Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

360. országos ülés 1903 deczember W-én, szombaton. 327 sem és megvívtuk azt az ütközetet akkor önök nélkül is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A függetlenségi és 48-as párt — remélem a nemzet böleseségétől — mindig elég erős lesz arra, hogy önmaga határozzon taktikája felett és ne hagyja magát befolyásoltatni a t. néppárti uraktól. Förster Ottó: Mindig a néppárt! Hiszen ez a legártatlanabb párt a világon. (Derültség.) Polónyi Géza: En nem akarok senkit bántani, hanem a politikai bábaasszonykodásnak azt a mesterségét, mikor a bábaasszony a keresztelő után rendesen eltűnik, ezt nem akczeptálom. (Derültség jobbfelöl.) Még csak egy dologra akarok kiterjeszkedni, s ez az a felségjogra vonatkozó rész. Igenis, t. ház, mindenki tudja, s a ki nem tudná, tudja meg e pillanatban, hogy nemcsak a választói jog kiterjesztése tekintetében, de épen ezen poDtra vonatkozóing sürü vitatkozás folyik, és csak nehéz kapaczitácziók révén következett be az az eredmény, hogy a t. kormány megnyugodott azon formulában, a melyet Holló Lajos képviselőtársam tegnap a sárga földig legyalázott, ele aztán nagy örömömre maga is benyújtott. (Derültség jobbfelöl. Halljuk! a szélsöbaloldalon.) T. ház, ennek a felségjogra vonatkozó résznek milyen értelmet tulajdonitok. és pedig pro futuro és pro perfecto? Én sohasem járultam volna hozzá olyan formulához, a mely azt mondta volna, hogy a mostani állapoton törvény megváltoztatásával kell és lehet segiteni. Nem járultam volna hozzá azért, mert ezen nyilatkozat és illetőleg a háznak egy ilyen formulája azt jelentette volna, hogy a mostani állapot törvényes alapon létezik, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s mert törvényt változtatni csak akkor lehet, ha van törvény. Méltóztassék azt a formulát, a melyet Holló Lajos t. képviselő ur jól olvasott fel, még egyszer felolvasni: abban kizárólag az áll a védszervezetre vonatkozólag, hogy a vódszervezetben a nemzeti vezérleti és vezényleti nyelvre vonatkozólag a törvényhozás minden jogának forrása a törvényhozásban megnyilatkozó nemzeti akarat. A ki tehát azt akarja nekem a jövőben bizonyítani, hogy ez az állapot mostanig törvényes alapon állott fenn, az meg kell, hogy mutassa nekem, mikor nyilatkozott meg Magyarországon a nemzeti akarat az iránt, hogy a német nyelv legyen a hadseregben irányadó. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És bocsánatot kérek, lehet ez a dolog félreértés következménye, de hogy az adott viszonyok között és a pártok által elfoglalt álláspontok ellenére ez a történelem számára egy becses vívmány, az olyan meggyőződésem, a melyben engem megtántoritani soha, semmiféle tévedés nem fog. Barta Ödön: Ha meg nem tartják, akkor miért nyújtották be? (Mozgás balfelöl.) Polónyi Géza: Végezetül szívesen elismerem, hogy azon u. n. katonai vívmányok kérdésében nekünk még sürün kell felszólalnunk, hogy ezek tekintetében garancziákat keressünk és találjunk. De, t. ház, azt az elméletet felállítani, hogy csak gróf Tisza Istvánnak nincs joga a kormány nevében ilyen ígéreteket tenni, nem lehet, és én ezen elmélet felállítását sohasem fogadom el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem gróf Tisza Istváu személyéről van itt szó, (Ugy van! jobbfelöl és a szélsöbaloldalon.) hanem a magyar kormány elnökéről, és én sajnosnak, szomorúnak tartanám azt az állapotot Magyarországon, ha bármiféle politikai velleitások, vagy nézeteltérések közöttünk arra az útra terelnék ezt a nemzetet és azt a felfogást hintenék el, hogy a magyar kormánynak nincsen annyi becsülete, hogy adott komoly ígéretében egy nemzet megnyugodhassak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez végzetes lépés lenne, t. ház, és engem a politikai szenvedély soha erre az útra terelni nem fog. Nem állítom, hogy valakinek több joga volna . . . (Zaj bal felöl.) Szüllő Géza: Hát a gróf Kkuen-Héderváry idejében? (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Ha a t. képviselő ur ezt hozza fel, akkor legyen szives arra a kérdésre felelni, hogy mily okok vezérelték önöket abban, hogy többet hittek gróf Khuen-Hédervárynak, a kit a vesztegetés vádja illetett , . . Simonyi Semadam Sándor: De csak Polónyi vádolta! (Za).) Polónyi Géza: Én először is sohasem vádoltam, ón bírája voltam! (Derültség. Helyeslés a szélsöbaloldalon.) ... és akkor ugy emlékszem, hogy nem volt megelégedve velem t. képviselőtársam, legalább emlékszem rá, hogy tiszteletreméltó vezérük a kihallgatás után első volt, a ki gróf Szapáry Lászlónak jobbját nyújtotta; emlékezzék rá a t. képviselő ur. Ezeket az inczidenseket tehát talán jobb lesz nem említeni. (Derültség és helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Én a magam részéről több jogot sem nem arrogálok, sem nem vindikálok egyik kormányelnök urnak sem, mint a másiknak, gróf Tisza István, a kinek politikáját nem helyeslem, sőt támadni is fogom, bizonyára vehemensebb eszközökkel, mint az urak, de azt a jogot, hogy őt becsületes és oly embernek tartsam, a kinek az ígéretében bizni lehet, előttem nemcsak el nem vesztette, hanem a közöttünk való érintkezés alapján, ha lehetséges,^ még csak fokozta. (Helyeslés a jobboldalon.) Én ebben a tekintetben teljesen nyugodt vagyok. De lehet-e ilyen kérdésekben igy keresni a megoldást: egyrészt obstruálni, ^másrészt meg törvényes garancziákat keresni? Én azt hiszem, hogy ez tiszta képtelenség és paradox álláspont, mert az csak ugy volna lehetséges, ha a törvény megalkottatnék nyomban, de azt meg önök lehetetlenné tennék. T. képviselőtársaim, épen ez az, a mire önöket