Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

360. országos ülés 1903 dec veztetik. Felséged uralkodóházának tagjai annyira idegenkednek hazánktól, hogy csak a legkisebb mértékben járulnak a magyar királyság tekintélyének gyarapításához. Felséged kormányai osztrák módon és német nyelven kormányozzák a megszállott tartományokat, holott azokat- a tradicziők szálai a magyar királysághoz fűzik. Felséged kormányai elmulasztották Dalmácziának visszacsatolását, holott azt megköveteli a magyar közjog, kilátásba helyezte a koronázási hitlevél és megkívánja a magyar királyság hatalmi érdeke. Fájdalmas érzéseinket fokozza, hogy Felséged kormányai nemcsak elmulasztották a törvényes magyar hadsereg felállítását, hanem vasakarattal nyomják el a magyarországi hadcsapatokban a magyar nemzeti érzéseket, Ezeket a csapatokat mindig távoltartják azoktól a helyektől, a hol nemzeti érzések lüktetnek. Katonáink nem osztozhatnak a nemzetnek sem a gyászában, sem az örömében. Nem állanak a nemzet érzelemvilágának hatása alatt. Lelkükbe nem olthatjuk a magyar dicsőségnek álmait. Becsvágyukat nem fokozhatjuk a halál megvetéséig. Minek következtében olyan hadsereg áll a Felséged parancsa alatt, mely nélkülözi a kitartásnak, erőfeszítésnek és hősiességnek azon etnikai erélyét. mely a nemzeti eszmében rejlik és a mely nehéz próbák idejében a győzelemnek egjik főtényezője. Ragaszkodnunk keli tehát a magyar hadsereg felállításához a harczképesség fokozása érdekében. És ragaszkodunk ahhoz hazánk politikai egységének a magyar nemzeti eszme által való megszilárdulása és betetőzése érdekében is. A nemzeti eszme nem ködkép és nem költészet, hanem reális valóság. Ezt az eszmét a nyelvnek, az irodalomnak, a hajdankornak és a tartós együttlétnek közössége hozta létre. Ebben tehát a közös szeretetnek, közös dicsőségnek, közös munkásságnak és közös reményeknek közös érzése rejlik. A nemzeti eszme közös bölcsőket ringat a közös sírhantok fölött. Ősapáink nyelve, dala, bölcsesége, törvénye, vidámsága és szenvedése szólal meg a nemzeti eszmében. Ez a mi földi ékességünk, a mi nagy örökségünk, a mi szent hagyatékunk. Erről tehát nem mondhatunk le és ennek érvényt szerzünk a kormányzás minden ágában. Mivel pedig a fennálló hadszervezet, mely nem alapul törvényen, a magyar nemzeti eszme fejlődétét gátolja és mivel a magyar hadsereg, a mely sörvényben gyökerezik, ama fejlődést előmozdítaná ; mivel továbbá a magyar hadsereg emelné a magyar királyság történelmi befolyását és Felséged trónjának fényét, tekintélyét és hatalmát: ennélfogva Hódolatteljes hűségünk őszinteségével fejezzük ki azt a meggyőződést, hogy törvényhozói munkásságunk fennakadása kizárólag abban rejlik, hogy az 1867. évi XII. törvénynek a magyar hadseregre vonatkozó parancsa nincsen életbeléptetve és mindaddig rendes törvényhozói munkásság nem remélhető, mig Felséged KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. zember 19-én, szombaton. 337 kormányai azt a fonák politikát követik, hogy az 1867. évi kiegyezésnek azt a részét, mely hazánktól áldozatot igényel, szigorúan végrehajtják ; ellenben azt a részt, mely a nemzeti eszme fejlődésének útját egyengetni volt hivatva, következetesen mellőzik. Erezzük mi, Felséges ur, a helyzetnek egész súlyát és mély aggodalmak között keressük a bibontakozásnak módjait. Azonban, mint törvényhozók, legelső rangú kötelességünknek tekintjük a Felséged által szentesitett törvények megtartását. Ezen törvények közül a magyar hadseregre vonatkozó rendelkezés nincs megtartva. A kibontakozás egyedüli módja tehát csak az lehet, ha Felséged arra utasítja kormányát, hogy ezen törvényt életbeléptesse. Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk császári és apostoli királyi Felségednek legalázatosabb szolgái. 1903. deczember 19-én. Magyarországnak törvényesen egybegyűlt országgyűlési képviselői: Bartha Miklós, Holló Lajos,! Szederkényi Nándor, Szluha István, Okolicsányi László, Eitner Zsigmond, Hellebronth Géza, Csávolszky Lajos, Ugron Gábor, Lovászy Márton. Elnök: T. ház! Polónyi Géza képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Polónyi Géza: T. képviselőház! Késő vénségemre az a megtiszteltetés ért, hogy Bartha Miklós t. képviselőtársam beszédében nem kevesebbel vádolt, mint azzal. . . Ugron Gábor: Az ördög, ha megöregszik, remete lesz! (Derültség.) Polónyi Géza: . . . hogy én a kormány politikájának oly vehemens módon keltem védelmére, hogy, mint később monda, kormánypárti beszédet mondottam. Az első pillanatra, mikor ezt a vádat hallottam, megdöbbentem, mert szeretem feltételezni, hogy, a mit a képviselőházban mondanak, az igaz. Később azonban láttam, hogy ez inkább egy beteges izgatottságnak a kifolyása, mert tűnődve magamban kérdeztem, hogy miben lehettem a kormánynak szolgálatára. Hozzáteszem, hogy a politikai morál szempontjából egy ellenzéki képviselőt alig is lehet súlyosabb váddal illetni, mintha azzal vádolják, hogy szolgálatot tett a kormánynak, vagy azt védelmezi. Hát én végigfutottam magamban elmondott beszédemen. El kellene egész beszédemet mondanom, hogy ezt megczáfoljam, de nem akarok erre vállalkozni, hanem, mondom, végigfutottam gondolatomban, és tudom azt, hogy vádoltam a kormányt és a többséget azzal, hogy a nemzet alkotmányába ütköző módon állapította meg az ő Felsége jogaira vonatkozó klauzulát ; vádoltam azzal, hogy törvénytelenül tartották vissza a hároméves katonákat; vádoltam azzal, hogy a házszabályokat megsértették és feltettem róluk és mondtam, hogy előrelátható volt, hogy súlyosabb sérelmek fognak bekövetkezni, milyen a póttartalékosok behívása stb. Végiggondoltam és kerestem egyetlenegy pon43