Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-362

leczember 22-én, kedden. 381 362. országos ülés Í903 Helytelen továbbá Lengyel képviselő urnak a Ludovikából, illetőleg a honvédhadapródisko­lából az osztrák ezredekhez kinevezettekre vo­natkozó állítása, mert ezek közül tényleg 10 lett ugyan a közös hadsereg osztrák és 30 a közös hadsereg magyar ezredeihez beosztva, de ez sem vonatkozik az utolsó évre, hanem három évre. Azonkívül a 10 honvéd nevelőintézetből osztrák csapatokhoz áthelyezett tiszt már benne van azon 169 főben, tehát azt nem lehet dup­lán számítani. Végül pedig egészen helytelen és, mondhat­nám, tendencziózus azon állítás, hogy a katonai vezetőség 100 magyar honost rákényszeritett arra, hogy azok osztrák honosakká legyenek. Természetes dolog, hogy a katonai vezetőség üyen ügyekbe abszolúte be nem avatkozhatik, ehhez semmi joga nincsen, pressziót sem gya­korolhat. Tény azonban az, hogy 1902. és 1903-ban 44 magyar honos kérte ée nyerte el az osztrák honosságot. Igen, de ezzel szemben 45 osztrák honos kérte és kapta meg a magyar honosságot, tehát még egyet nyertünk, nemhogy veszítettünk volna. (Derültség balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ezek után, ha már felvettetett a magyar honosok hazahozatalának kérdése, én a t. ház, valamint a közvélemény megnyugtatására bátor leszek a legutóbbi adatokat rendelkezésükre bo­csátani. (Halljuk! Halljuk!) 1903 január elseje óta mostanig 196 ma­gyar honos tiszt helyeztetett vissza a magyar csapatokhoz. Ugyanezen idő alatt 207 közös és 21 honvédnevelő- és képzőintézetet végzett egyén, tehát összesen 228 fő neveztetett ki a magyar csapatokhoz, ellenben, a mint már előbb em­iitettem, összesen csak 13 magyar honos nevez­tetett ki osztrák csapatokhoz. A végeredmény tehát az, hogy 1903 január 1-től kezdve a ma­gyar honosok száma a magyar csapatoknál 410 fővel szaporodott. Azt hiszem, hogy ez mégis számottevő eredmény, és talán még Lengyel Zoltán képviselő úrra is hatást fog gyakorolni. A vita folyamán újból és újból ismétlődnek azon, már több alkalommal a leghatalmasabb argumentumokkal megczáfolt állitások, hogy a harmadéves katonák visszatartása, valamint a póttartalékosoknak az 1888 : XYIII. t.-czikk alapján való behívása törvény- és alkotmány­ellenes. Madarász József: Halljuk! Halljuk! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: A mi a harmadéves katonák visszatartását illeti, én bátor vagyok november 24-iki felszólalásomra utalni, a melyben részletesen foglalkoztam ezen kérdéssel. Most tehát csak arra szoritkozom, hogy azon három okot megint ismételjem, a melyet akkor kifejtettem, hogy t. i. elkerülhetetlenül Bzüksé­gessé tette a legénység visszatartását először: a békeszolgálat, másodszor: a kiképzés folytonos­sága, harmadszor és főként pedig az államnak a véderő megfelelő harczképessége és hadi készült­sége által garantált biztonsága. A póttartalékosok igénybevételére vonatko­zólag a következőket vagyok bátor felemlíteni. (Halljak! Halljuk!) Az ujonczok nincsenek meg­szavazva, de ha most rögtön megszavaztatnának is, ezeknek bevonulása márczius hó közepe előtt lehetetlen. Ezen ujonczoknak első és legprimití­vebb kiképzését tehát május hó közepe előtt lehetetlen befejezni. Tekintve azt, hogy a véd­erő harczképességének legkardinálisabb követel­ménye az, hogy azon időben, a midőn a kiil­akcziónak valószinüBége fennáll, tehát tavaszszal, ez az akczióképesség meglegyen: mindenki be­láthatja, hogy ezen föltételnek egy évfolyam hazabocsátása és egy teljes ujonczkontingens ki nem képeztetése utján egyáltalán nem felelnénk meg. Hozzájárul még ehhez, hogy a Balkán­félszigeten a politikai helyzet olyan bizonytalan, és annyi eshetőség és meglepetés csiráját hordja magában (Mozgás balfelöl.) és ezek az események minket, tekintve a szomszédságot, oly közelről érintenek, hogy egyedül erre való tekintettel is a hadi készültséget az által, hogy a hazabocsá­tott legénység pótlása elmaradna, veszélyeztetni vétkes könnyelműség volna (Ugy van! jobbfelöl.) és ezért a hadügyi kormány a felelőséget semmi szín alatt sem hajlandó elvállalni. (Elénk helyes­lés a jobboldalon.) Ehhez járul még a hadsereggel szemben azon természetes és magától értetődő másik követelmény, hogy az minden más eshetőséggel és meglepetéssel szemben is, mely minden pilla­natban előállhat és a melyre nézve garanczia nincsen, minden pillanatban akczióképes legyen. Már most az 1888:XY1IL törvényczikk milyen feltételt szab meg a póttartalékosok és a leg­fiatalabb tartalék évfolyamának igénybevételére nézve? Ezsn törvényczikk csak azt mondja, hogy ezen igénybevétel különös körülmények által kell, hogy indukolva legyen. Babó Mihály: Rámutattak akkor a jár­ványra ! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Többek között az is, de sok másra is gondolt a törvény­hozás. Azonban a törvény szövegében csak az van, hogy »különös körülmények« tegyék azt indokolttá. Már most én bátor vagyok a t. házat kérdezni, hogy nem kü önös körülmény-e az, hogy az 1903. évi újonc/jutalékot eddig igénybeverini nem tudtuk? Vagy pedig a Balkán felszigeti politikai viszonyok nem képeznek-e különös és ezen rendszabályt nagyon is indo­koló körülményt? (Igaz! TJgy van! a jobbolda­lon.) Vagy talán meg hagyjuk a hadsereg harcz­képességét csorbítani ? Tavaszra ne gondoskod­junk a hézagok kitöltéséről, bevárjuk, mig a szomszéd lángok átcsapnak hozzánk és ne legyünk abban a helyzetben, hogy az oltáshoz azonnal hozzáfoghassunk? Én őszintén bevallom, hogy a kormány a legnagyobb mértékben idegen­kedett ezen súlyos és igen sok magyar állam-

Next

/
Thumbnails
Contents