Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-362

384 .362. országos ülés 1903 deczember 22-én, kedden. lényegeben a kormánynak semmi kifogása nincs, de én meg yagyok g\ ó'ződve, hogy Holló t. képviselő ur ezt tulajdonkép csak felreértésből adta be, (Derültség jobbfelöl.) és az előzményeket tudva, valószínűleg szívesen átengedi ezt a javaslatot arra a helyre, a honnan az tervezve volt. Ez az ő ízlésének bizonyára jobban megfelel és ezért én erről most tovább nem is kívánok beszélni. (Derültség és helyeslés a jobboldalon.) Végre Lendl Adolf képviselő urnak elleninditványára vonatkozólag vagyok bátor megjegyezni, hogy mivel az ujonczjavaslatban az ujonczjutalék úgyis az utolsó népszámlálás alapján lett megállapítva, ezen elleninditványnak semmi czélja nincs. Különben pedig nagyon kérem a t. képviselőházat és különösen a t. ellenzéki urakat, méltóztassanak a szóban forgó törvényjavaslatokat a lehető legsürgősebben és a legrövidebb idő alatt, megszavazni, hogy ezen állapotoknak végre-valahára véget vessünk. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az előadó ur kíván szólani! Münnich Aurél előadó: T. képviselőház! Tisztán és kizárólag előadói kötelességet vélek teljesíteni, a midőn rámutatok azon körülményre, hogy a hosszú vita alatt a szőnyegen lévő törvényjavaslat tulaj donképen a maga igazában megtámadva nem is lett. Ezen törvényjavaslatot különben nem is lehetett volna megtámadni azon okból, mert annak intézkedései tisztán törvényen alapulnak és semmiféle ujabb intézkedéseket a törvényjavaslat nem tartalmaz. Az összes ellenvetések és elleninditványok tisztán általános politikai kérdésekre vonatkoztak. Minthogy pedig ezekre válaszolni ezúttal nem érzem magamat felhatalmazva és indíttatva, mert ezekre a kérdésekre nálam illetékesebb faktorok a választ már megadták, minthogy én előadói kötelességemnél fogva tőlem telhetőleg a vita alatt akkor, a mikor azt jónak és szükségesnek láttam, amúgy is megadtam a felvilágosításokat, tekintettel végre a honvédelmi miniszter urnak most épen oly világosan és preczize előadott, mint kitűnően indokolt beszédére: a magam részéről a t. képviselőház türelmét igény bevenni tovább nem kívánom, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hanem egyszerűen és egész rövidséggel kérem, hogy méltóztassanak a szőnyegen lévő törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Polónyi Géza képviselő ur személyes kérdésben kíván felszólalni. Polónyi Géza: T. képviselőház! A szombati ülésben elmondott beszédem után még a legális 24 órai időt is bevárva, elutaztam Budapestről, és midőn tegnap este 10 órakor hivatalos kötelességem teljesítése után visszaérkeztem, arról szereztem meggyőződést, hogy ezen beszédem okából gróf Apponyi Albert, báró Kaas Ivor ós Holló Lajos t. képviselő urak személyes kérdések czimén szólaltak fel és beszédemnek rájuk vonatkozó részét kritika tárgyává tették, Ezekkel szemben nekem a házszabályok biztosítják azon jogomat, hogy részben személyes kérdés czimén, másrészt félreértett szavaim értelmének világos helyreigazítása czimén szót kérjek. De ezenfelül még más is ért. Nem illendő dolog a házban ilyesmit felemlíteni, de miután hírlapokban olvastam, köteles vagyok rá reflektálni. Ezzel kapcsolatosan még egynéhány lovagias ügy is került . . . Lovászy Marion: Nem ide tartozik! Polónyi Géza: De a lapba sem tartozik, hogy ezt írják. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Különben nem szándékozom ezzel hoszszabban foglalkozni. Végezetül még az a meglepetés is ért, hogy a mélyen t. másik elnök ur azon alapon, hogy állítólag nem hallatszott, amit szombaton mondtam, még elnöki rendreutasitásban is részesített utólagosan egy másik elnök. Mindezeket méltóztatván látni, kegyes engedelmükkel azért hivatkoztam ezekre, hogy nem lehetek azon szerencsés helyzetben, hogy nagyon röviden végezzek ezekkel a kérdésekkel, hanem pár jDercznyi türelmet kérek. (Halljuk!) T. képviselőház! Megfordított sorrendben nyilatkozom. Elsősorban a házszabályok adta jogommal élek, hogy mentségemet a rendreutasitásra vonatkozólag előtérjeszszem és az erre vonatkozó tényállást helyreállítsam, (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház, nemcsak azért, mert az elnök ur állítja, kötelességem elhinni, de más körülmények is arra utalnak, hogy az akkori elnök ur, a ki vezette a tanácskozásokat, mégsem hallotta az én kifejezésemet, a melyet pedig én oly nagy hangon mondtam, hogy nemcsak rekedt lettem belé, de még ma is rekedt vagyok, (Derültség.) ugy, hogy ennek okából én azt vagyok bátor ajánlani, jó lesz a ház akusztikáján változtatni valamit, nehogy, t. képviselőház, 48 óra múlva egy chassée croissée következtében jussunk azon helyzetbe, hogy valakinek rendreutasitása bekövetkezzék. De t ez, t. képviselőház, nem volna mentségem. Én azonban azt látom itt a ház naplójából, hogy a dolog nem egészen történetimen van felvéve és azért köteles vagyok a valóságos tényállást, a mely egyúttal inclusive mentségemet is tartalmazza, helyreállítani. (Halljuk! Halljuk!) Még azt is hozzáteszem, t. képviselőház, hogy én a »hitvány« szóért lettem rendreutasítva — hogy mire vonatkozott ez, azt mindjárt ki fogom fejteni — és azért itt csodálkozásomat kell kifejeznem, hogy ugyanazon naplóban olvasom, hogy ugyanazon alkalommal Szatmári Mór t. képviselőtársam azzal erősítette meg az én felfogásomat, hogy aljas hazugságnak bélyegezte ugyanazt. Nem azért mondom én ezt, t. képviselőház, hogy utólagosan és még utólagosabban Szatmári Móricz t. képviselőtársam rendreutasitását provo-