Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

318 360. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. nak itten mellettünk, kérdezzék meg azt a nemzeti párti népet ott a Délvidéken és másutt is, hogy vájjon tetszik-e annak a nemzeti párti népnek, hogy önök se hidegen, se melegen állanak itt közöttünk ? Miért nem lépnek vissza a kormánypártba a volt nemzeti párti képviselők ? Hiszen kilépésük oka megszűnt. Ha pedig nincsen annyi bizalmuk, hogy a kormánypártba vissszatérjenek, akkor hát miért nem küzdenek a kormány ellen ? (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Vagy önök, t, képviselőtársaim, a kik Kossuth Ferencz vezérlete alatt eltették a függetlenségi zászlót egyelőre, hogy majd máskor ismét lobogtathassák, talán újból csak a félutig — : kérdezzék meg kerületeiket, azt a magyar népet, mit mond az a leszereléshez? Még Czegléden is kérdezhetik. Szózatot bocsátanak ki a néphez, mert ismét játszani akarnak a nép lelkével! (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) Hogyha pedig a kerületeikre gondoltak volna és a nép kívánságaira, nem pedig mandátumaiknak biztosítására, akkor most nem ez a kis tábor küzdene az osztrák érdekben hatalmaskodó kormánynyal szemben a nemzet igazáért, hanem már régóta tudnák Bécsben, hogy a magyar néppel akárhogyan elbánni már nem lehet, nem szabad. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldahn.) Pichler Győző: Ezekkel a gyanúsításokkal tömje ki magát Lendl! (Elénk derültség jobbról, Elnök csenget.) Lendl Adolf: De, t. képviselőház . . . Pichier Győző: Sokkal jobb lesz, ha kitömi magát. (Derültség a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldahn.) Bocsánatot kérek, ha az önök pártját megrágalmaznák, még különbeket mondanának ! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! (Förster Ottó közbeszól.) Pichler Győző: Mi közöd hozzá, nem téged rágalmaznak! Elnök: Kérem Pichler képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. (Zaj.) Förster Ottó: Fel vagy iratkozva ? (Zaj.) Pichler Győző: Ugyan kérlek, közbeszóltál te már órákon keresztül! Elnök (csenget): Kérek csendet, t. képviselőház ! Lendl Adolf: Hogy Kossuth Lajos szavait czitáljam: »a régi magyar nyavalya, az együtt meg nem férés és kivált egyes emberek áskálódó természete« önöket kivezette a küzdők táborából. Azért ez a kormány most ki fogja böjtölni és talán le fogja törhetni az utolsó kis küzdő csapatot. (Felkiáltások balfelöl: Az meg kérdés!) Hogy kire hárul most a felelőség az obstrukczióért és annak állítólagos káraiért? Azt nem tudhatja senki sem, mert hiszen kétfelől folyt az ellenállás. Azt sem tudjuk, hogy mi lett volna az a kedvező eredmény, a melyet elérhettünk volna, ha nem obstruáltak volna. Nem tudván, hogy mit veszítettünk, nem is mérlegelhetjük kárunkat. (Ugy van! balfelöl.) De ha ez az egy év óta vezetett nehéz küzdelem, a melynek győzelmes végéhez épen Önök fűztek kezdettől fogva annyi reményt, hogy az egész országot megmozgathatták, most meddőn múlna el, akkor a nemzet előtt kétségtelenül azokat fogja a felelőség terhelni, a kik be sem várva a küzdelem végét, látszólag reményvesztetten a csata befejezése előtt pihenni tértek. Önök, t. kormánypárti képviselőtársaim, nagy többségükkel le fogják verhetni az utolsó kis küzdő csapatot, de én, bár nem tartozom a küzdőkhöz és minden pártszervezetükön kivül állok: mégis, mivel azt látom, hogy ők védik a hosszú küzdelem befejező igazságát ós a magyar nemzet jogainak egyik bástyáját is, ez utolsó küzdelemben melléjük állok, (Éljenzés bal felöl. Egy hang jobbról: Nagy támasz!) noha látom, hogy velük együtt veszíthetek, noha tudom, hogy az én gyenge erőm őket nem segítheti. A nép az a nagy erőforrás, a melyből országunk és államunk legtöbb erejét meríti. (Helyeslés balfelöl.) Az az eleme a nemzetnek, a mely mindig a legtöbbet áldoz, a legtöbbet vészit, ha az osztrák hatalmaskodásnak és túlkapásoknak engedünk. (Ugy van! balfelöl.) Azért a népre való tekintetből, a nép nézőpontjából megítélve a dolgot, helytelenítem ennek a pártnak leszerelését, és bár eddig nem obstruáltam és nem is tudok obstruálni, mégis ellenmondok a törvényjavaslat megszavazásának. (Éljenzés balfelöl.) Egyúttal a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani: »Elleninditvány és határozati javaslat. Mondja ki a képviselőház, hogy az ujonczmegajánlás a legújabb népszámlálási adatok alapján eszközlendő«. (Helyeslés bal felől.) Endrey Gyula jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Rám nézve súlyos és kellemetlen helyzetben szólalok fel, mert minden ellenzéki politikai morál és szokás ellenére e pillanatban és e perczben nem ellenzéki kötelességet teljesítek olyan értelemben, hogy a velünk szemben álló párt és pártok politikáját támadjam, hanem teljesítek kötelességet egy politikai párt becsületének védelmében és teljesítem e kötelességet, mély fájdalmamra, mellettünk ülő és a függetlenségi párthoz tartozó képviselőtársaimmal szemben. Endrey Gyula: Mostohatestvérek! Ugron Gábor: Józsefet is a testvérei adták el! Endrey Gyula: Bécsben, ugy-e? Ugron Gábor: Nem Bécsben, hanem a hol találkoztak, a vásáron! Polónyi Géza: Felszólalásom egyáltalán nem czélozza azt, hogy az előhaladott vitát jelenlegi stádiumában nyújtsam, de szives elnézését és türelmét kell kérnem a t. képviselőháznak, ha oly kérdésekhez, a melyeket mellőzni, a melye-