Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

336 360. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. vezérlete, vezénylete és belszervezete felett Felséged mint magyar apostoli király intézkedik. Már pedig a magyar királynak sem hivatása, sem akarata, sem joga nem lehet egy magyar intézményt beolvasztani egy nekünk idegen ország idegen szellemű, idegen nyelvű és idegen jellegű intézményébe. Ilyen volt a felfogás törvényhozásunkban már a 1868-íki véderó'törvény alkotása idejében és ezen törvényes felfogás akkor kifejezésre is jutott a véderőbizottság hivatalos jelentésében, Ez a bizottsági jelentés azt is megállapította, hogy »az egész hadsereg kiegészítő részét tevő magyar hadsereg 39. gyalogezredből, 14. huszárezredből, a második vadászzászlóaljból, a horvátországi két gyalog, két dzsidás, a 14. határőrezredből és a titeli zászlóaljból alakul meg.« Ilyen indokolás alapján készült az 1868. évi véderő törvény, mely nemcsak a nemzetet, de Felséged kormányait is kötelezi. Arra, hogy a cs. és- k. közös hadügyi kormány Bécsben székeljen, nincs törvény. Arra sincs törvény, hogy ezen minisztériumnak kormányzási és ügykezelési nyelve német legyen. És nincsen törvény arra sem, hogy a magyarországi hadcsapatok szolgálati és vezénynyelve német, zászlója és jelvénye osztrák zászló és osztrák jelvény legyen. Arra azonban van törvény, bogy magyar hadsereg alkottassék. Arra is van törvény, bogy csupán a külügy és a hadügy közös, tehát nem közös sem az igazságszolgáltatás, sem a közoktatás. Arra is van törvény, hogy a közös kormányok hazánk belügyeibe nem avatkozhatnak. Ennek daczára: a mire nincs törvény, az a magyar nemzeti szeiujjontok tökéletes mellőzésével foganatosíttatott; a mire pedig olyan törvény van, mely a nemzeti eszme fejlesztésére kedvező hatással lehetne, annak végrehajtásától Felséged kormányai következetesen tartózkodnak. Hazánk területén a katonai igazságszolgáltatást, valamint a katonai oktatást, holott egyik sem közösügy, törvényeink tilalma d közös hadügyi kormányzat kezeli. Kezeli pedig németül, osztrák szellemben. Ez világos törvénysértés, mert ezen ügyek csak magyarul, csak magyar szellemben ós csak a magyar honvédelmi kormány által kezelhetők. Világos törvénysértés az is, hogy a magyar hadsereg még mindig nincs felállítva, mert a magyarországi hadcsapatoknak még mindig nincs kizárólag magyar honos tisztikara, még mindig nincs niíi gyár szolgálati és vezénynyelve, ŰDagyar zászlója, magyar jelvénye, és ezek a hadcsapatak még mindig nincsenek felesketve a magyar alkotmányra. Csakis ezen hiányok pótlásával lesz megalkotva az 1867. évi XII. törvényczikkben gyökerező magyar hadsereg. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hangosaiban! Nem értjük, hogy mit olvas!) Elnök: Ne tessék zavarni a felolvasást! Kubik Béla: Tessék becsületesen olvasni! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kubik Béla képviselő urat rendreutasítom! (Zajos felkiáltások a szélsobahldálon: De igaza van!) A jegyző ur rendesen olvas. Ha zajongnak a képviselő urak, akkor természetes, hogy nem érthetik meg. Én itt minden szavát értem. Ugron Gábor: Azt elhiszem, mert közvetlen szomszédságában ül, de nekünk is értenünk kellene. Szőts Pál jegyző (tovább olvassa): Felséges ur! Az 1867. évi kiegyezés nemcsak Felséged uralkodási rendszerében képez forduló pontot. Erre az időre esik a felséges uralkodóház világtörténelmi helyzetének lényegbe vágó megváltozása is. Ebben az időben szűnt meg Felséged házának hatalmi befolyása Olaszés Németországra. Ha tehát forgott is fenn politikai indok arra, hogy Felséged elődei, kik egy nyugati nagyhatalom élén állottak, hazánkat gyarmatnak tekintsék és beolvasztási kísérletek tárgyává tegyék: nemcsak tökéletesen megszűnt ez a politikai indok a nyugati befolyás elvesztése által, hanem épen a felséges uralkodóház világtörténelmi szerepének folytatásaként önként kínálkozott a hatalmi érdekkörnek nemzetközi, gazdasági és kulturális eltolása Kelet felé. Ezen világtörténelmi szerep betöltésének legelső feltétele a magyar királyság súlyának, tekintélyének, hatalmának ápolása és fejlesztése. Ez a meggyőződés vezethette Felségedet, mikor helyreállította a korona és a nemzet között megingott bizalom egyensúlyát. Nemzetünket is ilyen meggyőződés vezette, mikor meghozta a kiegyezéssel járó gazdasági és állam jogi áldozatokat. Hinnünk és remélnünk kellett, hogy az elmúlt idők szomorú tapasztalásai nem ismétlődnek soha többé. Kizártnak kellett tekintenünk azon félreértések és viszályok lehetőségeit, melyek abból származtak, hogy királyaink nem állottak a nemzet élére, nem fejleszthették a nemzet erkölcsi, politikai, gazdasági erőviszonyait, nem gyámolítottak közművelődésünket, nem értették nyelvünket, nem laktak közöttünk és nem azonosították magukat szent hagyományainkból fakadó nagy érzéseinkkel. (Zaj balfelöl) Gr. Zichy Aladár: Kérünk egy kis csendet! Kubik Béla: Jobban kellene olvasni! B. Kaas Ivor: De ha nem tanult meg olvasni ! (Zaj.) Elnök: Kérem, a képviselőház jegyzőjének olvasása nem szavalás. A jegyző ur egészen rendesen olvas. Kubik Béla : Gratulálok az ilyen olvasáshoz ! Szőts Pál jegyző (tovább olvassa): Sajgó szívvel valljuk be, hogy reményeink csak részben teljesedtek. Felséged ritkán és csak rövid időkre tartózkodik hü magyarjai körében, pedig az 1867. évi XII. törvény 7. szakasza azt az örvendetes kilátást érlelte meg, hogy Budapesten rendes magyar királyi udvartartás szer-