Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-362

leczember 22-én, kedden. 381 362. országos ülés Í903 Helytelen továbbá Lengyel képviselő urnak a Ludovikából, illetőleg a honvédhadapródiskolából az osztrák ezredekhez kinevezettekre vonatkozó állítása, mert ezek közül tényleg 10 lett ugyan a közös hadsereg osztrák és 30 a közös hadsereg magyar ezredeihez beosztva, de ez sem vonatkozik az utolsó évre, hanem három évre. Azonkívül a 10 honvéd nevelőintézetből osztrák csapatokhoz áthelyezett tiszt már benne van azon 169 főben, tehát azt nem lehet duplán számítani. Végül pedig egészen helytelen és, mondhatnám, tendencziózus azon állítás, hogy a katonai vezetőség 100 magyar honost rákényszeritett arra, hogy azok osztrák honosakká legyenek. Természetes dolog, hogy a katonai vezetőség üyen ügyekbe abszolúte be nem avatkozhatik, ehhez semmi joga nincsen, pressziót sem gyakorolhat. Tény azonban az, hogy 1902. és 1903-ban 44 magyar honos kérte ée nyerte el az osztrák honosságot. Igen, de ezzel szemben 45 osztrák honos kérte és kapta meg a magyar honosságot, tehát még egyet nyertünk, nemhogy veszítettünk volna. (Derültség balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ezek után, ha már felvettetett a magyar honosok hazahozatalának kérdése, én a t. ház, valamint a közvélemény megnyugtatására bátor leszek a legutóbbi adatokat rendelkezésükre bocsátani. (Halljuk! Halljuk!) 1903 január elseje óta mostanig 196 magyar honos tiszt helyeztetett vissza a magyar csapatokhoz. Ugyanezen idő alatt 207 közös és 21 honvédnevelő- és képzőintézetet végzett egyén, tehát összesen 228 fő neveztetett ki a magyar csapatokhoz, ellenben, a mint már előbb emiitettem, összesen csak 13 magyar honos neveztetett ki osztrák csapatokhoz. A végeredmény tehát az, hogy 1903 január 1-től kezdve a magyar honosok száma a magyar csapatoknál 410 fővel szaporodott. Azt hiszem, hogy ez mégis számottevő eredmény, és talán még Lengyel Zoltán képviselő úrra is hatást fog gyakorolni. A vita folyamán újból és újból ismétlődnek azon, már több alkalommal a leghatalmasabb argumentumokkal megczáfolt állitások, hogy a harmadéves katonák visszatartása, valamint a póttartalékosoknak az 1888 : XYIII. t.-czikk alapján való behívása törvény- és alkotmányellenes. Madarász József: Halljuk! Halljuk! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: A mi a harmadéves katonák visszatartását illeti, én bátor vagyok november 24-iki felszólalásomra utalni, a melyben részletesen foglalkoztam ezen kérdéssel. Most tehát csak arra szoritkozom, hogy azon három okot megint ismételjem, a melyet akkor kifejtettem, hogy t. i. elkerülhetetlenül Bzükségessé tette a legénység visszatartását először: a békeszolgálat, másodszor: a kiképzés folytonossága, harmadszor és főként pedig az államnak a véderő megfelelő harczképessége és hadi készültsége által garantált biztonsága. A póttartalékosok igénybevételére vonatkozólag a következőket vagyok bátor felemlíteni. (Halljak! Halljuk!) Az ujonczok nincsenek megszavazva, de ha most rögtön megszavaztatnának is, ezeknek bevonulása márczius hó közepe előtt lehetetlen. Ezen ujonczoknak első és legprimitívebb kiképzését tehát május hó közepe előtt lehetetlen befejezni. Tekintve azt, hogy a véderő harczképességének legkardinálisabb követelménye az, hogy azon időben, a midőn a kiilakcziónak valószinüBége fennáll, tehát tavaszszal, ez az akczióképesség meglegyen: mindenki beláthatja, hogy ezen föltételnek egy évfolyam hazabocsátása és egy teljes ujonczkontingens ki nem képeztetése utján egyáltalán nem felelnénk meg. Hozzájárul még ehhez, hogy a Balkánfélszigeten a politikai helyzet olyan bizonytalan, és annyi eshetőség és meglepetés csiráját hordja magában (Mozgás balfelöl.) és ezek az események minket, tekintve a szomszédságot, oly közelről érintenek, hogy egyedül erre való tekintettel is a hadi készültséget az által, hogy a hazabocsátott legénység pótlása elmaradna, veszélyeztetni vétkes könnyelműség volna (Ugy van! jobbfelöl.) és ezért a hadügyi kormány a felelőséget semmi szín alatt sem hajlandó elvállalni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ehhez járul még a hadsereggel szemben azon természetes és magától értetődő másik követelmény, hogy az minden más eshetőséggel és meglepetéssel szemben is, mely minden pillanatban előállhat és a melyre nézve garanczia nincsen, minden pillanatban akczióképes legyen. Már most az 1888:XY1IL törvényczikk milyen feltételt szab meg a póttartalékosok és a legfiatalabb tartalék évfolyamának igénybevételére nézve? Ezsn törvényczikk csak azt mondja, hogy ezen igénybevétel különös körülmények által kell, hogy indukolva legyen. Babó Mihály: Rámutattak akkor a járványra ! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Többek között az is, de sok másra is gondolt a törvényhozás. Azonban a törvény szövegében csak az van, hogy »különös körülmények« tegyék azt indokolttá. Már most én bátor vagyok a t. házat kérdezni, hogy nem kü önös körülmény-e az, hogy az 1903. évi újonc/jutalékot eddig igénybeverini nem tudtuk? Vagy pedig a Balkán felszigeti politikai viszonyok nem képeznek-e különös és ezen rendszabályt nagyon is indokoló körülményt? (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Vagy talán meg hagyjuk a hadsereg harczképességét csorbítani ? Tavaszra ne gondoskodjunk a hézagok kitöltéséről, bevárjuk, mig a szomszéd lángok átcsapnak hozzánk és ne legyünk abban a helyzetben, hogy az oltáshoz azonnal hozzáfoghassunk? Én őszintén bevallom, hogy a kormány a legnagyobb mértékben idegenkedett ezen súlyos és igen sok magyar állam-