Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-362

386 362. országos ülés 1903 deczember 22-én, kedden. Ferencz vezérlete alatt lemondott a magyar vezényleti nyelvről és együtt árulják Magyarországot Bécsnek. (Zaj bal}elöl.) B. Kaas Ivor: Árulják? Polónyi Géza: Árulják vagy adják! (Zaj.) Különben megkapják a kommentárt, t. képviselőtársaim. Kern kell türelmetlenkedni. Ha szabad valamit alázatosan kérnem, azt kérem, ne méltóztassanak olyan sűrűen zavarni közbeszólásaikkal, mert akaratom ellenére is más útra tereitetem, mint a melyen megmaradni szándékoztam. Azt mondja továbbá a czikk: »Elérték volna most a katonákkal szemben és a németek ellenére, hogy Tisza ne vállalkozzék arra, hogy a chlopyi hadiparancs politikáját végrehajtja, ha Kossuth Ferencz őt ebben egy határozati formula árán meg nem segiti«. Tehát, hogy Kossuth Ferencz oly formulát adott be, a melylyel Tiszát segíteni akarta. Azután önök nyújtották be azt a formulát és az az, a melyről a honvédelmi miniszter most nyilatkozott, (Nagy zaj. Derültség a jobboldalon.) De most mindjárt Okolicsányi László t. képviselőtársam felvilágosítására fog szolgálni a következő rész. Azt mondja ez a czikk (olvassa:) »Hajlongó stréberek . . . « ott, a hol Kossuth Ferenczről van szó. B. Kaas Ivor: Akkor ezt nem olvasta! Polónyi Géza: Megengedem! Akkor épugy zavartak, mint most zavarnak, a mikor már esedezem, hogy hallgassanak meg összefüggésben. Elég gyakorlott ember vagyok a szóban, de ember vagyok, a múltkor is fel akartam olvasni, alá volt húzva, de a képviselő urak engem félbeszakítottak. (Olvassa): »Hajlongó stréberek — ott, a hol Kossuth Ferenczről van sző — »és árulók gátolták meg mindig a magyarok győzelmét. Ám az udvaronezok is kaphatók, mégsem törhették meg nemzetünk erejét és fenmaradását.« (Nagy mozgás) Kik ezek az udvaronezok és kik ezek a kaphatók ? Kiket ért alatta a czikk ? Azt akarom tudni. B. Kaas Ivor: Háromszáz év története! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Vizet az öregnek! Elnök csenget.) Szatmári Mór: Ott az ur nem a múltról beszélt, hanem a jelenről. (Folytonos zaj.) Justh Gyula: Tessék bizonyítani! B. Kaas Ivor: Én nem vádolok, mert nincs bizonyítékom, ha van bizonyítékom, megnevezem és ugy vádolok! (Nagy zaj és felkiáltások a jobb- és a szélsöbaloldalon: Rendre!) Elnök: Kérem Kaas Ivor képviselő urat, ne tessék közbeszólani. Polónyi Géza: A ki ezt a közleményt elolvassa és magyarul tud, az ezt Kossuth Ferenezre és pártjára érti. Ha a t. képviselő ur máshová érti, mikor ez iránt magyarázat kéretik tőle, kötelessége ezt megmondani. Aztán igy folytatja, és intencziója ezekből még jobban ki fog tűnni (olvassa): »Az Úristen nem azért teremte a magyar fajt, vezette az ígéretnek eme szent földjére, tartotta fenn ezer esztendeig, hogy férgeknek essék áldozatul.* (Egy hang a szélsöbaloldalon: Pfuj!) Mikor Kossuth nevét említi ez a czikk, akkor mondja ezeket. (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Gyalázat!) Ennél a közleménynél köteles vagyok megemlíteni azt, hogy én nem tudtam, ki irta a közleményt, nem is képzelhettem . . . Buzáth Ferencz: Hát rólunk milyen piszkos dolgokat írnak a zsidó lapok! Polónyi Géza:. .. hogy egy független lap, bármilyen tiszteletreméltó is a hazahsága báró Kaas Ivor urnak, de kétségtelenül egy 67-es alapon álló klerikális embernek a tollából közöljön czikket, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon jó!) hogy Kossuth Fereuczet áruló strébernek, udvaroncznak és féregnek nyilvánítsák a lapban, vagy legalább a közönséggel ezt hitessék el. De ugyanazon lapban a vezérczikk után következik Szegzárdról egy közlemény, nincs nálam a folytatása, alá van-e írva, vagy nincs, nem tudom, IZaj balfelöl.) ez igy ír Kossuth Ferenczről (olvassa): *A gyáva meghátrálás eme tényével elvesztette Kossuth Ferencz a nemzet bizalmát és becsülését.* (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Bocsánatot kérek, t. képviselőház, én azt mondtam .. . Gr. Zichy Aladár: Ez persze felségsértés! Polónyi Géza: Ha gróf Zichy Jánosról vagy gróf Zichy Aladárról olvasnék ilyent, akkor is azt mondanám, (Folytontartó nagy zaj a balés a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) a mit most mondtam, hogy a ki ilyesmit állit, a ki másnak nemcsak politikai becsületét és reputáczióját, de még egyéni becsületét is koczkáztatja, ( Ugy van! Úgy van! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) a nélkül, hogy bizonyítani tudna, az hitvány rágalmazó. (Ugy van! Uyy van! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Hát, t. uraim, én nem mondtam és nem mondok mást, annál maradtam és annál maradok, az ellen szólaltam fel objektíve és nem személyeskedve, hogy ha olyasmit koczkáztat itt valaki, hogy ez a párt áruló és megvesztegetve ajánlotta fel Tisza szövetségében Bécsnek akár a magyar vezérleti nyelvet, akár mást: ezt tekintettem én hitvány rágalmazásnak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az is! Zaj.) Es, t. uraim, ezen a területen én más birót nem ismerek, mint a közvéleményt. (Helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Arra kérem szomszéd képviselőtársaimnak bármelyikét, hogy ha hisz ebben — a mint én gondolom, hogy nem hisznek — de ha hisz benne, akkor legyen meg benne a bátorság és kötelességérzet ideállani & nemzet szine elé és megvádolni azt az embert, a ki arra rászolgált. (Ugy van! Ugy van! « jobb- és a szélsöbaloldalon.) Ha pedig nem hisz-