Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-359
306 359. országos ülés 1903 deczember 18-án, pénteken. faktornak. Ez a kérdés sokszor megvitattatott itt, én arra nem akarok most bővebben kiterjeszkedni, de felolvashatom t. képviselőtársamnak a szabadelvű párt által a miniszterelnök ajánlatára elfogadott programmot. Azonkívül . . . Polónyi Géza: Nem fogadtuk el! Hoiló Lajos: ... a miniszterelnök urnak a pártban tett politikai nyilatkozatát és programmját. Ebben az foglaltatik, hogy a 67-iki törvényben szabályozott közösügyeknek megváltoztatása . . . Polónyi Géza: Ehhez nem járultunk hozzá! HJÜŐ Lajos: . . . először ezt fejezem be — a közösügyek megváltoztatása csupán Ausztria hozzájárulása esetén léphet életbe, mert mi hozhatunk ugyan formai törvényt, de azzal uj rendet nem teremthetünk a közösügyek revirjében. nem birunk tehát felállitani olyan szabályozást, a mint azt Magyarország közjoga kívánja, ha ahboz a harmadik faktor, Ausztria, hozzá nem járul. (Ellenmondások a jobbuldalon.) Ez benne van! (B. Kaas Ivor közbeszól.) Elnök (csenget) : Kérem Kaas képviselő urat, ne méltóztassék folyton közbeszólni! (Zaj a baloldalon.) Kubik Béla: Odaát zavarják! (Derültség.) Elnök: JS T e méltóztassanak külön beszédeket tartani! Kubik Béla: Da mikor az elnök ur nem lát a jobboldalra! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni! Holló Lajos: Nem elég az politikailag, t. képviselőtársaim, ha önök a fejüket rázzák, a mikor mi ezeket felhozzuk. (Egy hang a jobboldalon: Azt sem szabad?) Szabad. Nem erről van szó. Én még több szabadságot is óhajtok adni a t. képviselő uraknak, azt, hogy jelentsék ki, vájjon az ő kormányelnöküknek tettei és nyilatkozatai fedik-e az ő meggyőződésüket, és óhajtanám, hogy önök necsak akkor, ha tőlünk hallják, tiltakozzanak ellene, hanem akkor is, a mikor a miniszterelnök úrtól hallják, álljanak fel és tiltakozzanak ez ellen. Polónyi Géza t. képviselőtársam is mindig azt mondja, hogy tiltakozik ez ellen, meg az ellen. Hellebrontli Géza: És mégis letették a fegyvert! Polónyi Géza: Azt nem tették! Hellebronth Géza: Hol van a párt? A zsebben van ? (Zaj ) Csávolszky Lajos: Hol van a párt? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és felkiáltások: Már három óra van!) Elnök: Csendet kérek! Holló Lajos: Az a baj, hogy ez csak a pártprogramul ban van benne, a valóságban azonban a helyzet egészen másképen áll. Azt mondja például a manifesztum is, hogy ime az a kormány, a mely több ujonczot, tehát vérben és pénzben több adót követelt ettől a szegénység terhe alatt különben is roskadozó nemzettől, megbukott. Ebből az következnék, t. képviselőház, hogy ez az adóban és vérben való túlkövetelés vissza is lett verve, vissza lett utasítva és az a mi ellenállásunk folytán meghiúsult. Pedig ebben egy rettenetes falzum van; ebből egy szó sem igaz, mert azok a nagy adók és katonai terhek, a melyekkel a hadügyi kormányzat jött, az uj ágyuk beszerzésének költségeire vonatkoztak. Hiszen az ez évi költségvetésben is, a mely előttünk van, és a mely még békés megszavazásra vár, 38 millió korona van felvéve uj taraczkágyukra, a következő évi költségvetésben 15 millió korona és az azután következő évekre 40 millió korona van előirányozva az ágyuköltségekre. Most csak 15 millió koronát kívánnak, de tavaly negyven milliót kértek. Münnich Aurél előadó: Mi a quóta arányában viseljük, nem azt az egész összeget! Holló Lajos: Én egész összegekről beszélek; az tudvalévő, hogy bennünket e költségek a quóta arányában terhelnek. Azt mondottuk, hogy ezen hadügyi költségekre egyetlenegy krajczárt sem fogunk megszavazni mindaddig, a mig a nemzet jogai el nem ismertetnek. Pedig ime, az összes költségek, a melyek az uj ágyuk beszerzésére a hadügyi kormányzat által kívántatnak, ebben a költségvetésben fel vannak véve és igy azok egy részét megszavazzzuk most, más részét pedig a következő években. De azután, t. képviselőház, ki van-e kötve az, hogy nem fog jönni a miniszterelnök és a minisztérium ismét az ujonczlétszám felemelésével ? Ellenkezőleg, nincsen kikötve, csak kegyelemként van megígérve, hogy ezzel még ebben az évben nem fognak jönni, de nincs semmiféle garancziánk arra, hogy azt végleg elejtették, nem is helyezik ezt kilátásba, sőt ellenkezőleg, azt mondják, hogy meg kell lenni az ujonczlétszám felemelésének. Ily körülmények között hogy jöhetünk mi elő azzal, mint eredménynyel, hogy sikerült az ujabb vérbeli és pénzbeli áldozatoktól e küzdelem árán az országot megmentenünk, a mikor ez egy nagy falzum, a mikor mindez nem áll, mert hiszen mindezek be. fognak következni a harcznak beszüntetése által ? Lehetetlenség, hogy felálljon azután később valaki és azt mondja: nem szavazom meg az ágyukra szükséges ujabb részletet és az ahhoz szükséges legénységet, mert — azt hiszem — ezek csak olyan jámbor kijelentések lennének, a melyeknek semmiféle súlyuk és jelentőségük nem lenne; ezen bizony majd^szépen túlteszik magukat. Ok azt mondják, biznak abban, hogy ezek az engedmények, a melyek a hadügyi téren lényegtelen kérdésekben tétettek, végre lesznek hajtva, és akkor majd anno dazumal, mikor 20 — 30 év múlva szerintük a magyar tisztek felnőnek, elő lehet állni a magyar vezényleti nyelvvel. Ez a helyzet. Mi szerintünk pedig azon áldozatokért, hogy a nemzettől ujabb mii-
