Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-362

3t)2. országos ülés 1903 deczember 22-én, kedden. 385 káljam, csak azért említem fel, hogy bizonyos személyes élt látok ebben és ezen okból, mert mindezek a dolgok tisztán az én személyemmel hozatnak kapcsolatba, szükséges, t. képviselőház, hogy a tényállást helyreállítsam. Mi volt az én beszédem egész czélja, tartalma és mit tartalmazott különösen az erre vonatkozó felszólalásom? Én ezitáltam, t. képviselőház, a »Magyarország «-nak egypár közleményét és arra az álláspontra helyezkedtem, hogy ebben a lapban hosszabb idő óta, részben aláírás nélkül, részben névtelenül jelennek meg közlemények, a melyek a Kossuth Ferencz vezérlete alatt álló függetlenségi és 48-as párt ellen azt a vádat tartalmazzák, hol leplezettlenül, hol leplezve, hogy ez a a párt áruló lett és meg lett vesztegetve. Ezzel szemben szólaltam fel, t. képviselőház, azért, hogy itt alkalmat adjak arra, hogy azok, a kik ebben hisznek vagy bizonyítsák be állításaikat, {Élénk helyeslések a szélsöbalóldálon.) a mint az férfiaktól várható és a mint az férfiakhoz illik, vagy pedig azok a férfiak, a kik mint országgyűlési képviselők ennek a lapnak az élén állanak és a mi tanácskozásainkban résztvesznek és a kik épen az őket környező tiszteletnél fogva adnak súlyt az ilyen vádaskodásoknak, hogyha meggyőződtek azoknak valótlanságáról, találjanak módot arra, hogy ezt az ország szine előtt maguk is dezavuálják. (Helyeslés a szélsőyüóldalon.) Ez volt az én szándékom és czélom. Most már röviden ráutalok arra, — a mit Holló Lajos t. képviselőtársam beszédére vonatkozólag úgyis fel kellett volna emlitenem — hogy ezt a czélzatot Holló Lajos t. képviselőtársam személyére vonatkozólag teljes mértékben nemcsak elértem, de hálás köszönettel vettem a naplóból vett azon nyilatkozatát, a mely szerint ennek megreparálásáról ő maga gondoskodni szándékozik. Már most, t. képviselőház, vissza kell térnem arra a kérdéses kifejezésre, a melyet használtam, a miről én akkor beszéltem, fel is olvastam egy közleményt, de ezen válaszom alkalmával egyáltalában gyakran voltam kitéve közbeszólásoknak, ugy, hogy eszmemenetem is gyakran megszakadt. Akkor közbeszólott Okolicsányi László képviselő ur és azt mondotta: Ezek tények! Erre én hozzáfordultam azon hitben, hogy ő nem értette beszédem összefüggését és azt kérdeztem tőle, hogy tény-e az, hogy a Kossuth-párt lemondott a nemzeti nyelvért való küzdelemről és Tiszával szövetkezve, felajánlja Magyarországot Bécsnek? Azt kérdeztem továbbá — ez kimaradt a naplóból — tény-e az, hogy itt árulók ülnek, a kik meg vannak vesztegetve? Mert ha valaki ezt ténynek állítja, én azt aljas rágalmazónak jelentem ki. (Helyeslés a szélsöbalóldálon. Felkiáltások: Rágalmazó! Gazember!) Justh Gyula: Névtelen czikkeket irtak! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. Okolicsányi Lászlő: Az nem volt abban a czikkben! Komjáthy Béla: Ilyent becsületes ember nem tesz! (Folytonosan tartó zaj.) Okolicsányi László: Az nem volt állítva abban a czikkben! Szatmári .Mór: Abból a czikkből is az olvasható ki! Ön is azt olvasta ki! Zboray Miklós: Tessék sajtópert indítani. (Nagy zaj jobbfelöl.) Szatmári Mór: Itt vagyunk és itt védelmezzük meg magunkat! Eitner Zsigmond: Mi is itt vagyunk és mi is védelmezzük magunkat ! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Én a kérdéses czikknek idevonatkozó részét beszédemnek nem ezen a helyén akartam felemlíteni, mert különben is kénytelen leszek még reflektálni rá ott, a hol Kaas t. képviselőtársam beszédével foglalkozom. De mert itt közbeszólásokkal egyenesen felhívtak rá, hogy ezt a czikket reprodukáljam, hallgassa meg t. képviselőtársam, mi van ebben a czikkben és azután mondja meg, nem kívánom nyilvánosan, de mondja meg négy szem közt véleményét. Justh Gyula: A mit nyilvánosan irt, tessék nyilvánosan reparálni! Ez a kötelesség! (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Szatmári Mór: Ilyenkor hallgatnak, haza mennek és irnak újra! (Zaj.) Polónyi Géza: Méltóztassanak a kérdést azzal az összefüggéssel kezelni, a melylyel én kezelem. Ebben a lapban jelennek meg czikkek aláírással, jelennek meg névtelenül is, a melyek bennünket árulóknak deklarálnak, a vesztegetés gyanújával illetnek stb. Nem akarom sok szemelvénynyel untatni a t. képviselőházat, mert az időm is rövid volt arra, hogy tegnap estétől ma reggelig szemelvényeket állithassak össze. Engedtessék meg azért, hogy tisztán ennek a czikknek tartalmával ismertessem meg a képviselőházat, hogy aztán minden elfogulatlan ember ítéletet formálhasson magának arról, hogy jogom, sőt kötelességem volt nekem t. barátommal szemben épen az iránta táplált tiszteletből és barátságból kifolyólag ezt rektifikálni. (Zaj.) Én, kérem, ugy beszélek, a mint gondolkodom. Engem egy hosszú múlt füz ezekhez a férfiakhoz, a kiket én sem meg nem tagadtam, sem megtagadni nem szándékozom, de tények előtt nem hunyok szemet. Az van ebben a czikkben, hogy Tisza beadta derekát az udvarnak; Kossuth Ferencz megadta magát Tiszának, a szabadelvű párt leszerelt; a Kossuth-párt lemondott a magyar nyelvről vezére kedvéért . . . A ki ezt állítja, valótlant mond! (ügy van! a szélsöbalóldálon.) Továbbá: a kettő együtt Magyarországot ajánlja és áldozza fel a bécsi hatalmasoknak. Ez azt jelenti, hogy a függetlenségi párt Kossuth 49