Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-360
360. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. 323 gabb napját ma éltem át, mondom, mikor szemrehányást tettek, akkor gróf Apponyi Albert egyik-másik barátjával együtt akként nyilatkozott, hogy ő a cblopyi hadi parancscsal szemben a manifesztumban hozott, Khuen-Héderváry által a szabadelvű pártban ismételt nyilatkozatot teljesen kielégítőnek tartja, és a király személyére vonatkozó akcziót ők a maguk részéről kikapcsolják és kirekesztik, de a felségjog kérdésében elfoglalt álláspontjukhoz ragaszkodnak, és feliratot fognak indítványozni a szabadelvű pártban, és a mennyiben ez a felirat többségre nem talál ott, magukra nézve levonják a konzekvencziát. Feszült várakozással, nagy reménységgel, és mondhatom, őszinte lelkesedéssel kisértük mindnyájan, de különösen én, a szabadelvű párt gyűlésén — gondolom hétfői napon volt, — történendőket, és ne méltóztassék se vádnak, se semminek venni, a tények hű regisztrálása ez, semmi egyéb, reám speczialiter döntő befolyással volt az, mikor láttam, hogy gróf Apponyi a felirattól elállott, a hozzátartozott volt nemzeti párti képviselők beleegyeztek egy kilenczes bizottság kiküldésébe, és még inkább lehangolóan hatott reám és sokakra az, hogy az egész szabadelvű párt, közte gróf Apponyi Albert és társai is elfogadták, vagy legalább hozzájárultak egy oly programmhoz, iehetővé tették gróf Tisza Istvánnak a kormány alakítását oly programm alapján, a mely az én meggyőződésem szerint parlamentariter tette lehetetlenné a Felségnek azt, (Igaz! a szélsőbaloldalon.) hogy a nemzeti nyelv kérdésében a nemzet számára bármi engedményt tegyen. (Hosszas mozgás és zaj a baloldalon.) Nem fektetek arra sulyt, hogy mit tartalmazott a felségjogra vonatkozó rész, a melyre nézve eltérő volt gróf Apponyi álláspontja gróf Tiszáétól. A mire én sulyt helyezek, az az, hogy a szabadelvű párt kimondotta programmul azt is, hogy a nemzeti vezénynyelvnek kérdését pedig kormányzati program mjába fel nem veszi. Ez a lényeg, t. képviselőház, elsősorban. Habár veit is egy nuance-beli különbség a felségjogok magyarázata tekintetében, de lehetővé tettek egy kormányalakítást, a melynek a többség állott a háta mögött, a melynek programmjaként ki volt mondva az, hogy a Felségnek jogában áll, — mondom, ebben a kérdésben véleményeltérés volt, de a kormánynak programmja ez volt — hogy a Felségnek jogában áll a nemzeti nyelv felett való rendelkezés és ezzel a ténynyel szemben kijelenti a szabadelvű párt, hogy ő a maga részéről a nemzeti nyelv kérdését kormányzati programmjába fel nem veszi. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez idő szerint!) Zboray Miklós: Ez a baj! Ezért én nem szerelek le, hogy ezt nem veszik fel programmjukba. Ugron Gábor: Az oppoziczió menjen el, hogyha a kormánypárt valamit határoz! Polónyi Géza: 1792-ben, 1807-ben és 1840-ben és az azóta egy század éven át folytatott küzdelemben a régi rendi alkotmány szerint az akkori Karok és Hendek néha összeütközésben a főrendiházzal, de azután később vele is együttértve, vagy legalább a nemzetben a Karok és Rendek teljes egyetértéssel sem voltak képesek kivívni a korona hatalmával a királyi hatalommal szemben azt, a mit ők nemzetünknek jogos követelése gyanánt kivívni akartak. T. képviselőház! Én nem vádolom őseimet hazaárulással, én tudom, — mert a történelem tanít meg engem arra — hogy ez a nemzet és a mi őseink bölcs előrelátással cselekedtek, mert gyengének tartották, fájdalom, gyenge is volt az a nemzet, hogy azon idők és viszonyok között saját nemzeti jogait, a királyi hatalommal szemben érvényesíteni megkisérlette volna a sikernek reményével. Ez a királyi hatalom, a mi evangéliumunk és politikai hitvallásunk, 1870 óta és 1840 óta nem kisebbedett, hanem az 1867 : XII. t. cz.-ben lefektetett közös hadseregbeli elméletek alapján becsületes meggyőződésem és hirdetett politikai elveim szerint ez a királyi hatalom gyarapodott. De akár gyarapodott, akár nem, az a tény, hogy a politikai nemzetnek egy törvényesen megalakult képviselőházban megnyilatkozó többsége azt mondja a királynak: neked ehhez jogod van és mi ezt a kérdést bolygatni nem engedjük, parlamentáris utou, alkotmányos fogalmak szerint tette lehetetlenné azt, hogy a király egy kisebbségnek kívánatára, bár ha azt az obstrukeziónak fegyvereivel érvényesítse is, a felségjogok területén engedmény adására magát bármi tekintetben csak jogosítottnak is érezze. Ugron Gábor: Mi felségjogot nem is kérünk. Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, a vita a körül forog, ne tessék engem félreérteni, én bizonyára nem fogom felségjognak elismerni, de én arról' beszélek, hogy a politikai nemzetnek törvényhozási utón megnyilatkozott többsége ezt az elvet vallja, bár ne vallaná . . . Boncza Miklós: Nem is vallja! Szatmári Mór: Akkor miért vallották programmjukul? Boncza Miklós: Ez czélszerüségen alapuló jog, mely törvény által biztosíttatott. Polónyi Géza: T. képviselőtársam ne vegye rossz néven, de egy kissé elszendergett egy korszakot. Az, a mit t. képviselőtársam és barátom mond, az Széll Kálmánnak volt a jelszava: a czélszerüségi kérdés. Most, t. képviselőtársam, ön egy más pártban ül, ön egy olyan pártban ül, a melynek miniszterelnöke programmként hirdeti, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 11. szakasza alapján a Felségnek jogában áll .. . Boncza Miklós: Ez czélszerüségen alapuló felségjog. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: E felett a t. kormánypárti jogász urakat kérem fel disszertáczióra, hogy ez mit jelent, mert eddig azt még sohasem hallot41*
