Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

334 360. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. pedig Kelet felé helyezik át politikájuk súly­pontját, akkor ki nem kerülhető az, hogy Ma­gyarország legyen annak a politikának és biro­dalomnak a központja. Ausztriából keleti poli­tikát folytatni nem lehet, mert Ausztriának nincsen ott gyökere, mert Ausztria népe ott minden népnél gyűlöletesebb, ellenben Magyar­országnak nagy történelmi gyökerei vannak az Árpádok, az Anjouk és a Hunyadiak idejéből; Magyarország geográfiailag is alkalmas arra, hogy központja legyen ennek a keleti nagyha­talomnak. A helyzet merőben félreismerése tehát az, hogy a Habsburg-politika még mindig Ausz­triával akarja a monarchia sorsát vezettetni és osztrák rendszert és német nyelvet akar ránk tukmálni. Hogy jutunk mi ahhoz, kérdem har­madszor, vagy talán negyedszer? Hiszen a ma­gyar királyság középeurópai nagyhatalom volt már akkor, mikor Ausztria csak tengeriszap volt az állami szervezetek között. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A magyar királyok világtörténelmi ténye­zők voltak már akkor, a mikor a Habsburgok ismeretlen tiroli grófok voltak, (Felkiáltások halfelöl: Socíjczi gróf oh!) illetőleg svájczi grófok voltak, egy-egy szerencsés házasság által igye­kezve patrimóniumaikat megszaporítani; nagy­hatalomhoz a Habsburgok csak akkor juttottak, mikor szabad választás utján a magyar nemzet fejükre tette a magyar szent koronát. (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) És ezen korona fejé­ben megfogadták, hogy Magyarországon fentart­ják a törvényeket, a szabadságokat, régi jó szokásokat, és hogy Magyarországot idegen országok és tartományok módjára kormányozni nem fogják. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) S ha ezt fogadták, akkor ismét kérdezem: hogyan jutunk mi mégis ahhoz, hogy minket Ausztria módjára, osztrák szellemben, német nyelvvel akarnak a, katonai téren kormányozni? (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) B. Kaas ivor: Képzelhető-e Ausztria Magyar­ország nélkül? Bartha Miklós: Az én legjobb meggyőződé­sem szerint a dinasztiára nézve életkérdés az, hogy politikai hatalmának súlypontját Magyar­országra helyezze át. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Indokom rövid. Ausztriában nincs valódi állami élet, ott vannak lazán összefüggő tartományok és országok, a melyeket azonban nem egy természetes történelmi kapocs füz össze, hanem csak egy mesterkélt kötelék. Azt tapasztaljuk, már harmincz és egy­néhány év óta tapasztaljuk, hogy minél inkább kifejlődik az alkotmányos szabadság érzete és gyakorlata az osztrák tartományok férfiaiban, annál jobban megerősödnek ott a destruktív erők. Méltóztassanak figyelembevenni, hogy az osztrák nép egy részére az egységessé vált Olasz­ország, másik részére az egységessé vált Német­ország minő hatalmas vonzerőt gyakorol. És csalódik mindenki, a ki azt hiszi, hogy emberi gondoskodással ennek elejét lehet venni, hisz ez egy egészen természetes élettani folyamat, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) a melynek tör­vényei a viszonyokban rejlenek és a mely tör­vényeken emberi észszel változtatni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ellenben a Kárpátok bérczei és azoknak medenczéje szilárd pontot képeznek; ebből a fellegvárból nem vá­gyódnak, nem menekülnek ki a népek, ez fel­tétlen és biztos támasz a dinasztiára és a trónra nézve, mert itt irredentizmus nincsen és ide nem kell egyéb, mint hogy végre-valahára há­romszáz és annyi esztendő után belássa a di­nasztia azt, hogy neki kötelessége a nemzet élére állani, a nemzetben rejlő erőket kifejteni, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) minket ugy a nyelv, mint aspiráczióink tekintetében megizmositani, és akkor itt minden meg van adva arra, hogy a mohácsi vész előtti magyar királyságnak fénye, tekintélye és hatalma ismét felújuljon. De hogy az a felvilágosítás megtörténhes­sék, ugy törvényeink, mint szokásaink azt hoz­zák magukkal, hogy feliratban juttassuk kifeje­zésre nézeteinket. (Halljuk! Halljuk! a bal­oldalon.) Ennélfogva, t. ház, hódolva ezen szo­kásnak, én bátor voltam egy felirati tervezetet készíteni, ós azt határozati javaslat alakjában a ház elé terjeszteni. (Halljuk! Halljuk! a bal­oldalon.) Felolvasni a tervezetet nem fogom. Azt lesz szives majd a jegyző ur felolvasni. És ezzel bevégeztem beszédememet. Ha jól tudom, t. ház, ennek az általános vitának legutolsó beszédét én mondtam el. (Felkiáltások a baloldalon: Vannak még fel­írva!) Kenyerem javát megettem. Arra kérem a t. házat ebben a rám nézve mindenesetre igen komoly pillanatban, ne méltóztassék meg­engedni, hogy azok, a kik életük delén túl járnak, azzal a kiábrándulással szálljanak a sirba, hogy ez a képviselőház a nemzetnek nagy és^ örök jogait nem volt képes megvédelmezni. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök: Polónyi Géza képviselő ur szemé­lyes kérdés czimén kért szót. (Felkiáltások a baloldalon: Először halljuk a feliratot!) Eínök: Fel fog olvastatni. Csávolszky Lajos: Már megint nincs jegyző ! Kubik Béla: Nyolcz kormánypárti jegyző közül egy sincs itt ? Münnich Aurél: Ellenzéki jegyző olvassa azt fel! Kubik Béla: Hiszen nyolcz kormánypárti jegyző van! B. Kaas Ivor: A ház jegyzője ő is! Csak világosan olvassa! Szőts Pál jegyző (olvassa): Határozati javas­lat. Mondja ki a ház, hogy elfogadja az alább következő felirati tervet és határozza el, hogy ő Felségéhez felterjesztessék:

Next

/
Thumbnails
Contents