajos fia, ilyen módon lehet és szabad gyanúsítani, (ügy van! Ugy van! a széhobaloldalon. Zaj balfelöl) Hát, t. képviselőház, én nem személyekről beszéltem. De ha ez különbséget tenne, én a szemelvben sem teszek különbséget. Ha van itt valaki, a ki azt állítja és azt magáévá teszi, hogy a Kossuth-párt áruló és megvesztegetés folytán a nemzetét eladta, azt ad personam is rágalmazónak tekintem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj a baloldalon.) Én világosan distingválok. Már most én használtam ezt a kifejezést. Megengedem, hogy ez a kifejezés nem parlamentáris, és azért bocsánatot is kérek a t. képviselőháztól, (Helyeslés.) de kegyeskedjék megengedni, (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget) mikor valaki heteken át látja azt, hogy az a párt, a mely becsületes meggyőződéssel szolgálja az ország függetlenségének ügyét és a melynek egyéb hibája nem volt és nincs, mint az, hogy véleményeltérésbe került a szomszéd bajtársaival kizárólag egy taktikai kérdésben, hogy az a párt ki van téve a politikai becsület mellett az egyéni reputáczió ilyen megvádolásának, ott ne méltóztassék rossz néven venni, hogyha az illető olyan kifejezéseket is használ, a melyek talán a parlamentáris illemmel össze nem egyeztethetők, (Felkiáltások jobbfelöl: Igaza van!) mert ha valaha, ugy ebben az esetben áll az a közmondás: »A milyen a mosdó, olyan a törülköződ (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Igaz, el is felejtettem mondani, miután más összefüggésben akartam ezeket előterjeszteni, hogy itt közöttünk az a kérdés is vita tárgy r a, vájjon nincsenek-e személyes motívumok elvegyítve ezen dologba. Erről tovább beszélni szándékozom. (Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem mindenekelőtt, hogy a magam személyéről nem fogok beszélni, pedig nekem is volna jogom hozzá, hogy mint függetlenségi párti képviselő, abban a szerencsében részesüljek, hogy valótlan dolgokat rám ne fogjanak, hanem ezzel nem szándékozom foglalkozni. De felolvastam, hogy a »Magyarország«-nak, a függetlenségi párt egy orgánumának mi volt a véleménye Kossuth Ferencz felől. Most hallgassuk meg, hogy mi a véleménye gr. Apponyi Albertről. (Halljuk! Hulljuk! Olvassa): »Kaas Ivor beszéde után felállott gr. Apponyi Albert, az egész ház feszült figyelme mellett, a sértett önérzet, a puritán hazafi és komoly államférfiú egész m él tósága val«. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: Joggal!) Magam is azt mondom; hiszen, könyörgöm, gr. Apponyi Albertnek a puritán tisztességét ebben a házban legalább soha senki kétségbe nem vonta; nem ezt mondom én, sőt ha lehetne, vagy kellene azt fokozni, rajtam senki sem tenne túl. (Zaj a baloldalon.) Mutasson rá a képviselő urak közül deczember 2l-én, kedden. 387 akárki, hogy mikor támadtam én meg gr. Apponyi Albertnek akár szeplőtlen egyéni vagy politikai jellemét! Gr. Zichy Aladár: Nem is lehet! Polónyi Géza: Ugyanez a függetlenségi orgánum, a mely Kossuth Ferenezről azt mondja, hogy stréber és áruló, a ki a nemzet becsülését elvesztette, azt mondja gr. Apponyi Albertről, hogy puritán hazafi. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nincs ellene semmi kifogásom. De ha ugyanez a lap tudja, hogy gr. Apponyi Albert puritán hazafi, én meg vagyok arról győződve, hogy gr. Apponyi Albert lesz az első, a ki feláll ós azt mondja, hogy hazafiság, puritánság és jellem tekintetében Kossuth Ferencz nem áll az ő háta mögött. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a szélsöbaloldalon.) Arról van szó, t. képviselőház, hogy ezen függetlenségi orgánum e tekintetben tett megkülönböztetései azon jogos feltevést keltik, hogy esetleg személyes háttere van a dolognak. Hogy már most, t. képviselőház, a dolognak ezzel a részével végezzek, felvetettem a kérdést — csak kérdést vetettem fel, és ez Holló Lajosnak szól — felvetettem t. i. azt a kérdést, hogy ha nem gr. Tisza István, hanem gr. Apponyi Albert ülne a miniszterelnöki székben, akkor is folytatnák-e ezt az obstrukczíőt ? Szederkényi Nándor: Ez is gyanúsítás! (Mozgás és derültség a szélsöbaloldalon és a jobboldalon.) Ne tessék gyanúsítani. {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Önök gyanúsítanak! Felkiáltások a jobboldalon: Ugye kellemetlen? Zaj. Elnök csenget.) Olay Lajos: Ez igenis igy van! Ez nem gyantisitás (Nagy zaj.) Barta Ödön : Hát a » Magyarországának minden czikke micsoda, ha ez is gj'anusitás? (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folytonosan közbeszólani! Buzáth Ferencz: Milyen szép mulatsága van a szabadelvű pártnak! Ugy-e? (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Én nem támadok senkit, én csak védekezem. Eu tartozom egy bizonyos magyarázattal erre a kérdésre vonatkozólag. (HaVjuk! Halljuk!) T. képviselőház! Én ezt nem tény gyanánt állítottam, mint a hogy Holló Lajos t. képviselőtársam később helytelenül mondotta beszédében, hogy én azt állítottam volna, és pedig tény gyanánt, hogy ők Apponyi ellen nem obstruáltak volna, én csak egy kérdést vetettem fel. És, t. képviselőház, milyen eszmemenettel kapcsolatban tettem fel én magamnak ezt a kérdést ? Abban az eszmemenetben, hogy én hangsúlyoztam beszédemben azt, hogy én nem arra fektetem a súlyt gr. Apponyi Albert magatartása tekintetében, hogy ő a felségjog tekintetében milyen formulát állapított meg, hanem beszédemben arra fektettem a súlyt, hogy i9*
