Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-359

35y, országos ülés 1903 deczember 18-án, pénteken. 305 cziális reformokkal, választási reformmal. De ezek másnak, mint kormányzati programmnak nem tekinthetők. Kormányzati programmot alkottak a múltban, kormányzati programmot fognak alkotni későbben is és ezeket rekompenzáczió gyanánt elfogadni nem lehet. De mi az a választási jog, a melyről t. képviselőtársaim beszéltek télies jóhiszeműséggel és lelkük egész meggyőződésével? (Olvassa): »Jogokat vivtak ki a jogtalanoknak, a lehetőség batárain belül kieszközölték, hogy a nemzeti akarat tisztán és szabadon nyilatkozzék meg. E czélból kivivták a választói jog kiterjesztését, a czenzus leszállítását, a községenkénti szavazást, a kerületek uj beosztását, mind ez a kormány által biztosíttatott.« Hát a kormány által mindez nincs biztosítva, a kormány által ez csak ígérve van. és hogy ezek az Ígéretek milyen értékűek, kitűnik abból, hogy Széll Kálmán egy esztendővel ez előtt a tisztviselőknek megígérte, sőt a trónbeszédbe is belefoglaltatta fizetésük rendezését, az a törvényjavaslat itt feküdt a ház előtt és a tisztviselőknek mintegy szerzett joguk volt már a magasabb fizetésekre. Ekkor jön egy másik kormány és semmivé válik mindez. Mi az a biztosítás, a melyet egy kormány adhat és mi az a kiterjesztése a választói jognak? Mennyiben terjesztetett ki ? Hol van a határ r Azt mondják t. képviselőtársaim, hogy a lehetőség határain belül. Hiszen a lehetőség határa nem az a 200.000 ember, a ki most megkapja a választói jogot! A lehetőség határa az, hogy nagy, széles rétegek, a melyek nem korrumpálhatók, a melyek a nemzeti ügy részére megnyerhetők, legyenek belevonva. De ez nem történik meg. Egyszerű Ígéretekbe bizalmat fektetni és épen annak a kormánynak a kezére bizni az Ígéretek megvalósítását, a mely a jogtiszteletnek oly csekély mértékét tanúsítja, a mely az alkotmányos garancziák kicsiny, még meglévő részét is lerombolja, ez, t. képviselőtársaim, helyes nem lehet. Én nem ezekben látom az obstrukczió eredményeit, hanem látom abban, hogy a magyar vezényszó, a mely eddig csak eltűrten volt mellőzve, most nyíltan és világosan felségjogként lett odadobva a koronának. Ott van a felség deczidált álláspontja, a melyben kijelenti, hogy ez az ő fejedelmi joga, a melyet magától elvétetni nem enged. Ott van a t: miniszterelnöknek világos kijelentése és programmpontja, a melyben azt mondja, hogy a mostani német vezényszó ő Felségének felségjogából kifolyólag hozatott be és tar tátik fenn, tehát ennek fen tartásához ő Felségének joga van. Az hát az eredmény, hogy a német vezényszó, mely eddig csak tűrt, csak rendezetlen állapot volt, most rendeztetett, csakhogy negatív értelemben, a nemzet hátrányára, a Felség jogainak elismerésével és érvényesítésével. Ki lesz persze mondva, hogy a vezényszóra vonatkozó felségjognak is forrása a törvény hozásKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. SS. KÖTET. ban gyökeredző nemzeti akarat. De hiszen ők is ezt mondják, hogy a felségjog ebből a forrásból, a törvényből ered. rá is mutatnak erre a törvényre, az 1867. XII. törvényczikk 11-ik §-ára. Nem mondják, hogy nem törvény a forrása; a forrás, szerintük is, a nemzeti akarat és a törvény, de ebből a forrásból alakult ki az osztrák császárnak, jobban mondva a dinasztiának a felségjoga ebben az irányban. Azután azt mondják, t. ház, hogy az eredmény az, hogy megváltoztathatjuk a vezényszót, a mikor akarjuk, csak olyan képviselőket kell választani stb. stb. Ez nagy tévedés. Polónyi Géza: Nincs is benne! Megváltoztatásról egy szó sincs! Tessék felolvasni! Abban nincs benne! Holló Lajos: Kérem, azt mondja a Szózat (olvassa): »Exzel szemben Magyarország miniszterelnöke kijelentette, hogy . . .« Polónyi Géza: Nem a Szózatról, hanem a ház határozatáról beszélek! Holló Lajos: Bocsánatot kérek, én a párt álláspontját ismertetem (olvassa): »A miniszterelnök ezzel szemben kijelentette és a magyar képviselőház határozatilag ki fogja mondani, hogy minden jognak forrása a nemzeti akarat, és így a hadsereg vezér- és vezényleti nyelvének meghatározási joga is a magyar törvényhozást illeti meg, és ezzel kimondatott, hogy jogunkkal bármely pillanatban élhetünk, a midőn a nemzet olyan képviselőket küld az országgyűlésbe . . . Polónyi Géza: Tiszta dolog! Holló Lajos : Nem tiszta dolog, távolról sem ! Polónyi Géza: Az egészen tiszta dolog! Holló Lajos: Itt az foglaltatik, ugy-e bár, hogy mihelyt a nemzet olyan képviselőket küld, akkor megváltoztathatja? Polónyi Géza: Nem kell megváltoztatni! Majd kifejtjük! Holló Lajos: Nem változtathatja meg, mert ezen törvénynél fogva, ezen kijelentéseknél fogva ő Felsége hozzájárulása kell elsősorban, másodsorban, gróf Tisza István miniszterelnök ur álláspontja szerint, kell a harmadik faktornak, Ausztriának hozzájárulása. Ez az eredmény. Nem t. képviselőtársam fog ott ülni a miniszterelnöki székben, hanem gr. Tisza István, és őt akkor nem lehet majd felelőségre vonni olyan dolgokért, a melyeket nyíltan programmjába foglalt; ő pedig nyíltan programmjába vette azt, hogy a felségjog, a mely ő Felségét most a vezényszóra nézve megilleti, nem változtatható meg másképen, mint ha 6 Felsége is hozzájárul és Ausztria is. Polónyi Géza: Épen ez mellőztetett a mi határozati javaslatunkban! László Mihály: Csak a királyt mondta, Ausztriát nem! B. Kaas Ivor: Csak a pártkörben és nem a házban! Holló Lajos: T. képviselőtársam azt mondja, hogy a miniszterelnök csak a királyt hozta fel 39