Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-362

3t)2. országos ülés 1903 deczember 22-én, kedden. 385 káljam, csak azért említem fel, hogy bizonyos személyes élt látok ebben és ezen okból, mert mindezek a dolgok tisztán az én személyemmel hozatnak kapcsolatba, szükséges, t. képviselőház, hogy a tényállást helyreállítsam. Mi volt az én beszédem egész czélja, tar­talma és mit tartalmazott különösen az erre vonatkozó felszólalásom? Én ezitáltam, t. képviselőház, a »Magyar­ország «-nak egypár közleményét és arra az állás­pontra helyezkedtem, hogy ebben a lapban hosszabb idő óta, részben aláírás nélkül, részben névtelenül jelennek meg közlemények, a melyek a Kossuth Ferencz vezérlete alatt álló függet­lenségi és 48-as párt ellen azt a vádat tartal­mazzák, hol leplezettlenül, hol leplezve, hogy ez a a párt áruló lett és meg lett vesztegetve. Ezzel szemben szólaltam fel, t. képviselőház, azért, hogy itt alkalmat adjak arra, hogy azok, a kik ebben hisznek vagy bizonyítsák be állításaikat, {Élénk helyeslések a szélsöbalóldálon.) a mint az férfiaktól várható és a mint az férfiakhoz illik, vagy pedig azok a férfiak, a kik mint országgyűlési képviselők ennek a lapnak az élén állanak és a mi tanácskozásainkban résztvesz­nek és a kik épen az őket környező tiszteletnél fogva adnak súlyt az ilyen vádaskodásoknak, hogyha meggyőződtek azoknak valótlanságáról, találjanak módot arra, hogy ezt az ország szine előtt maguk is dezavuálják. (Helyeslés a szélső­yüóldalon.) Ez volt az én szándékom és czélom. Most már röviden ráutalok arra, — a mit Holló Lajos t. képviselőtársam beszédére vonat­kozólag úgyis fel kellett volna emlitenem — hogy ezt a czélzatot Holló Lajos t. képviselő­társam személyére vonatkozólag teljes mérték­ben nemcsak elértem, de hálás köszönettel vet­tem a naplóból vett azon nyilatkozatát, a mely szerint ennek megreparálásáról ő maga gondos­kodni szándékozik. Már most, t. képviselőház, vissza kell tér­nem arra a kérdéses kifejezésre, a melyet hasz­náltam, a miről én akkor beszéltem, fel is olvas­tam egy közleményt, de ezen válaszom alkalmával egyáltalában gyakran voltam kitéve közbeszólá­soknak, ugy, hogy eszmemenetem is gyakran megszakadt. Akkor közbeszólott Okolicsányi László kép­viselő ur és azt mondotta: Ezek tények! Erre én hozzáfordultam azon hitben, hogy ő nem ér­tette beszédem összefüggését és azt kérdeztem tőle, hogy tény-e az, hogy a Kossuth-párt le­mondott a nemzeti nyelvért való küzdelemről és Tiszával szövetkezve, felajánlja Magyarországot Bécsnek? Azt kérdeztem továbbá — ez kima­radt a naplóból — tény-e az, hogy itt árulók ülnek, a kik meg vannak vesztegetve? Mert ha valaki ezt ténynek állítja, én azt aljas rágal­mazónak jelentem ki. (Helyeslés a szélsöbalóldá­lon. Felkiáltások: Rágalmazó! Gazember!) Justh Gyula: Névtelen czikkeket irtak! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. Okolicsányi Lászlő: Az nem volt abban a czikkben! Komjáthy Béla: Ilyent becsületes ember nem tesz! (Folytonosan tartó zaj.) Okolicsányi László: Az nem volt állítva abban a czikkben! Szatmári .Mór: Abból a czikkből is az olvasható ki! Ön is azt olvasta ki! Zboray Miklós: Tessék sajtópert indítani. (Nagy zaj jobbfelöl.) Szatmári Mór: Itt vagyunk és itt védel­mezzük meg magunkat! Eitner Zsigmond: Mi is itt vagyunk és mi is védelmezzük magunkat ! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Én a kérdéses czikknek ide­vonatkozó részét beszédemnek nem ezen a he­lyén akartam felemlíteni, mert különben is kénytelen leszek még reflektálni rá ott, a hol Kaas t. képviselőtársam beszédével foglalkozom. De mert itt közbeszólásokkal egyenesen felhív­tak rá, hogy ezt a czikket reprodukáljam, hall­gassa meg t. képviselőtársam, mi van ebben a czikkben és azután mondja meg, nem kívánom nyilvánosan, de mondja meg négy szem közt véleményét. Justh Gyula: A mit nyilvánosan irt, tessék nyilvánosan reparálni! Ez a kötelesség! (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Szatmári Mór: Ilyenkor hallgatnak, haza mennek és irnak újra! (Zaj.) Polónyi Géza: Méltóztassanak a kérdést azzal az összefüggéssel kezelni, a melylyel én kezelem. Ebben a lapban jelennek meg czikkek aláírással, jelennek meg névtelenül is, a melyek bennünket árulóknak deklarálnak, a vesztegetés gyanújával illetnek stb. Nem akarom sok sze­melvénynyel untatni a t. képviselőházat, mert az időm is rövid volt arra, hogy tegnap estétől ma reggelig szemelvényeket állithassak össze. Engedtessék meg azért, hogy tisztán ennek a czikknek tartalmával ismertessem meg a képvi­selőházat, hogy aztán minden elfogulatlan ember ítéletet formálhasson magának arról, hogy jogom, sőt kötelességem volt nekem t. barátommal szem­ben épen az iránta táplált tiszteletből és barát­ságból kifolyólag ezt rektifikálni. (Zaj.) Én, kérem, ugy beszélek, a mint gondolko­dom. Engem egy hosszú múlt füz ezekhez a fér­fiakhoz, a kiket én sem meg nem tagadtam, sem megtagadni nem szándékozom, de tények előtt nem hunyok szemet. Az van ebben a czikkben, hogy Tisza beadta derekát az udvarnak; Kossuth Ferencz megadta magát Tiszának, a szabadelvű párt leszerelt; a Kossuth-párt lemondott a magyar nyelvről vezére kedvéért . . . A ki ezt állítja, valótlant mond! (ügy van! a szélsöbalóldálon.) Továbbá: a kettő együtt Magyarországot ajánlja és áldozza fel a bécsi hatalmasoknak. Ez azt jelenti, hogy a függetlenségi párt Kossuth 49

Next

/
Thumbnails
Contents