Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-362

382 362. országos ülés 1903 deczember 22-én, kedden. polgár érdekét érintő rendszabályhoz hozzányúlni. Hiszea én ezelőtt egy hónappal bátor voltam a t. ház figyelmét erre felhívni, és akkor, hogyha méltóztattak volna kérésemet meghallgatni és az ujonczokat megszavazni, ezen rendszabályt elkerülhettük volna, (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) mert januárban megkaptuk volna az ujonczokat, (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) és a kiképzés tavaszig, legalább a legprimitívebb követelmények szerint, megtörténhetett volna: akkor ezen rendszabály feleslegessé vált volna. Ha tehát én, mint a magyar kormány tagja e t. házban még idejében ezen elmaradhatatlan rendszabályokra figyelmeztettem, — minden hátsó gondolat nélkül, csak kötelességemet teljesítve •— akkor nem rajtam múlt, hogy nem voltam képes az obstruáló képviselő urakat meggyőzni, és nem rajtam múlt, hogy a képviselő urak még most is, daczára mindé viszonyoknak, folytatják a romboló fegyverrel való visszaélést. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Minden komoly politikus és a t. háznak minden higgadtabban gondolkozó tagja, hacsak némi figyelemmel kisérte is ebbeli érveléseimet, kétségtelenül be fogja látni, hogy tisztára abszurdum és a legképtelenebb állítás az, hogy az ország biztonsága, a hadsereg harczképessége és hadikészültsége érdekében ránk kényszeritett ezen rendszabály akár politikai pressziónak, akár fenyegetésnek, akár retorziónak volna mondható. Azon feltevés és vád, hogy az ujonczmegajánlás megakasztásáért sok ezer ártatlan családon áll boszut a kormány, mindennek mondható, csak méltányosnak nem. Csak nem méltóztatik feltenni a hadügyi vezetőségről, hogy ártatlanokon akarja ezt megbőszülni? Ez képtelen feltevés. Kormány, a mely az állampolgárok jólétének előmozdítására van elsősorban hivatva és ezt szivén viseli, csak nem fog ily eszközökhöz nyúlni ! Hiszen nem csekély jelentőségű dologról van itt szó: 40.000 magyar póttartalékosról, és ismerve a magyar földmives nép ebbeli hajlandóságát, azt hiszem, hogy nem tévedek nagyon, ha ezeknek 70°/

0-át családosoknak tekintem. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem bánják ök, akármi!) Ki merne merő politikai okokból ilyen óriási munkaerőt hivatásától visszatartani ? Ki merné oly számos családtói a kenyérkeresőt bizonytalan időre megvonni? (Ugy van! Ugy van! jobb felöl. Mozgás bal felöl.) Ez csak akkor történhetik meg, ha az ország elsőrendű érdekei okvetlenül megkövetelik! Biztosithatom a t. házat, hogy ha tényleg ezen képtelen kiindulási pontja lett volna a korrnánjaiak, akkor a póttartalékosokat nemcsak februártól kezdve, hanem már január elsejétől fogva kellett volna igénybe vennünk. De épen azért, mert mindig és a legutolsó órákban is azt reméltük, hogy talán mégis létrejön az ujonczjavaslat, egy egész hónapra kímélni akartuk a póttartalékosokat. E szerint januárra csak a fegyvergyakorlatra köteles póttartalék, és ennek is csak legfiatalabb évfolyama lett négy hétre behiva. De ezen szurrogátumrendszabályt továbbra is fentartani, újból és újból a fegyvergyakorlatra köteles turnusokat behivni, épen a tavaszi időben, a mikor az akczióképességnek legnagvobb fokon kell állania, lehetetlen és veszélyes. Mert hisz ez képezné a mozgósítás magvát. De különben is lehetetlen volna; mert ez kimerítené azon póttartalékosok számát, a kikre a katonai év leteltével az őszi nagy fegyvergyakorlatnál elkerülhetetlenül szükség van és a kikhez akkor nyúlni nem lehetne. B. Kaas Ivor: Tehát miért erőszakolják a német nyelvet? (Derültség jobbfelöl.) Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Világos tehát, hogy nem marad egyéb hátra, mint, bár a legnagyobb sajnálattal, a póttartalékosok három legfiatalabb évfolyamához — a honvédségnél a két legfiatalabb évfolyamhoz nyúlni, illetőleg ott, a hol póttartalékosok rendelkezésre nem állanak, mint a lovasságnál, általában a lovas csapatoknál, a legfiatalabb tartalék évfolyamát mindaddig igénybe venni, mig a hadsereg hiányos harczképessége a megszavazandó ujonezok teljes kiképzése után ismét helyreállott. (Félkiáltások jobbfelöl: Szomorú dolog! 8 ezt ök mind nem bánják!) Mellesleg megemlitem, t. ház, hogy a tovább visszatartott legénységnek, a mennyiben január után is bentmaradna még a fegyver alatt, az összes három fegyvergyakorlat elengedtetik a közös hadseregben, ugy, hogy a tényleges szolgálatuknak béke idejére teljesen elegettettek. B. Kaas Ivor: Nagyon helyes! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Kötelességem továbbá arra figyelmeztetni a t. házat, hogy, habár a póttartalékosok behívása már minden körülmények közt szükségessé vált is, ez azért az ujonoztörvényjavaslatnak mentől előbb való megszavazását abszolúte nem teszi feleslegessé. Mert mindenki be fogja azt látni, hogy minél későbben szavaztatik meg ezen törvényjavaslat, annál tovább leszünk kénytelenek ezen póttartalékosokat fegyver alatt tartani. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Sajnos, meg kell említenem azt is, hogy azon zavarok, a melyek az ujonezoknak idején való be nem vonulása által a hadsereg harczképességét érintik, az egész 1904. év folyamán fenn fognak állani és sínylődni és szenvedni fog alatta a harczképesség. (Ugy van! a jobboldalon.) Úgyannyira, hogy őszszel valószínűleg kénytelenek leszüuk a szabadságolásokat némileg korlátozni, amennyiben a honvédségnél, ha a most szolgálatot tevő egyetlen évfolyam, mely ki van képezve, ősszel hazabocsáttatnék, nem volnának, a kik a bevonuló ujonczokat kiképezhetnék. A közös hadseregnél ugyanez áll az altisztekre nézve. Mert ott van ugyan egy teljesen kiképezett évfolyam őszre is, de ez nem elég a békeszolgálat ellátására is és az ujonezok kiképzésére is. így valószínű, hogy az altiszteket néhány